Sárköz népművészete Szellemi Kulturális Örökség listára felterjesztésre került. Remélem hamarosan ott is lesz a  rangos listán!

Az alábbi videóban minden benne van. Hogy miért írok mégis a témában? Mert olyan nagyon szép és nagyszerű!

 Sárköz  Magyarország egyik kistája.  Északon a Mezőföld, keleten a Duna, délen a Sárvíz, nyugaton a lösszel borított Dunántúli dombvidék határolja.

A Sárköz vagy Tolna megyei Sárköz, mint néprajzi kistáj a magyar néprajztudományban többnyire Alsónyék, Decs, Őcsény és Sárpilis községek területét jelenti. A tájegység Bátán élő református lakossággal is kiegészül, mások szerint  minden bátai sárközi. 

A képen: decsi leányok

E négy falu lakosságát református vallása különítette el a környező települések lakóitól. Népművészetének sajátos stílusával a a vidék  viszonylag hamar felhívta magára a figyelmet. Már a 17-18. században felkeresték  az érdeklődő utazók, de a 19-20. században jeles vendégek keresték fel: Garay János, Baksay Sándor, Móricz Zsigmond, Féja Géza.

Népzenéje Liszt Ferencre és Kodály Zoltánra  is  hatott, népművészete  többek között Csók Istvánt is megihlette.

A kép forrása: Stiefel Kiadó: Magyar néprajzi térkép

A sárközi az egyik legrégibb , legdíszesebb és a legdrágább anyagokat felhasználó magyar népviselet. Bár a férfi viselet  századforduló idejére  elvesztette sajátos jellegét, a nők tovább hordták különleges darabjaikat. Míg más magyar népcsoportoknál például egy bizonyos hímzésmód vált uralkodóvá  a Sárközben minden stílus, technika és  díszítési mód megtalálható.

Fénykép 1911-ből

A szoknyák selyemből és bársonyból készültek, s igen díszesek voltak. A sárköziek a  környező népek hatásait rendre befogadták, és feldolgozták, de öltözetük  azért megmaradt tipikus paraszti viseletnek, hiszen  nemek, korosztályok, családi állapot meghatározták  a viselő  öltözetét. Ünnepnapra és hétköznapra is mást viseltek.



A lányok egy évben legalább hatszor új ruhát kaptak. A  módos családokban a nők öltözködésükkel fejezték ki a vagyonukat,  ez a drága anyagokon és a díszeken volt látható. A drága  csipkét, selymet külföldről vásárolták.

A fényes díszeket igen szerették. Minden dísz meghatározott szabályok szerint került a ruhára. Drágább anyagra drágább, olcsóbbra kevésbé értékes díszt  helyeztek.  Bár a csipkét  csipkét külföldről hozatták, de házilag készítették el a viselet  szinte láthatatlan elemét, a rokolyát. Ebből a keményített vászon alsószoknyából  akár 5-8 darabot is magukra öltöttek. A rokolya adta meg a szoknya kerek, terebélyes formáját és biztosította azt az egyenes tartást, ringó járást, mely a sárközi lányokat, asszonyokat  jellemezte.

A rokolyákat különböző hosszúságúra engedték, s rövid és sokszoknyás volt a viseletük. Minden szoknyát keményített alsó fodorral láttak el, hogy körben jól kitartsák; járás közben sajátos lengést ad a szoknyának:

Figyelem! Nem akartak vékonynak látszani, vastagok akartak lenni!

Koronként és családi állapotonként  változott  a viselet:

A kép forrása: Sárközi népviseletek- Százszorszép Kiadó

A színek használatát az életkor megszabta. A  legszínesebb a fiatalok viselete volt , az idősebbeknél  évről évre elmaradt egy szín. A fiatalok szerették  a pirosat, tarkát. Úgy  negyven év felett elmaradt az élénkpiros , helyette sötétzöldet, bordót és barnát viseltek. Az idősödő asszony viselete egyre sötétebb és dísztelenebb lett. Végül maradt a fekete öltözet. Aki gyászolt,  legfeljebb fehérrel  vidámította a feketét, de nem tért vissza többé a színes ruhához.

A képen sárközi menyasszony látható.

Ez pedig a sárközi lakodalom:

A családi állapotot elsősorban a fejviselet jelezte:. A lányok a lányok pártát, majd háromrészes bársonyt és homlokbársonyt viseltek. A kettő között egy ujjnyi rés maradt szabadon: ide várta a lány a menyasszonyi mirtuszkoszorút!  Az asszonyok a lakodalom utáni naptól kezdve főkötőt, ünnepeken kendőt is öltöttek. Ehhez a  friss menyecske fátyolt, azaz csafringot is tett, ezt első gyermeke születéséig hordhatta.  

 Kendőt a lányok is hordhattak , de a megkötés módja eltért az asszonyokétól. 

A fiatal menyecske viseletére jellemző a  "tekerőzés": a menyasszonyi koszorú levétele után  és konypántlika került a fejre,  melyet bíborral fedtek le. Ezt kötötték le a nyakbodorral. A tekerőzős fejdíszt az első gyermek megszületéséig hordhatták a menyecskék

Fontos kiegészítője volt a ruhának a gyöngy. Sárközben a kásagyöngyből fűzték a nyakbavalót. A lányok hajfonatában mindig volt pántlika.

Sárközt alkotó települések lakói kialakították saját egyedi jegyeiket az alapvetően egységes sárközi viseleten belül. Pontosan felismerhető volt, hogy egy decsi, őcsényi vagy netán alsónyéki leányt láttak-e. Például az őcsényiek a decsiekkel ellentétben kívül hordták a blúzt. Mivel az kilátszott a szoknyából, az alsó szegélyét is csipkével díszítették. Az alsónyékiek viszont a felső viseletet megtoldották egy díszes, szűk mellény hordásával.

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1136.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%B6zi_n%C3%A9pviselet

http://decs.hu/index2.php?m=sarkozinepviselet

http://hu.wikipedia.org/wiki/S%C3%A1rk%C3%B6z_%28n%C3%A9prajzi_t%C3%A1j%29