A hamvazószerdát követő napon az egynapos böjt után a böjtöt felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák. Ezért ennek a napnak zabáló-, torkos- csonka-vagy tobzódócsütörtök a neve.
Mindenütt arra törekedtek, hogy az ételeket hamvazószerdáig elfogyasszák. Úgy tartották, hogy inkább a has fakadjon, mintsem az a kicsi étel megmaradjon. Ugyan hamvazószerdán, más néven szárazszerdán vagy böjtfogadószerdán csupán krumplilevest és lepényfélét falatoztak, azért még volt hátra egy cupákos nap a komoly böjtig,ezen a napon bőségesen fogyasztottak zsírban gazdag, és egyben a farsangi időszakhoz kötődő ételeket és a szokásosnál mohóbban, torkosabban ettek. A hamvazószerda utáni napot csonkacsütörtökként avagy zabálócsütörtökként említik, mivel ilyenkor pusztították el a farsangi csemegék utóját, mondjuk a fánkot:
Tánczos Erzsébet írása