A magyar néphagyomány kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Az e napon ünnepelt szentet az egyház is legendabéli alaknak tartja ( ezért a szentek közül is kiebrudalta), mint jelkép igen érdekes. Luca akkor lett keresztény, mikor ez még elég életveszélyes vállalkozás volt. Főleg, hogy közölte pogány vőlegényével: nem megy hozzá, mert apáca életet akar élni. A kikosarazott fiatalember nem talált jobb módszert a hölgy szívének meghódítására, minthogy följelentse a hatóságoknál. Miután Lucia jottányit sem változtatott az elhatározásán, a helytartó bordélyba akarta vitetni. Akarta, de nem tudta, mivel Lucia teste úgy elnehezült (?), hogy 50 (!) ökörrel sem tudták odavontatni. Ekkor a kor szokásainak megfelelően megkínozták, ennek részletezésétől el is tekintek.
Luca jellemzője egy tál, benne két szem, ez elég furcsa dolog. Ennek is van azonban magyarázata. A Luca név a LUX azaz fény szóból ered, a „szeme világa, szeme fénye" kifejezéseket meg mind ismerjük. A halottakért is így imádkoztak: Lux perpetua tuceat eis ( „Az örök világosság fényeskedjék nékik"). Lucia a vakok és szemfájósok védőszentje lett, de imádkoztak hozzá az utcalányok, a férjhez menetelre áhítozók és mindazok, akik tűvel, vagy más hegyes szerszámmal dolgoztak, mert e foglalkozásokhoz jó szem kell.
Luca napja eredetileg a pogány téli napfordulói ünnepek része volt.
A néphagyományban tetten érhető Lucia-Luca kettős természete, illetve, hogy két alakról van szó. A szent mellett ott van a rettegett, banyaszerű „Luca", „luca-puca", „lucaasszony". Ő boszorkány, aki a napfordulatot megelőző téli sötétség szimbóluma lett. Az éj, a sötétség hagyományosan a gonoszok, varázserővel bírók „munkaideje", akik az egyre hosszabbodó téli éjszakákon egyre aktívabban tevékenykedhetnek.
A néphit szerinti Luca névnapján tilos sok asszonyi munka: fonás, szövés, varrás, kenyérsütés, meszelés. Aki megszegi e tilalmat, azt Luca nagyon keményen megbünteti. Ezzel kapcsolatban sok monda ismert.
Íme egy, hogy ma egyikőnk se mosson: Luca napján egy asszony mosott. Amikor rászóltak, így felelt: Ó, mire Luca-puca eljön, én hatszor kimosok! Ezt persze csak szerette volna, mert azon nyomban kővé vált.
A Luca-napi hiedelmek, népszokások többsége az új esztendőre vonatkozó mágikus eljárás, időjóslás, termésjóslás, szerelmi jóslás - mert az szinte mindig van.
Molnárkalácsot is sütöttek az asszonyok, Luca napján sütötték meg a szentestére szánt ostyát is, amit lisztből és vízből sütöttek, mindenféle más hozzávaló nélkül. Egy recept: 1kg liszt, 40 dkg cukor, 1 késhegynyi szódabikarbóna, 1dl olaj, 1/2 dl tej kell hozzá, de ha nem elég folyós a tészta, inkább vízzel kell hígítani, mert a sok tejtől tapad. Bővebben: http://netfolk.blog.hu/2013/12/20/karacsonyi_nepszokasok_7_az_ostyahordas
A képen ostyasütő látható.
Országszerte szokás volt a legények kotyolása. Először is a legények olyan hosszú gerendát vontattak be a szobába, hogy alig lehetett az ajtót becsukni tőle, meg szalmát is vittek magukkal be a házba. Ráültek a póznára, és hosszan mondogatták a kotyoló verset, néhol eközben rostán át vizet öntöttek a kotyoló ifjakra. Ezek a népköltészeti alkotások nem éppen kedvesek, de megsértődni nem illett, és nem volt szabad közbeszólni sem , mert akkor megtörik a varázslat! Ezek ugyanis termékenységvarázslások, éhen halni meg senki sem vágyott a következő esztendőben.
Kotyolók láthatóak a képen.
Íme egy kotyoló vers:
Íme egy kotyolóvers felnőtt olvasóknak:
Kitty-kotty, kitty-kotty, Annyi csirkéjük legyen kendteknek, Ahány csillag van az égen, Ahány fűszál van a földön.
Kitty-kotty, kitty-kotty, Száz malacot egy ólba.
Úgy álljon a kendtek fúrója, fejszéje a nyelibe,
Mint az én pajtásom ............... a tUvibe.
Kitty-kotty, kitty-kotty.
Akkora csöcse legyen a kendetek lányának, Mint a szakajtó, mint a bugyogós korsó.
Kitty-kotty, kitty-kotty.
Akkora legyen a segge neki,
Mint a kemence szája ..”( tovább is tart, de olyat én már nem írok le, nézzen utána , akit annyira érdekel).
Itt egy szalonképeset meg is hallgathatunk:
Itt meg is nézhetünk egy mai, hagyományteremtő kotyolást mai ifjak előadásában mai ötödikesek
Amikor vége lett a kotyolási ceremóniának, a gazdasszony gyorsan hamut szórt a legények fejére, mondva: „Üljetek pipikéim, üljetek nyugodtabban, majd kaptok egy kis kukoricát. ..” A legényeket természetesen a helyesen végrehajtott kotyolásért cserébe megkínálták valami csemegével.
Néhol Luca napján férfiak acélt vittek és így „lucáztak”:
„Jó napot! Hoztam maguknak acélt, Hogy fazekaik, táljaik ne törjenek kancáik, teheneik elljenek.
Ahány verebük van, annyi fiút a lányuknak, Ahány tányérjuk van, annyi szeretőt a lányuknak, Ahány bicskájuk van, annyi kérőt a lányuknak!”
Országszerte a gazdasszonyok megsöprűzték a gyanútlan tyúkokat, hogy sokat tojjanak. A seprűt mindig balkézbe fogták, úgy verték le a tyúkokat az ülőről.
Máshol a gazdasszony levetkőzött egy ingre, háttal beiramodott az ólba, s a tyúkokat sorba leverte a helyükről.
A gyerekek a szomszéd kerítéséből letört karón guggoltak, hogy elvigyék a szomszéd szerencséjét, amolyan „ dögöljön meg a szomszéd tehene is " logika alapján. Minden család vitte a szomszéd szerencséjét, aztán lehetett egymást okolni.
E praktikák között különleges hely illeti meg a lucakalendáriumot, amely a Luca napjától karácsonyig terjedő 12 nap időjárásából próbált következtetni a jövő évre. Egy nap egy hónapnak felel meg. Régen, az emberek nagyon is átélték a Luca-naptól karácsonyig terjedő mágikus tizenkét nap jelentőségét.
Ez alatt az időszak alatt készült 13 féle fából a „Luca széke", melyről a karácsonyesti éjféli misén a lokális „lucákat" ismerhetni föl abból a célból, hogy leszámoljanak a leleplezett banyákkal.
A Luca ostor a Luca székéhez nagyon hasonló szokás: úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavarni, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok, s az éjféli mise alatt a templom körül meg lehetett lesni a banyákat
Népszerű a „lucabúza" hajtatása Lucától karácsonyig . Ekkor egy kis tálban búzát csíráztatunk. A kihajtott búza karácsonyesti külleméből következtetni lehet a jövő évi búzatermésre, a család és a jószág jövő évi egészségi állapotára. A „ lucabúza” szokása a vetést serkentő mágikus cselekmény volt .
A Luca napi tizenketted varázsló- és jósló cselekvései Luca estéjén kezdődnek, és karácsonykor az éjféli misével érnek véget. (A 12 napot, ami Lucától karácsonyig terjed, tizenkettednek nevezzük.) Valamikor ez az időszak a következő év 12 hónapját jelentette, úgy tartották, hogy ami adott napon megtörténik, az rávetíthető az adott hónapra. A Gergely-féle naptárreform előtt ugyanis Luca napja volt az év kezdete, kiemelten mágikus nap. A varázslások részben azért vannak, hogy megismerjék a gonosz boszorkányokat, például a lucaszék elkészítésével. hiszen ez gonoszjáró időszak. A boszorkányok ártalmainak megelőzése a célja a tyúkok megpiszkálásának (durgálás, kurkálás, sutulás), a gyermekek koledálásának. Vesszővel szurkálták meg a mit sem sejtő tyúkokat, hogy jobban tojjanak. E közben efféléket mondogattak: 'A mi tyúkunk tojogáljon, a kendé meg kotkodáljon!'
LUCA NAPI FEHÉRLEPLES ALAKOSKODÁS a Kisalföldi Csallóközben és Nyitra vidékén a közelmúltban még élő népszokás volt: fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok, arcukat belisztezik vagy fehér tüllkendőt tesznek, hogy felismerhetetlenek legyenek.
Lisztbe mártott tollseprűvel sepregetnek. Egyes helyeken a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették. A Nyitra megyei Kolonban egy legény menyecskeruhába öltözött. Kontyot készítettek neki, a fejére keszkenőt borítottak. Társa köznapi, olykor ünnepi ruhát viselt. Arcát nyúlbőr takarta, melyen két nyílást vágtak a szemek számára, ez volt a "lárva". Csak a lányos házakhoz mentek be, török muzsikával (harmonikával) jártak. Bent a házban táncoltak, de mindvégig némák maradtak. A Csallóközben a Luca csak férfi lehetett, fehérbe öltözött, nem volt szabad megszólalnia. Söprűt vagy meszelőt vitt magával. Mímelték a meszelést, söprést, a háziak arcát is "meszelték", hogy ne legyenek kiütésesek. Az arcukat fátyolszerű anyaggal takarták be. A Szerémségben a lányok öltöznek Lucának - fehér lepedővel leterítve, fehér szoknyában, az arcuk elé szitát borítva, hogy ne ismerjék fel őket. Kikérdezik a gyerekeket, megimádkoztatják őket. Aki jó, ajándékot kap, diót, mogyorót, a többit meszelővel, fakanállal ijesztgetik.
Luca kultusza sok vidéken igen jelentős!
Képzeljük csak el, a messzi északon, mostanság a nappal néhány órányi derengést jelent, december 13-án kora hajnalban a leányok fehér ruhát öltenek. Fejükre égő gyertyakoszorút tesznek ( a tűzoltók mind készen állnak a bevetésre), és énekszóval ébresztik kora hajnalban a szendergő szüleiket.
Lombardiában Mikulás helyett Luca az ajándékozó! A Luca napot megelőző napokban a gyerekek levelet írnak az ajándékok listájával, majd az ajtókra, ablakokra szénából készült csokrokat függesztenek ki, hogy Luca szamarát megetessék, miközben az ajándékokat szétosztja a gyerekek közt. December 12. és 13. közötti éjszakán körbe jár szamara hátán és megajándékozza a gyerekeket. A kicsik egy kis csészében tejet meg egy kis kekszet tesznek ki neki az ablakba.
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://mek.oszk.hu/04600/04656/html/unnepiki0009/unnepiki0009.html
Barna Gábor: Néphit és népszokások a Hortobágy vidékén. Bp. 1979. Akadémia. 8 Szabó László gyűjtése.
Guzsalyas Népművészeti és Kézműves Folyóirat
http://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/index.php/fooldal/magazin/hagyomany/32/