Hol van Szék?
Az erdélyi Mezőségen, a Kis-Szamos egyik mellékvölgyében fekszik, s illeszkedik is a mezőségi tájhoz: erdő kevés van errefelé, azok is a falutól messze helyezkednek el.
Korábban azért jóval több erdőt lehetett találni a környéken, az erdőirtás felerősítette a talajeróziót. A szántóföldek a szikes talaj miatt nem túl termékenyek. Nem véletlen, hogy a mezőgazdaság csak a sóbányászat lehanyatlása után kezdett fellendülni. Szék viszont bővelkedett halastavakban.
A község három nagyobb egységre tagolódik: Felszegre, Csipkeszegre és Forrószegre, melyek élesen elkülönülnek egymástól, anno mindhárom faluegységnek megvolt a maga szántóföldje, csordája, nyája, kondája. Az erdőket, tavakat, réteket a község közösen használta. A házak a dombokon és a réteken terülnek el.
„ Szék város nagyközség” hatalmas határú, vásártartással is rendelkező, több ezer lakosú település.
Szék története összefonódik a sóbányászattal, korunkban pedig néprajzi kincsesbánya.
A Szék – név eredete:
Neve volt Zeek, Szék-akna és még sok egyéb. A Szék írásmód állandósult végül, s eredetével kapcsolatban többféle elképzelés is felmerült.
Szék/szik sót jelent, sóbányahely, mely ezért városi rangot is kapott. A sóvágók fizetésükbe kék posztót is kaptak.
Közben a helyiek önmagukat szíkieknek nevezik, ami lehet az í-ző nyelvjárás eredménye is, ugyanakkor az elnevezés jöhet abból is, hogy Szék környékén a termőtalaj szikes a sótartalom miatt.
Öntudatuk és műveltségük pallérozói a reformáció idején létesült iskolái voltak.
A széki kultúra egyik legsajátosabb eleme a széki viselet.
Az egykori sóbányaváros paraszti lakosságának a többi mezőségi viselettől különböző, egyöntetű öltözete a német polgári, székely nemesi és a magyar paraszti viselet stílusjegyeit is magán hordozza.
A viselet darabjait nagy becsben tartották. Jól példázza ezt az, hogy egy a várost sújtó rablást követően a székiek az elrabolt ruhadarabokat a lovak, fegyverek valamint egyéb más javak előtt sorolták fel.
A nők szinte csak fehér-piros és fekete színű, illetve mintájú ruhadarabokat viseltek, míg a férfiak a fehér-kék-fekete színösszeállítással éltek. Női és férfi viseletben egyaránt kerülték/kerülik a tarkaságot – ez a visszafogott színvilág a széki viselet egyik jellemzője.
Férfi viselet
A férfiak rövid derekú gyolcsinge lehajtós gallérú, kézelős ujjú. A madzagot felváltotta a gomb - lám, a népviselet milyen szépen tud változni is …. Gallérnál, vállban, csuklónál is ráncolódik az ing, Az s csak elől dugták a nadrágba. A fiatalok színes, az idősebbek fekete háromszög alakú nyakkendője széki jellegzetesség.
Nyáron bő vászongatya volt a viselet, télen szürke háziposztó harisnya dukált hozzá. Hosszú szíj volt a nadrágon, melyet körültekertek a derekukon. Az ing fölé magasan csukódó, kék posztó lájbi került; a legényekére rézgombokat, a házasemberekére csontgombokat varrtak.
Téli viselet volt a kék posztó ujjas – a legények ezen is rézgombokat viseltek. Efölé hímzett báránybőr mellrevalót vettek. Ünnepélyes alkalmakkor térdig érő fekete szokmányt borítottak a vállukra. ( Ez vastag, szürke vagy fekete, ványolt posztóból készült, zsinórral díszített, kabátféle felső gyapjúruhát jelent. )
Lábukra csizmát, csizmakímélőként papucsot, néhanap bocskort húztak. Feltűrt karimájú nemezkalapjukon piros zsinór fityegett, illetve rozmaring bokrétát viseltek. Nyáron lehajtott karimájú szalmakalapot hordtak, ezt idővel kis pörge kalapra váltották. A téli hidegben báránybőr kucsmát tettek a fejükre.
Női viselet
A nők öltözete annyiban változott, hogy az olcsóbb, gyári anyagok tért nyertek. Míg a férfiak öltözéke a fehér-fekete-kék színek által meghatározott, a nőké fehér-fekete- vörös.
A lányuk hajukat középen elválasztva egy ágba fonták, felül csokorba kötött s szépen lelógó piros pátlikával díszítették.
Az asszonyok két ágba fonták a hajukat, s piskóta alakú csont hajkorongra tekerték, így alakult ki a kontyuk.
Lányok és asszonyok is bekötött fejjel jártak, az asszonyok fejkendője sötétebb, mint a lányoké. A kendőt mindannyian elöl kötötték meg. A lányok kendőjén a virágminta piros és zöld, az asszonyokén zöld, kék és lila. A mezőn széles karimájú szalmakalapban dolgoztak.
Templomba alsó főkötőt is kötöttek a kendő alá, kezükben piros keszkenő, benne egy szál rozmaring vagy szekfű: így mentek a templomba a szagosmisére.
A női ing, bő, bevarrott rövidujjú volt, kivágott nyakkal - rövidke derekú, férfias szabású. Az ujjak a vállnál, csuklónál, s az ing elől-hátul is beráncolt, ami igen jellegzetes. S ráadásul a női ing bő ujját keresztben hajtogatják széles ráncokba és nem hosszában, amint ez jellemző volt a magyar viseletekre.
Nyakukban szorosra kötött gránát gyöngysort viseltek. A leányok 10 ilyen sor faragott gyöngysort, az asszonyok úgy a felét viselték.
Pendelyt vettek hozzá az alsó testükre, az inget azonban fersing nevű a fehér vászon- vagy gyolcsszoknya szorították le. Ez apró ráncokba volt szedve. Ugyanígy ráncokba szedett volt a kisebb vagy nagyobb mintájú kötény is. A lányok ünnepen fehér kötényt viseltek.
Napjainkban is fekete bársony szegésű a széki menyasszony szoknyája.
Az ing fölé fekete posztó mellényt öltöttek úgy, hogy az alá kötött rojtos kendő rojtjai a vállon és a derék körül alácsüngjenek. Posztó ujjas volt a téli viselet. Lábukon csizmát viseltek, mely régen is fekete volt.
Tánczos Erzsébet
Forrás:
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.270586286377833.42054.270490513054077&type=3
http://www.nepviseleteink.hu/mezosegi-nepviselet/szeki-nepviselet/
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9k_%28telep%C3%BCl%C3%A9s%29
http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article,PArticleScreen.vm/id/67744
http://www.ezerdely.hu/kolozs_megye_regio
http://magyar-nepviselet.mindenkilapja.hu/