-Nem, első fecske vagyok a családban ezen a téren. Igaz viszont, hogy mindig kertes házban éltünk, s mindig nagy gondot fordítottunk arra, hogy a kertünkben sok szép növény legyen. A kert szeretetére, beleértve a kerti munkát is, az édesanyám tanított. A parasztpetúnia illata kisgyermek korom óta bennem él. A nagymamám kútjánál bőven nőtt s illatozott. Ha most becsukom a szemem és elképzelem az akkori kutat a petúniákkal, érzem is az illatot, nemcsak látom a képet lelki szemeim előtt. Ez az élmény nagyon meghatározó volt életemben, még most is elérzékenyülök, ha rágondolok. Persze ez nem csupán a néhai kút a virágokkal, hanem a békés boldog gyerekkort jelentette nekem. A saját kertemben is mindig van parasztpetúnia. Valószínűleg ez a régi-régi illatos élmény vonzott a levendula felé. Hiszen a levendulának is különleges az illata. Ez és a szerény szépsége nagyon kedvessé teszi számomra.  Az ember nem is gondolja, hogy mennyire meghatározóak a gyermekkori élmények. Ezek még idősebb korban is előbukkannak valahonnan. Az is lehet, hogy elindítják az embert a "levendula-termesztés" irányába. Velem így történt. A családban én vagyok az első levendulász.

- Mikor van az Ön munkájában a szezon?

- A munka egész évben tart. Még télen is, mert ilyenkor akár a régiek, előkészülök az egész következő esztendőre azzal, amivel lehet.

- Mit jelent ez?

- Zsákot, párnát, szívet szabok, varrok, az angyalokhoz a csuhékat készítem elő, szív alapokat készítek a levendula szárából. az embert a munkája a természethez köti, akkor azt tapasztalja, hogy a természet adta ritmusba tevékenykedik, valahogy úgy, mint az eleink. Nekem ez egyfajta nyugalmat, biztonságérzetet is jelent.

- Ki gondozza a levendulást?

 - Hogy ki ültet meg kapál? Hát én, és örömmel teszem. Szerencsés embernek érzem magam, mert a férjem is a kert szerelmese és mindenben a partnerem. Sokat segít.
Igen, a levendulát magam szaporítom dugványozással. Ennek az ideje ősszel vagy tavasszal jön el, s  az eltelepítést  is ekkor végzem. Több fajta levendulával dolgozom. Az egyik fajta különlegesség, hogy a fagyokig folyamatosan virágzik, e tulajdonsága miatt nagyon sokáig frissen is felhasználható.

-Ön, aki folyamatosan ebben a csodás illatban él, érzi még?

-Igen, szerencsére. Sajnálnám, ha nem így lenne.

- Ha van néhány bokor levendulánk, honnan tudjuk, hogy aratható?

- A növény  jellegzetes illatú lila virágai nyáron jelennek meg. Hosszú szárú álfüzéreken láthatjuk őket. Amint a sok  álfüzér alsó része nyílni kezd, máris begyűjthetjük a virágokat és kezdődhet azok szárítása. Egy szár általában  úgy  egy hétig nyílik,  aztán újabb borul virágba, ezzel is biztosítja az egész nyáron át tartó varázslatos illatot.

- Hogyan tartósíthatjuk a levendula szálakat?

- A levenduláról a legtöbb embernek a mediterrán éghajlat, a jellegzetes illat, és a gyönyörű lila szín jut eszébe. Közismert gyógynövény.

- És hozzáteszem, méltán. Azt sokan ismerik, hogy a levendulát a rómaiak hozták be Európába. Az ókorban a görögök és a rómaiak bőségesen használták szépítkezésre: szappanjaikat és fürdővizüket illatosították vele, valamint testükre kenték. A levendulás fürdővel ízületi merevségüket és fáradtságukat kezelték.
De hosszú évszázadokon át levendulával oldották az izomgörcsöket, fájdalomcsillapításra és idegrendszer erősítésére alkalmazták, valamint rovarölő és tetűirtó szerként is szolgált. A középkorban a kolostorok kertjének kedvelt gyógynövénye volt, fájdalomcsillapítóként és sebek gyógyítására használták. Az angol Izaak Walton így írt: ,,olyan házba kívánkozom, ahol az ágynemű levendulától illatozik". A XX. század elején hasmenés, köhögés, fejfájás, ideges szívdobogás, ízületi fájdalmak gyógyszereinek alkotójaként került be a gyógyászatba. a II. világháborúban sebfertőtlenítőként használták.

- Magyarországon a rómaiak által telepített levendulák fiai virítanak?

-Nem, a tihanyi levendula története1920-as évek közepén indult el.  Bittera Gyula, aki korának neves gyógynövényszakértője- volt, telepítette Magyarországon az első levendula ültetvényt. Egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal dolgozott. Addig az országban csak a középkori kolostorkertekből volt ismert a levendula.  Bittera Gyuláé volt az első ipari célú nagy levendulaültetvény telepítés. Francia mintára próbálkozott meg a levendulatermesztéssel. Sikerét bizonyítja, hogy az általa termesztett levendula illóolaj tartalma magasabb volt, mint a franciáé. Ez Tihanyban volt, Tihany speciális, félsziget-jellegének köszönhető, mert a mérések szerint ez az egyik leggazdagabb hely Magyarországon a napsütéses órák számát tekintve, míg a csapadékmennyiségéről pont az ellenkezője mondható el. Ez a fél-mediterrán éghajlat, a déli fekvés és a vulkáni alapkőzet kiváló körülményeket nyújt a levendulának. Így vált a Tihanyban telepített levendula világhírűvé, mivel minőségét tekintve még a Franciaországban termesztett levendulánál is jobb lett.

 Ica levendulás karácsonyfája a Néprajzi Múzeumban a  21. Betlehemi jászol kiállításon.

- Hol található az Önök levendulása?

- Az ültetvények Tárnokon és Balatonkenesén találhatóak. 2003-ban ültettem az első töveket. Akkor vágtam bele ebbe a fajta életbe. Örömmel jelenthetem, hogy az első tövek azóta is szépen teremnek. A balatoni klíma  Balatonkenesén is igen jótékonyan hat.

-Mi a legkedvesebb tevékenysége, ami a levendulához kötődik.

-Nem is tudom, nem könnyű a válasz, mert az egész, így folyamatában nagyon jó. Mégis, a legjobb talán, hogy ebből a különlegesen szép növényből készítek, portékákat készítek.

- Miféle portékák ezek?

-  Régre nyúlik vissza, hogy koszorúkat fontak őseink levendulából, így használva fel a növény szépségét, gyógyító és molyűző erejét. Ez a tény sarkallt arra, hogy ősi formákat keressek a népművészetben, s megkössem azokat.  Például buzogányokat kötök levendulából A régi időkben ezeket a szekrényekbe helyezték, illetve felakasztva  a szobában illatosításra s a szem gyönyörködtetésére, mert az is szempont ám! A szívforma ma is igen kedvelt, a népművészetben gyakran használt motívum. Szívesen kötöm, ezen a formán csak tiszta jó szívvel szabad dolgozni! Ezen kívül koszorúkat, fonatokat készítek, csuhéval kombinálva levendulás angyalokat, vagy zsákocskákba, párnácskákba töltöm a szárított levendulát.

-Meddig őrzi meg az aromáját egy levendula koszorú?

-Egy évig biztosan.

- Ön az első művész a családban, mégsem az egyetlen.

- Ez így van. A férjem, Solymosi József, nagyon ügyes kezű mester,  zsigerből szereti, és értő szemel, nézi a népművészetet, de ő sem művészként kezdte az életét, ahogy én sem. Szerencsére azonban sikerült őt is bevonzottam a népművészet körébe, amit nagyon élvez. Igaz, Ament Évának, aki az Iharos Egyesület elnöke, keze is benne van a dologban.

-Hogyan hatott Ament Éva az Ön férje pályaválasztására?

-Célzatosan éppen a Józsinak mondta, hogy hiányzik egy jó kötélverő az Iharos Egyesületből.  Az én férjem sem kérette magát, azt mondta, ő majd tud ajánlani egy jót kötélverőt. Ez azt jelentette, hogy azon nyomban belevágott a kötélverés tanulmányozásába. Hamarosan megtervezte és elkészítette a Gömörszőlősön lévő kötélverő hasonmását. Nagyon büszke vagyok rá. Így lett az én férjem régi ritka.

-Ezt hogyan érti?

-A kötélverés régi, ritka mesterség. 2012-ben a Mesterségek Ünnepén kiemelt figyelem fordult ezeknek a mesterségeknek a művelőire.

-Együtt járják az országot, amikor kiállítanak?

-Többnyire igen, mindketten az Iharos Népművészeti Egyesületnek vagyunk a tagjai. Szerencsére nagyon sok rendezvény van manapság, ilyenkor van, hogy nem egy helyszínre megyünk.

-Hogyan látja főállású népművészként a népművészet helyzetét?

-Optimista ember vagyok, s talán részben ezért van, de optimistán látom a népművészet helyzetét. Meg kell jegyezzem azonban, hogy egyre több népművészről tudok, akiknek fel kell adniuk a hivatásukat és megpróbálnak mást csinálni, valami olyat, amiből meg is lehet élni. Jó, ha a művészet mellékesnek megmarad. Ez nagyon szomorú, mert ők értéket létrehozó emberek, sok esetben ősi tudás őrzői, ők adhatnák tovább az új generációnak a saját tapasztalatukat. Baj, ha ez nem történik meg.

-Mi lehet ennek a helyzetnek a megoldása?

-Jó volna, ha tudhatnám! Mind látjuk, hogy igazán sok színvonalas rendezvény van, egészen a kicsitől az országosig és ez jó. Sajnálatos azonban, hogy nem lehet úgy megoldani őket, hogy ne kelljen borsos helyárakat fizetni nyilván ennek is meg van az oka, szerintem ebben az irányban kellene tenni valamit azoknak, akik ebben, tudnak segíteni.  Ez igen nagy segítség lenne a kézműveseknek. Egyelőre nem érzékelem, hogy jó irányba mozdulna a helyzetünk, de ez nyilván bonyolultabb dolog.  A NESZ ( Népművészeti Egyesületek Szövetsége) nagyon segítőkész, ez bizakodásra ad okot. Remélem, sikerül nekik jól képviselni az érdekeinket. Tudják, látják, érzik, hogy nagy bajban vannak a kézművesek.

-Hogyan adhatjuk át gyermekeinknek a népi kultúra szeretetét, tiszteletét?

- Mindenütt a gyerekeket kell megközelíteni. Ez az alap, mert ha ez nincs rendben, az egész ügy veszett fejsze nyele. Fontos, hogy a fiatalok, a gyermekek ismerjék meg a népművészetet, a természetes anyagokat, a régi tárgyakat. Az is kell, hogy bátorítsuk őket, lehetőséget adjunk, hogy dolgozzanak ezekkel az anyagokkal. A gyerekek nagyon fogékonyak és nagyon élvezik a foglalkozásokat, ezeknek a fontosságát kellene az oktatásnak és a szülőknek is felismerni. A  lehetőségeket meg kell teremteni és élni kell velük Így lehet széles körben megismertetni a népművészetet. Nem kell persze mindenkinek művésszé válnia, ez fel sem merül. A teljes élethez, a testi-lelki egészséghez azonban kell, hogy mindenkinek legyen olyan tevékenysége, amit örömmel végez, amiben elmerülnie maga jutalom.

 Tánczos Erzsébet írása

A festett kép Ament Éva munkája