Lebstück Mária legendás nő: főhadnagyi rangig vitte a szabadságharc honvédseregében.
Regényes élete Jókai Mórt novella, Huszka Jenőt és Szilágyi Lászlót operett írására ihlette.
Zágrábban született. Horvát apja, egy jómódú kereskedő a legjobb nevelést akarta biztosítani számára, így
13 éves korától Bécsben élő nagybátyjánál nevelkedett, iskoláit is ott végezte.
A kezdetek:
Állítólag császári ezredes nagybácsi, bizonyos báró Simonich Boldizsár életvitele gyakorolt jelentős
hatást a fiatal lányra. Akár így is lehetett. Mária az 1848-as bécsi forradalom kitörésekor férfiruhát
vásárolt magának, levágatta a haját, és Lebstück Károly néven csatlakozott az egyetemi légióhoz.
A jogászokkal együtt küzdött a márciusi és októberi bécsi forradalom idején. Károly, azaz „ Karl” állítólag
jól tudott bánni a fegyverekkel. A bécsi forradalom leverésekor időlegesen „ visszavedlett” nővé, így
tudott elmenekülni.
Magyarországra szökött. Ez sem volt könnyű dolog a háborús viszonyok miatt: egyszer egy felrobbantott híd
miatt kellett vesztegelnie, máskor jeges folyóba pottyant.
Végül csak megérkezett Magyarországra. Először Győrbe ment, ahol nővére, s annak jómódú mészáros férje
élt. Nem maradt sokáig veszteg, bekerült a német légióba, majd a tiroli vadászokhoz pártolt. ( A
légiósokkal összeveszett, gyávának tartotta őket.)
1848 decemberétől a magyar szabadságért harcolt – egy olyan országért, népért, melyhez előtte nem sok
köze volt, hiszen Horvátországnak igen laza kapcsolata volt a magyarokkal, és az sem baráti.
Gondoljunk csak arra, hogy Jellasics horvát bán náluk ma is legendás hős.
Családi viszonyokat tekintve pedig a nagybátyja altábornagyként éppen a császári csapatokat vezette
ekkoriban a magyarok ellen. Szerencsére nem találkoztak…
Mária számos csatában részt vett. Buda visszaszerzésekor már főhadnagyi rangban harcolt, mert a
kápolnai csatában megsebesült és hősies helytállását előléptetéssel jutalmazták. Fanatikusan
küzdött, egyre másra léptették elő, így jutotta főhadnagyi rangig. A kápolnai csatában ő
gyalogosan volt, s három osztrák lovaskatonával találta magát szemben. Fedezékbe menekült,
ahol kettőt közülük lelőtt, egy meglépett. Ezek után maga Dembinszky, aki látta hősiességét,
léptette elő. Új lehetett ám Mária /Károlynak, hogy férfiként „emberszámba” vették, egy
nőnek az akkor ne volt jussa.
Egyik sebesülése alkalmával azonban normális orvosi ellátásban volt része, na, ekkor derült ki
a törzsorvos számára az igazság: „ Az ezer szentségit! Hiszen a mi Károlyunk tulajdonképpen
leány” – lepődött meg a doktor.
Máris 1849 májusában, Buda ostrománál ismerkedett meg későbbi férjével, Jónák József tüzér
őrnaggyal. A győzelmi bálon Mária női ruhában táncolt… A hadügyminiszter megdöbbent:
a szabadságért jelentkező főhadnagyot pirongatta, mire az elpityeredve jelentette ki, hogy
férjhez akar menni. Rövid jegyességüket gyors házasság követte a fronton, mert szabadág az
mégsem járt. A nászlakoma alatt rájuk tört az ellenség, menekültek, ahogy tudtak, de Mária
magával menekített egy egész túrós rétest a ló nyergéhez kötve. Igen gyorsan jött a
gyermekáldás.
Lebstück Máriát a szabadságharc leverése után az elfogott honvédtisztekkel együtt az aradi
várban tartották fogva, itt született meg a kisfia, Jónák Pál. A baba valószínűleg koraszülött
volt --- gondoljunk bele, Máriáé sem volt éppen nyugodt terhesség. Jónák József , az apa a
keresztelésén láthatta utoljára a gyermeket, a császári bíróság 16 évi, vasban eltöltendő
fogságra ítélte, ezt a raboskodást nemigen lehet túlélni. Ő sem volt kivétel.
Mária rokonai minden követ megmozgattak, hogy kiszabadítsák a fogságból, és hat hónap
után el is érték ezt. Máriát azonban kiutasították Magyarországról. Horvátországban
telepedett le gyermekével, ahol nagyon sok bántást kellett elszenvednie, mert a magyarok
oldalán harcolt. Állítólag maga Jellasics fékezte meg a dühöngő horvátokat. Úgyhogy amint
lehetett, Győrbe, a nővéréhez költözött. Ott találkozott régi ismerősével, Pasche Gyula
festővel, akivel hadnagyként szolgált a tiroli vadászoknál. Pasche Gyula hamarosan feleségül
vette egykori feljebbvalóját. Másfél évtizeddel később a megözvegyült Mária rendkívül nagy
szegénységben élt, mosónőként dolgozott Budán.
Mikor már úgy megromlott az egészsége, hogy nem bírta munkájával eltartani magát, fiához költözött
Újpestre. Ő gondoskodott édesanyjáról annak utolsó éveiben.
Lebstück Mária főhadnagy egyenruhában
Máriának megmaradt az egyenruhája, azt néhanapján felvette, s az öreg honvédekkel minden évben elment
Budára az elesettek sírjához, s Aradra a vértanúk emlékművéhez. 1891-ben ’48-as kiállítást rendeztek, ahol
a Kossuth – szobában Mária őrködött. Akkor került be a köztudatba, hogy van egy honvédruhás néni…. Jókai,
aki már régóta tudott Lebstück Máriáról, ekkor megírta „A női honvédhadnagy” című cikkét, s
próbálta a közvélemény jóindulatát megnyerni a beteg és nyomorgó Mária számára. Sajnos
nem sokkal a cikk megjelenése után Mária elhunyt. 62 éves volt.
Az újpesti Megyeri úti temetőben van a sírja, a ’48-as emlékezések egyik fontos helyszíne.
Nevét Újpesten utca viseli, 1935-ben emléktáblát helyeztek el volt lakóhelyének, a mai Csokonai utca 4-nek a falán.
Szó volt róla, hogy szobrot is kap, de ez mindeddig nem valósult
A Mária főhadnagy című operett, és a belőle forgatott film állít Lebstück Máriának emléket
– nyilván a műfaj szabályainak megfelelően sziruposat, de legalább emlékezeteset.
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://mult-kor.hu/cikk.php?id=29884
http://feherkendo.blogspot.hu/2014/12/lebstuck-maria.html
Szilágyi Rita:Nők a szabadságharcban Duna International Könyvkiadó Kft. 2012
http://selyemgubanc.blogspot.hu/2015/03/lebstuck-maria-fohadnagy.html
