Györgyfalva Erdélyben, Kolozs megyében Kolozsvártól hat kilométerre fekszik.
Népessége 2002-ben 1077 fő volt, ebből 961 magyar.
Nevét temploma középkori védőszentjéről, Szent Györgyről kapta. Először 1332-ben említik villa Georgii, majd 1384-ben Gyurgfalva néven.
Története
A helybéliek szerint réges-régen a falu nem a mostani helyén terült el, hanem keletebbre, de az első tatárjáráskor lakói érthető okokból odább álltak. Egy György nevű pásztor talált új, alkalmas letelepedési helyet a györgyfalviaknak a most is látható Falukútja körül. A falu határában egy területet mai is Várhegynek, egy másikat pedig Templomdombnak neveznek. Utóbbi oldalában egy forrás található, A népi emlékezet szerint ebbe lökték be a régi Györgyfalva templomának harangját.
Néprajza
Bevezetésként nézzük a györgyfalviak táncát:
Hová is tartozik, milyen tájegységhez, ez az aránylag nagy, zömében magyarok lakta település? A kutatók, és maguk a györgyfalvi emberek is bizonytalanok e kérdést illetően. Szokásaikban, viseletükben mindig Kalotaszeg volt a példa, közben hol elutasítják, hol pedig elfogadják, ha őket kalotaszegieknek tekintik. A falut a régebben magyar néprajztudomány Kalotaszeg peremfalvaként jegyezte. Manapság a Kalotaszeg és a Mezőség között elterülő Erdőaljához sorolják. s annak egyetlen aktív magyar közösségeként írják le.
Az idős györgyfalviak még látták, hogy a közeli Pata, Bozs, Ajton, Rőd, Bányabükk magyar lakossága is hasonló öltözetben járt, mint ők, azonban e falvak magyar lakossága elhagyta egykori népviseletét. Népviseletük mutat hasonlóságot a kalotaszegi viselettel, mégis eltér attól..
A falu szimbiózisban van Kolozsvárral. 1859 és 1928 között Györgyfalvára, falusi nevelőszülőkhöz helyezték ki a kolozsvári lelencgyermekeket. Volt év, hogy 120 ilyen gyermek élt a faluban.
A györgyfalvi lányok (részben a nagyobbacska hajdani lelencgyerekek) tömegesen jártak Kolozsvárra háztartási cselédnek.
A falu határában kiterjedt gyümölcsösök, szántóföldek húzódnak végig, amelyek a város élelmezését, ellátását hivatottak biztosítani. A györgyfalvi ember terménye egy részét Kolozsvár piacaira hordva jut keresethez. Amivel leginkább piacolni lehet, az a különböző zöldségféleség, a burgonya, a gyümölcs és a virág.Viseletükben a túldíszítettség, a cifraság lett jellemző, a teészes évtizedekben. Ekkor az értéket képviselő föld helyett pénzüket a ruhadarabok minél színesebbé és díszesebbé tételére fordították, így fejezve ki a jómódot, a társadalmi hovatartozást.
A díszes női viselethez hozzátartozik a párta, melyet a lányok konfirmációra kapnak s melyet fejközépre helyezve viselnek. 
A női ing elejét, kézelőjét, gallérját színes pamutfonallal varrják ki.
Az ünnepi viselet szerves tartozéka a fejkendő.. Az alsóruhák közül a pendelyt (alsószoknya) és az ingeket gazdagon díszítenek.
Az ing fölé veszik fel a fekete bársonyból készült lájbit (mellény), majd erre rá, esetleg közvetlenül az ing fölé jár a fehér báránybőrből készült cifra mejrevaló.
Konfirmálás után a pendely fölé vehetik fel a fersinget, mely fekete klott vagy fehér vászon. Hossza megegyezik a pendely hosszával. Díszítés soha nem kerül rá, de az aljára varrják a kék vagy zöld színű pántlikákat. Aszerint, hogy hány csíkot varrnak a fersing aljára, beszélnek egy- vagy kétrendű kék vagy zöld fersingről.
A fersing fölé ruha (kötény) jár, ezt is cifrázzák: virágos pántlikával) vagy egyszerű vászonszalaggal.
Aszerint, hogy a szélén a szalag egy vagy két sorban van-e elhelyezve, beszélnek egy- vagy kétrendű, kék vagy zöld pántlikás ruháról. Ha virágos pántlika díszíti a ruhát, neve virágos pántlikás ruha.
Konfirmálás után meleg időben a lányok, ha fehér fersinget öltöttek, fejükre pártát tesznek. Ünnepkor kétvarrásos inget vesznek fel, évközi vasárnap pedig járhatnak egyvarrásosban is. Régen azonban az ünnep első napján pirosat, másodnap kéket, harmadnap pedig bordót illett felvenni. A fersing viselési rendje is szigorú szabályokhoz kötött. Ünnep első napján például egyrendű zöld vagy kétrendű kék fersing jár, melyet az asszonyok fel is tűrhetnek. A többi ünnepi napon is meghatározott, hogy mit viselhetnek.
A fekete fersinghez mindig kendő jár.
Mint már említettem, minden fersingnek megvan a hozzá illő ruhája is: ha kétrendű a fersing, a ruha is kétrendű, ha egyrendű a fersing, akkor a ruha is egyrendű, kiegészítő a gyöngysor.
Györgyfalván az asszonyok ingeiket igyekeznek egyre cifrábbá tenni, olyanná, amilyen nincs még egy a faluban. A régi hímzések sokkal egyszerűbbek, szerényebb kivitelezésűek voltak.
A hímzett felületek szerves részeit képezik a ruhadaraboknak, legtöbbször valamilyen cél érdekében jöttek létre mint összeerősítés, az anyag vastagabbá tétele... Nélkülük a ruha egyes részei idő előtt elkopnának, elrongyolódnának.
E kettős cél követése szinte minden ingen, pendelyen megfigyelhető. Egyrészt a gyors elhasználódást megelőzendő hímezhették ki mind a női, mind a férfiingek gallérját és kézelőjét, vagyis azon felületeket, melyek leginkább ki vannak téve használat során a kopásnak. Másrészt az összeerősítés céljától vezérelve díszíthették kezdetben a női és férfiingek ujját, a férfiingek derék és hónalj alatti varrását. Idővel mindkét törekvés veszített jelentőségéből. Legelőször az ingmellet kezdték dúsítani a minták megduplázásával.
A tarkaság az 1950-60-as évektől jelentkezik Györgyfalván. Igyekeznek olyannyira tarkává tenni az inget, hogy még a korábban egyszínű varrásokba is elütő színű pöttyöket varrnak.
Az jellemző színpárok a következők: kék-piros, zöld-rózsaszín, zöld-piros és kék-fekete. A gallér általában kétszínű (leggyakoribb színpár a piros-kék és a piros-zöld), de van példa olyan ingre is, melynek gallérját három szín díszíti: piros-kék-zöld.
Az ingre öltik a fekete bársonyból készült, elől-hátul hímzett mellényt, a lájbit. Nagyobb ünnepeken a lájbi helyett a díszesebb mejrevalót veszik fel, amely fehér báránybőrből készül és amelyet piros irha rátét, és hímzett virágmotívum díszít. A felsinget csak ünnepnap és kizárólag napsütéses időben viselik. Borúsabb ünnepnapokon a szoknyát veszik fel. A felsing vagy a szoknya elé kötik a sokféle változatú kötőt, amit ruhának is neveznek. A lányok az ünnepi viselethez zöld tulipánokkal ékesített piros csizmát hordanak. Az öltözetet többsoros, színes gyöngysor egészíti ki.
A konfirmált legények ünnepi öltözete az apró ráncokba lerakott bőgatya. Az ünneplő vászon ing hátát, gallérját és kézelőjét fekete-sárga hímzéssel díszítik.
A gatya kétoldalt függőleges irányban és az alján vízszintes irányban az ingével egyező hímzéssel díszített.
Az ingre a legények is felöltik a leányokéhoz hasonló mejrevalót, bőgatyájuk elé pedig hímzett selyemkötőt, bordó, rózsaszín, zöld surcot kötnek. 
A legényviselet kiegészítő eleme a nyakravaló.
Fekete színű dús hímzéssel és a két végén rojttal díszítette. Kalapjukba a legények a leányoktól kapott bokrétát tűzik, mely nyáron élő, télen pedig művirágból készül. A virágokba söprűszerű díszt, „tollút” tesznek. Györgyfalván az első világháború végén jött divatba a „pasi” bekecs, melyet a férfiak a hidegebb időkben öltöttek magukra. A bekecset bricseszharisnyával kezdték viselni a Kolozsvárt megjárt fiatalemberek, legalább is jó páran.
Az öregeknek nem tetszett az új , városi ruhadarab: ilyen öltözetet valamirevaló ember nem vesz fel, ebben csak amolyan „pasik” járnak. Ez a gúnynév – „pasi bekes” - rajta is maradt a ruhadarabon és ezzel együtt terjedt el. A pasiban járó fiatalemberek udvarlását állítólag nem is fogadták a györgyfalvi lányok –kollektíven így védekeztek az idegen hatások ellen.
Györgyfalván, szokás volt a bútorfestés – sajnos de ma már alig él ez a hagyomány. A festett bútor a menyasszony hozományához tartozott, kivéve az ágyat, amit a vőlegénynek kellett megcsináltatnia.
A györgyfalviak életében jeles napnak számított a Szent Márton-nap, a nagypéntek, valamint a Szent György-napi búzaszentelés. E napon ünneplőbe öltözve, a templomi zászlókkal kivonultak a határba, s ott a pap megáldotta a zsenge búzamezőt, kérve az eget, hogy mentse meg a termést a jégtől, a csapásoktól. „Azóta sincs olyan búzatermés, mióta elmaradt ez a hagyomány” – vallják a faluban.
A faluban egy igen sajátságos temetkezési szokás is kialakult. Azok, akiknek nincs lehetőségük beton síremléket emeltetni halottaiknak, kimennek a falu határába, ott kereszt alakban kiemelnek néhány gyeptéglát – pontosan meghatározott, hogy hányat – s e zöld téglákkal veszik körül a sírhalmot; az egyes elemeket botokkal erősítve egymáshoz. Az ilyen sírokra nem kerül sem fakereszt, sem pedig sírkő – jelöletlen marad a sír.
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://www.nepviseleteink.hu/kalotaszegi-nepviselet/gyorgyfalvi-nepviselet/
http://public.neprajz.hu/neprajz.01.04.php?bm=1&as=16746&kv=7726804
http://gondaanyu.blogspot.hu/2012/07/erdely-gyorgyfalva.html
http://gyorgyfalva.eu/wp/hagyomany/
http://hajnalka-nepviselet.hu/kalotaszeg
