Hányszor esznek egy nap a csángók, és miért? Mi a savanyúleves? Hogyan kapcsolódik a vallás és a táplálkozás? Többek között ezekre a kérdésekre is ott a válasz Nyisztor Tinka legújabb kötetében, mely az ELTE BTK Néprajzi Intézetben 2014. május 6- án került bemutatásra.
A kötet címe: Hétköznapok és ünnepnapok - A moldvai magyarok táplálkozásának etnográfiája
Az etnográfia, a néprajz a hagyományos életmódot folytató népcsoportok hagyománykincsét vizsgáló, rendszerező tudomány. Ide tartozik az életvitel valamennyi területe, így ennek egy szelete a népi gasztronómia, a népi táplálkozáskultúra is.
Köszöntőt Nyisztor Tinka egykori tanára Dr. Mohay Tamás néprajzkutató mondott, aki a szerző életútját, tanulmányait ismertette az érdeklődőkkel. Tinka a moldvai Pusztináról érkezett a budapesti egyetemre, ahol történelmet és néprajzot hallgatott. A diploma megszerzése után tanárai ösztönzésére beiratkozott a „doktori iskolába”, közben hazajárt gyűjteni. Kutatásai során szülőfalujában és a környező településeken dolgozott. Főként a táplálkozáskultúra elemeit, étkezéseket és ételeket, összefüggésüket írta le.
Bukovina és Moldva találkozása - Nyisztor Tinka és Kóka Rozália a könyvbemutatón
Nyisztor Tinka nem adta fel eredeti célját, a csángók érdekeinek képviseletét. Ennek egyik dokumentuma frissen bemutatott könyve is, melyet a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság adott ki. A mű Nyisztor Tinka doktori tézisének szerkesztett változata.
- Bár a táplálkozáskultúráról szóló mű nem szakácskönyv – mutatott rá Dr. Mohay Tamás–néhány recept mégis megtalálható Nyisztor Tinka könyvében a leírások között. Pontos képet kap az olvasó a moldvai csángók étkezési szokásairól, melyek szorosan kapcsolódnak az ünnepekhez, de a hétköznapi élet rítusaihoz is.
A könyvet Dr. Kisbán Eszter, a szerző egykori témavezetője ismertette. Annak idején éppen Kisbán Eszter javaslatára választotta Nyisztor Tinka a moldvai táplálkozáskultúrát témául. Jó választásnak bizonyult.
Kisbán Eszter ismertette Nyisztor Tinka könyvét
Dr. Kisbán Eszter és Dr. Mohay Tamás is számos kedves történettel mutatta be Nyisztor Tinka nehéz, küzdelmes munkáját Pusztinától a budapesti doktori fokozatig. „ Néha olyan érzésem volt, hogy a sárgarigót tanítjuk fütyülni!” - Mondta Dr. Mohay Tamás ezzel utalva arra, hogy Nyisztor Tinka születésétől benne él a hagyományokban, neki anyanyelve. Élete példázza, hogy igenis lehet az ember próféta a saját hazájában!
A szerző válaszában szólt arról is, hogy saját közösségére, a moldvai csángókra kívülről, megfigyelőként, dokumentálóként tekintve teljesebb képet lát és tud megmutatni.
- Tehát- válaszolta az első doktori címet szerző moldvai magyar- Van értelme a sárgarigót fütyülni, tanítani!
Nyisztor Tinka szülőfalujáról a következőt írja: „Pusztina a Keleti-Kárpátok gyimesi átjárójától 70 kilométerre, a Tázló folyócska bal partján fekszik, s a falu lakossága az 1994-es népszámlálási adatok szerint 700 családot alkotó 2070 fő. Maguk a pusztinaiak azonban ennél jóval többre, mintegy ötezerre becsülik a lélekszámukat, nem téve különbséget az állandóan a faluban lakók és az elszármazottak, a városban élők között”.
Moldvában még fellelhetőek a középkori archaikus étkezési szokások.
A kötetben olvashatunk a moldvai csángók keresztelő ünnepi, lakodalmas és halotti toros étrendjéről, annak kialakulásáról és a hozzájuk fűződő szokásokról. Megtudhattuk, hogy leginkább a keresztelői szokások változnak, hiszen azt az ifjú szülők rendezik, akik helyzetükből adódóan a legfogékonyabbak az újdonságokra.
Elolvashatjuk a lakodalomhoz, keresztelőhöz vagy torhoz kapcsolódó szokások és ételek leírását, de a mindennapi életbe is betekinthetünk. Kiderül, hogy a moldvai csángók nem reggeliznek, s kétszer esznek egy nap. Az ebédet korán, a második étkezés ideje este jön el, amikor már minden munkával végeztek a napra. Az ünnepek és hétköznapok különválása jól érzékelhető a könyvben, hiszen a mindennapokban jelenlévő két étkezést a bőséges ünnepi asztalok megjelenése bontja meg.
A csángó konyhának az étkezések struktúráján kívül más különlegességei is vannak: a puliszka elmaradhatatlan része az étkezésnek és a savanyú ízvilág is jellemző. A moldvai, úgynevezett csángómagyarok jellegzetes, Magyarországon ismeretlen eledele, a galuska Ez egyfajta böjtösen elkészített töltött káposzta, amikor is a húst különféle zöldségekkel, így például paprikával, káposztával, sárgarépával, zellerrel lazítják. Az egész arab világban ismert ez a típusú étel. Ebbe a galuskába bőven tesznek rizst, és bármiféle, minél változatosabb annál jobb, de például szőlő-, sóska, káposzta levélbe göngyölik.
Nyisztor Tinka rávilágított arra is, hogy az étkezésben is vannak változások, és ennek részben az elvándorlás, külföldi munkavállalás az oka. Sokan a gyökereiktől távol élnek, dolgoznak, de a nagy ünnepekre összegyűlik otthon a nagy család. Ilyenkor minden a hagyományok jegyében folyik, de azért, s főleg a fiatalok hatására, a távolban szerzett gasztronómiai és egyéb élmények is kezdenek megjelenni.
Dr. Mohay Tamás biztatta a szerzőt, hogy román és francia nyelvre fordítsa le a művet, hogy Romániában és az egész Európai Unióban megkaphassa a neki járó szakmai elismerést, mely egyenlőre még várat magára.
Nyisztor Tinka jelenleg falusi turizmussal foglalkozik Pusztinán, a legszerencsésebbek kóstolták már a főztjét.
E sorok írója sem nyugszik addig, míg nem tartozik közéjük.
Tánczos Erzsébet írása