.jpg)
Viseletük sajátosan alakult. Alapszíne a fehér, de még a gyász színe is fehér. Így volt ez különben a hunoknál és feltehetően az ősi magyaroknál is. Több ázsiai népnél ma is így van.
Az asszonyok és lányok rövid szűk ujjú kis imögjükön bő ujjú, nagy imögöt viseltek, ami fátyolszövetből, gyolcsból esetleg batisztból készült.
Jó, de mi az az imög? Más néven ümög.
Megint más néven ingváll, de az Ormánságban csakis imög a neve.
Na, erről van szó, a kép segít:
"Ennek szabása következő volt: kiinduló pont a nyak, ami megfelelő
szélességű szalag fölé redőzéséből állt a fátyolnak, vagy gyolcsnak. A redő*
zést „szödés"nek vagy még inkább „ráncolás"?nak nevezték. Elül volt
összefűzve vagy kapcsolva. Innen folyt alá a bő, tehát a test arányaihoz
csak a nyak* és derékráncolás folytán simuló imög, aminek alsó ,,szödés"*e
a „bikla" elnevezésű, ugyancsak tiszta fehér szoknya alá került. Hogy ez a
„ráncolás" vagy „szödés" nem kis munka volt s nagyban összefüggött
a nő csinosságával, magától értődő. "(http://pondoly.hu/letoltes/szakd/KissG_Az_ormanysagi_nepviselet_%28Ethnogrphia,1931%29.pdf)
Térdig érő fehér szoknyát hordtak, ami elé a fiatalok színes, az idősebbek fehér kötényt kötöttek. A nők viseletének kiegészítője az esőabrosz, amely különösen tömöttre szőtt vászonból készült. Itt látható egy esőabrosz. Találó az elnevezés:
i
A lányok a hajukat befonva viselték. A fonást két oldalt kezdték, majd hátul egy fonatban fogták össze és a végére színes szalagból kötöttek csokrot. Az asszonyok két ágba fonták a hajukat, félkörben felcsavarták és főkötőt tettek rá. A fiatal menyecskék főkötője piros, majd a kor haladtával kékre, zöldre, majd fehérre változott. 
Ormánsági főkötők:
A férfiak felső testükön imögöt, alsótestükön bő gatyát hordtak. Az imög fölött fekete pruszlikot, vagy báránybőr mellyest viseltek. A fiatal férfiak kötője fekete, az időseké fehér volt. Lábukon bocskort viseltek. Később a gatyát a nadrág, a bocskort a csizma váltotta fel. Télen bundában, subában, vagy szűrben jártak.
Jellegzetesek és kedveltek voltak a szőttesek, ami nem meglepő, hiszen terményük volt a len és a kender.
Az év jeles napjaihoz fűződő szokások közül az új esztendő köszöntés, a farsangolást, a balázsjárást, a kotyolást, a mátkázást, és a májusfa-állítást tartották.
Íme egy remek film az Ormánság mondavilágáról és a hagyományokról:
S ezt sem érdemes átugrani:
Tánczos Erzsébet írása
http://hu.shvoong.com/books/1870532-az-orm%C3%A1ns%C3%A1g/#ixzz2BvtPXhMo
