A jó hangulat kedvéért először hallgassunk kalotaszegi muzsikát!
Kalotaszeg nevét a honfoglaló magyarok itt letelepedett Kalota nemzetségéről kapta. A tájegység részben Erdélyben, Kolozsvártól nyugatra található, tömbmagyar terület, régi erdélyi magyar népi hagyományok őrzője.
Kalotaszeg szomszédai északról és keletről a Mezőség, délről Aranyosszék, nyugatról Bihar megye. Kalotaszeg Kós Károly megfogalmazása szerint azt az „eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet az összeömlő Sebes-Körös és Kalota vizei fognak be."
A kép a Százszorszép Kiadó: Magyar Népviseletek című naptárából való.
Kodály második gyűjtőútja az erdélyi Kalotaszegre és környékére vezetett!
Kalotaszeg három fő részre oszlik:
a Felszeg a nyugati havasoknál,
az Alszeg az Almás-patak mentén és a
Nádasmente Kolozsvárhoz közel.
A Kalota-patak szegletében kialakult erdélyi néprajzi tájon a történelmi örökségekei is őrzi az egyik leggazdagabb magyar viselet.
Igen régi viselet a kalotaszegi, mely idővel kifejezetten színessé vált. Az öltözet gazdagságát, díszességét nem a drága kelmékben kell keresni. A gazdagság sokkal inkább a ruhadarabok számtalan változatában és kombinációjában, van jelen. Ezek a változatok páratlan érzékenységgel fejeznek ki alkalmat, amin viselik, helyzetet, ahova való, a viselő rangját, családi állapotát és még sorolhatnám.
Kalotaszeg népviseletére a színek tobzódása és a változatos formavilág jellemző.
Viseletük szinte falvanként különbözik valamiben egymástól. Az egyszerűnek egyébként sem mondható öltözet a Nádas mente falvaiban különlegesen "cifra", ebből is ered a vidék "Cifra Kalotaszeg" elnevezése.
A szakemberek szerint a kalotaszegi népviselet az egyik legszínesebb, legművészibb magyar viselet.
Kalotaszegi viselet Magyarvistán
Részlet Gyarmathy Zsigáné egyik írásából (1896).
"... a kalotaszegi lány egy lábon járó tulipán, mert igazán virít nemcsak fiatal szépségük, de gyönyörű tájviseletük is, amelyet még szebbé tesz az, hogy mindig tiszták. Hegyes orrú, magas sarkú piros csizmáikat csak akkor vetik le, mikor a patakban sulykolnak...
Talán akkor a legszebb, a legragyogóbb a kalotaszegi tájviselet, amikor a nép tömegesen, ünnepi díszben a templomba megy. Az utca földje mintha csak lángolna a piros csizmák bíborától, a napsugár pedig sziporkázó fényben törik meg a gyöngyös párták fehér haván. Rojtos selyemkendők, lenge hajfonatok röpködik körül a feltűzött muszulyt és a ráncos kötényt... A legfiatalabb menyecskék szintén elvegyülnek a lányok csoportjában, s talán festőiebbek fehér dulandlé-kendőjükkel, amely alól kicsillog a fejhez simuló kis aranyos fejkötő.
Más csoportokban a legénység bokrétás kalappal, dúsan varrott báránybőr mellrevalóban, rátartós délceg mozdulatokkal közeleg a templom felé, ahol már a korosabbja megelőzte a fiatalságot."
Kislány, nagylány és asszony megkülönböztetésében a hajviselet és a fejrevaló a meghatározó. A kislányok kétfonatos, a nagylányok,egyfonatos, frizurát hordtak, legtöbbször piros szalaggal ékesítették. Az asszonyok kontyban hordták a hajukat. A párta a kalotaszegi női viselet ünnepi darabja, melyet a lányok a lakodalmukig hordtak. A párta hátsó feléből hosszú hímzett szalagok csüngtek, selyembojttal. A bojtot külön, a párta nélkül is viselték a fiatalasszonyok.
Körösfői lányok pártában
Felkontyolás után az asszonyok ünnepi fejrevalója az egyszerű fekete vagy díszes, cifra, gyöngyös főkötő lett. Mezei munkában a nők szalmakalapot viseltek.
A nők fehérneműként pendelyt hordanak. A szoknya ráncolt, előtte kötényt viselnek. Az ing fölött úgynevezett mejjrevalót hordanak, ez egyfajta mellény. Ennek szinte a teljes felületét hímzés díszíti. Lábukra fekete vagy piros csizmát húznak. Hímzett inget, színes szalagdíszes, hosszú kötényt viselnek
A lányok viseletének különleges dísze, a gyöngyökkel gazdagon díszített gyöngyös párta. Ezt esküvőjükig viselhetik. Az asszonyok fejükön díszes, mintás szőrkendőket hordanak.
Párta
Forrás :Gáborján Alice, Magyar népviseletek, Corvina
A bő ing eleje, háta és ujja ráncolt, melyek a nyaknál gallérba, a karon kézelőbe voltak összefogva. A minták településenként, viselőjének életkoraként és a viselés alkalma szerint lehettek piros, kék vagy fekete színben.
A pendelyből, ami a mai alsószoknyának felel meg, a vékonyabb alkatúak több és ráncosabb pendelyt viseltek.
A farpárna a derék domborítására szolgált. A pendely és a farpárna fölé került a muszuly, a kalotaszegi női viselet egyik jellegzetes darabja. Ez bő, ráncba szedett lepelszerű hátsóköpeny, mely elől nem ért össze. Két alsó csücskét derékon a korcba dugták, és a belső posztó szegélye látható vált, ez megmutatta viselője korát és vagyoni helyzetét is: az idősebbek és szegényebbek posztószegélye keskenyebb volt. Pirosat meg sárgát a fiatalabbak viseltek. Zöldet, kéket és feketét az idősebb asszonyok hordtak
A kalotaszegi szoknyaviselet másik jellegzetes darabja a fersing. A szoknya vagy fersing aprón ráncolt. A fersing elé kötényt vagy kötőt kötöttek.
A kalotaszegi nők csizmát hordtak.
Középkori viseletnek számít a dulándlé, amely egy nagyméretű négyszögletes kendő. Kalotaszegi dulándlés asszony:
Forrás :Gáborján Alice, Magyar népviseletek, Corvina
Férfi viselet:
A kalotaszegi férfiak a történelem során különféle típusú kalapokat hordtak. A legények bokrétás kalapjának legdíszesebb változata a vőlegénybokréta. A férfiak a jellegzetes, színes szalagos szalmakalapot télen prémsapkára cserélik.
A férfiak vagdalásos fehér varrásos és bojttal díszített bő ujjú ráncos inget viseltek nyakravalóval, fekete csizmával. Ezt az első világháború után a bakancs váltott fel.
Nyáron bőgatyát hordtak. Télen testhezálló, gyapjúposztóból készített harisnya, szőrnadrág volt szokásban. Egész évben hordják viszont a hímzett báránybőr mellényt, övükben a lányoktól kapott zsebkendővel. Felsőruha a bujka ( a fenti képen is látható), ezt az öregeknek fekete, a fiataloknak pedig piros-zöld színű varrással díszítenek.
A viseletet kiegészített a posztórátéttel vagy hímzéssel díszített szűr.
A női és a férfi viseletnek voltak közös öltözékdarabjai , például a hétköznapi és az ünnepi kötény és a surc is.
Részlet Gyarmathy Zsigáné egyik írásából (1896).
"... a kalotaszegi lány egy lábon járó tulipán, mert igazán virít nemcsak fiatal szépségük, de gyönyörű tájviseletük is, amelyet még szebbé tesz az, hogy mindig tiszták. Hegyes orrú, magas sarkú piros csizmáikat csak akkor vetik le, mikor a patakban sulykolnak...
Talán akkor a legszebb, a legragyogóbb a kalotaszegi tájviselet, amikor a nép tömegesen, ünnepi díszben a templomba megy. Az utca földje mintha csak lángolna a piros csizmák bíborától, a napsugár pedig sziporkázó fényben törik meg a gyöngyös párták fehér haván. Rojtos selyemkendők, lenge hajfonatok röpködik körül a feltűzött muszulyt és a ráncos kötényt... A legfiatalabb menyecskék szintén elvegyülnek a lányok csoportjában, s talán festőiebbek fehér dulandlé-kendőjükkel, amely alól kicsillog a fejhez simuló kis aranyos fejkötő.
Más csoportokban a legénység bokrétás kalappal, dúsan varrott báránybőr mellrevalóban, rátartós délceg mozdulatokkal közeleg a templom felé, ahol már a korosabbja megelőzte a fiatalságot."
Ebben a látványtárban szemléletesen mutatják be a kalotaszegi viseletet is:
http://www.nepviseleteink.hu/kalotaszegi-nepviselet/
Érdekesség, hogy a magyar olimpiai csapat formaruháját 20012-ben kalotaszegi minták díszítették.
Kalotaszegi viseletbemutató a Polgárok Házában:
Kalotaszeg sokoldalú népművészete a XIX. században ért fejlődésének tetőfokára, ekkor minden faluban virágzott a kézműves ipar, fazekasság, kályhacsempe-készítés, fafaragás és a különféle ruhadarabok készítése, díszítése, hímzés. A háztartásokban használatos textíliákat hagyományosan az asszonyok maguk készítették és díszítették.
A gyáripar fejlődésével azonban jelentősen csökkentek a kézműves iparban előállított termékek. Új színeket és motívumokat kezdetek alkalmazni. A női viselet tovább és jobban megmaradt, mint a férfiak viselete.
A hímzés napjainkig fennmaradt. A különböző falvakban más és más hímzésfajta a jellemző. Bár a hétköznapokon egyszerű szőttest használtak, a hímzett darabok ünnepek alkalmával előkerültek a tisztaszobából.
A Kalotaszegen hímzett kézimunkák (a varrottasok) közül a két legjellemzőbb fajta az úgynevezett írásos és vagdalásos. Az „írásos hímzés” elnevezés onnan származik, hogy az íróasszonyok előrajzolják, azaz írják a hímezni való mintát a vászonra. Az íráshoz koromlébe mártott madártollat használtak A vastagabb zsinórokból álló kalotaszegi nagyírásos színeiben, motívumaiban hasonló a mezőségi, a torockói és az udvarhelyi hímzésekhez. A mintákat piros, kék, fehér és fekete színű cérnával varrják ki. A szakértők szerint Ázsiában találni a kalotaszegihez hasonló technikával készült hímzéseket.
A vagdalásos varrottas úgy készül, hogy a szövet anyagából az egyik irányban álló szálakat kivágják, a merőleges irányban lévő szálakat pedig úgy varrják össze, hogy az anyag négyzethálós rácsos szerkezetű lesz. Leginkább fehér színben készítik.
http://magyarvalko.mindenkilapja.hu/html/18029589/render/neprajz
Az írásos hagyományos színei a a piros, fekete, valamint sötétkék. A hímzésekkel párnákat, lepedőket, terítőket, kendőket, ingeket díszítettek.
Hajdanán növényi festékkel színezett házicérnát vagy szőrfonalat (kecske vagy juhgyapjú) használtak.
A motívumok alapelemekből tevődnek össze. Ezek például a zsinór-sinyór, tyúkszem, kerek csipke, majoránna. Találunk növény-motívumokat, mint a rózsa, tulipán, páfrány, makk, életfa, gyöngyvirág. Találunk tárgymotívumokat is, mint a kosár, cserép, csillag, címer, kocka, valamint állatmotívumokat, mint a madár, kígyó, pillangó.
A XVIII. századtól tudunk egyáltalán az írásos hímzésről. Gyarmathy Zsigáné az 1885-i évi országos kiállításon bemutatott egy teljes kalotaszegi szobát. Ekkor már nem igen készítettek kézimunkákat, a kiállítás anyagát a ládák mélyén található varrottasok adták.
Túlnyomóan nagyírásos öltéssel varrt forgórózsás mintájú párnavég (Kalotaszeg, v. Kolozs m.) Bp. Néprajzi Múzeum
Forrás: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1809.html
Kalotaszegen Gyarmathy Zsigáné, Hory Etelka igen művelt és intelligens asszony volt. 1862-től foglalkozott néprajzi gyűjtésekkel. Készített és készíttetett varrottasokat, melyeket nemzetközi kiállításokon mutatott be, s hírnevet szerzett a szülőföldjének. Munkásság háziipart teremtett, megélhetést biztosítva a kalotaszegi asszonyoknak.
Malonyai Dezső magyar népművészetet bemutató könyvének első kötetében, az 1907-ben megjelent A kalotaszgei magyar nép művészete című munkájában ugyancsak foglakozik az írásos hímzésekkel, sok rajzot és fényképet közöl.
Az első világháború után Kónya Gyuláné Schéfer Teréz lendítette ki a kalotaszegi varrottasokat. Összegyűjtötte a régi textíliákat, s le is jegyezte a kazettás mennyezetfestmények és úri-hímzés mintákat és ezek alapján alkotta meg mintáit, melyet aztán kivarratott a hozzáértő asszonyokkal. Lejegyezte a mintákat , így megőrizte azokat az utókornak.
Kónyáné tanítvány volt Vince Zsebe Kata, aki 1886-ban született és több mint ötven éven át írta a többnyire Kónyánétól átvett mintákat. Vince Zsebe Katának gyermekei nem születtek, így egész életét az írottasoknak szentelte. Átengedte írásait lemásolásra, így azok fennmaradhattak az utókornak.
Nem maradhat ki a tánc sem. Gyönyörködjünk!
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalotaszeg
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-1812.html
Magyar Népviseletek 2013 naptár, www.szazszorkep.hu
http://www.erdelyiturizmus.hu/?action=regio&id=3492&pageIdx=2
http://magyarvalko.mindenkilapja.hu/html/18029589/render/neprajz
http://www.viragoskalotaszeg.hu/kalotaszegi-nepmuveszet.html
Stiefel Kiadó : A magyarság néprajzi térképe
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kalotaszegi_n%C3%A9pviselet
http://vilagbiztonsag.hu/keptar/displayimage.php?album=325&pid=5385#top_display_media
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:P%C3%A1rnapiros.jpg&filetimestamp=20050201204252