Átlát a szitán. - Szólásunk jelentése: kiismeri más ravaszságát, felismeri a cselt, ellene irányuló tervet.

A szólás változata ugyanezzel a jelentéssel: Átlát ő nemcsak a rostán, hanem a szitán is.

A rosta szűrő; durva szita; nagy lyukú szita. Tehát hasonlóság van bőven.

Kötik a rostát meg a szitát is

A szitakötés két fő részből áll: a szitafenék szövése majd annak a szitakéregre való fölszerelése.

A szitakötőmesterek a szitakötés mellett foglalkoztak a leginkább dróthálóból font rosta készítésével. Legfontosabb termékük a gabonarosta volt, ezt kukoricapattogtatásra is használtak. A Tiszántúlon és Erdélyben a kecske-, juh- és gyenge borjúbőrből készült tarhonyarostákat a századfordulón vándor cigányiparosok készítették.

A mágikus rosta

Diószegi Vilmos észrevette, hogy a magyaroknál a rostához kapcsolódnak a legősibb táltos hiedelmek.

A magyar népi hitvilágban különféle mágikus eljárásokra használták. A tűzvész elhárítására, jóslásra. Az asszonyok ruha nélkül, háromszor vagy kilencszer kenyérrel vagy rostával a kezükben pénteki napon körülfutották a házat, ettől azt várták, hogy a tűz elkerülje a házat.

A rostaforgatás - A tolvaj kilétének megtudakolására is használták.

 Ebben a rosta sorsra bízott nyomozási, és bizonyítási eszköz, de jóslás céljából is alkalmazták. Gyakori nevei: rostavetés, kulcsforgatás.

Rostaforgatás

Ha azt kívánták megtudni, hogy az ellopott jószág hova került, a rosta kérgébe egy olló kinyitott hegyeit szúrták és a nyomozók jobb kezeik kisujjait az olló füle alatt tartván, a rostát.

A rostaforgató rendszerint asszony volt:

Rostaforgatás

 Eközben az egyik azt állította, hogy a jószág „falun van”, a másik pedig azt, hogy „erdőn van”. Amelyik állításnál a rosta megbillent, az egyensúlyát elveszítette, azt tartották igaznak és arra irányították a nyomozást. Más alkalommal a gyanúsított személy mellett vagy ellene bizonyított a rosta. Egyszerűbb formája a rostavetés; ennél a számításba jöhető gyanúsítottakat körbe állították és a rostát a kör közepén megforgatták. Aki elé a rosta gurult, felfogásuk szerint az volt a bűnös.

Ha azt szerették volna megtudni, hogy ki volt a tolvaj, akkor elővették a rostát, egy ollót két végét beleszúrták a kávájába, majd két asszony egymással szembe állt és felemelték a rostát. Az egyik azt kérdezte: „Szentpéter, Szentpál, te szencségös szent neved, mon meg néköm, a Király Bálintné tyúkját Bosnyákné vitte el?”vagy „Fordulj rosta, Jóska lopta-e el ezt vagy azt?” - a gyanúsítottak nevét sorba kimondták, és kinek a nevénél a rosta elfordult, állítólag az volt a tolvaj.

A módszer különben igen hatásosnak bizonyult: sokan még a rostaforgatás előtt beismerték tettüket.

 Hasonlóképpen alkalmazták jósló céllal :”…mikor megy a Julis férjhez? Egy év múlva? Fordulj, fordulj. Két év múlva? Fordulj, fordulj”.

Gyógyítás és tisztítás

Általános hit szerint a boszorkány rosta alakjában is előfordul.

Bizonyos tilalmak kapcsolódnak a rostához: nem jó keresztülköpni rajta, mert víz vagy jég pusztítja el a vetést. A székelyek szigorúan tiltották, hogy a rostát valaki megüsse vagy a földre dobja. A csíkiek szerint, ha valaki keresztülköp rajta, akkor a falu határát hamarosan elveri a jég. A rostát nagyon gyakran igénybe vették gyógyító célokra.

 A gyógyászatban farkasvakság gyógyítására használták: a hazatérő csordát rostán át kellett nézni. A göcsejiek szerint a karácsonyi asztalra helyezett búzavágó rosta megakadályozta a búza megromlását. Hegyháti szokás szerint a haldokló fejére kézi gabonarostát borítottak, hogy az elszálló lélek azon át megtisztuljon.

Ha nem tudták, hogy mi a betegség, akkor a rosta felé egy tányért helyeztek, arra ólmot öntöttek, és a formájából próbálták kideríteni, hogy milyen betegség szállta meg az illetőt. Közben imákat, ráolvasásokat mondtak.

„Annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több”

Szól a népmesei szólás. Népmeséinkben a szegény embernek, cigánynak annyi gyereke volt, mint a rosta lika, még eggyel több, mikor volt mit egyenek, mikor nem…ezért elkeseredésében világgá megy. A szólás a Székelyföldön és a palóc nyelvterületről gyűjtött mesékben gyakori, a mese bevezető formulához tartozik akármi is következik utána. Megfelelői előfordulnak az erdélyi román és szász, valamint a francia és a svájci német mesékben. A szólás az ujjkiolvasó gyermekverssel együtt 12–15. sz.-i francia-vallon átvétel is lehet.

Szitakötögető

   felelgetős mese, párbeszédes

A ma ismert egykorú változatok tréfás lakodalmi dalok benyomását keltik. Tudjuk, gyermekjátékaink között szép számmal találhatók lakodalmi dalok és     párosítók, legtöbbször leegyszerűsített, elhomályosult vagy szándékosan módosított szöveggel, dallammal. Felelgetős meséinknek az iskolai oktatásban is szerepük lehetett, s az ismeretközlés egy sajátos formáját is képezhették. A 19. sz. második és a 20. sz. első felében a szitakötögető már mind a lakodalommal, mind az iskolai oktatással való kapcsolatát elvesztette, gyermekmondókává vált . Az egész magyar nyelvterületen ismert volt.

 Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1016.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1017.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-285.html

http://lexikon.katolikus.hu/I/isten%C3%ADt%C3%A9let.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-99.html

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-100.html