Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Nagyböjti ételekről - mert enni folyton kell!

2014. március 08. - netfolk

 

 tejleves1.jpg

A hamvazószerdától húsvétvasárnapig tartó időszak a testi-lelki megtisztulás ideje. Hívták negyvenlőbűtnek és egyszerűen bűtnek is. Kezdetben a keresztelésre való felkészülési idő volt, ugyanis az ősegyházban évente mindössze kétszer kereszteltek: húsvétkor és pünkösdkor. A csecsemőkeresztelések elterjedése  után vált a nagyböjt a bűnbánattartás és a böjtölés idejévé. Különben a  legtöbb vallás ismeri a böjtöt, ilyenkor a lélek és a szellem is megtisztul a testtel együtt. A legtöbb jelentős ünnepet böjti időszak előzi meg, a keresztényeknél  a zsidóknál vagy például  a mohamedánoknál.

 
A böjt szigora változott, és tájegységenként is különbözött a történelem folyamán. Fokozatosan enyhültek a feltételek, az öregek azonban rendre nem fogadták el  az enyhítéseket, nagy  szigorúsággal böjtöltek tovább. A  4. századtól kezdett kialakulni a negyvennapos böjti időszak. A 7. századra általánossá vált a római egyházban, II. Orbán pápa 1091-ben iktatta  törvénybe.
A magyar kereszténység első századaiban a hústól, zsírtól és egyéb állati termékektől való tartózkodást jelentette, konkrétan csak kenyeret, sót, vizet, halat és száraz növényi eledeleket volt szabad enni, naponta egyszer. A 20. század elejére enyhült a helyzet, az egyház már csak hamvazószerdát, a nagyböjti péntekeket és a nagyszombat deléig terjedő időt tekintette szigorú böjtnek.
A nagyböjt többi hétköznapjára idővel  enyhített böjtöt alkalmaztak, vagyis az egyszeri étkezés helyére az egyszeri jóllakás lépett, ám az öregek ennél  szigorúbb böjtöt tartottak.
Nem zsírral, hanem olajjal főztek, sok helyen  a böjtös  ételeknek külön edényeket használtak.
A füstölt húst, szalonnát régebben a kemencébe rakták, az ajtaját betapasztották, húsvétra bontották ki. Voltak, akik kanalukat a tisztaszobában egy szentkép mögé dugták. Szokás volt, hogy a zsíros edényeket hamvazószerdán elmosták és csak húsvétkor vették elő őket.
 
A nagyböjt első napjának elnevezései – hamvazószerda, böjtfőszerda, böjtfogadószerda, hammazószerda (bukovinai székelyeknél), fogöblítőszerda (Székelyföldön tréfásan), szárazszerda, aszalószerda, tisztaszerda utalnak egyrészt a hamvazás  szokására, s a böjt kezdetére. Az elmúlt évi virágvasárnapi szentelt barkából keletkezett hamut a pap megszenteli,  ezt  követi a hamvazás: a pap keresztet rajzol a hívek homlokára „Emlékezzél ember, hogy porból vétettünk, porrá leszünk!” mondat kíséretében.
 
A nagyböjti  heteknek is  külön nevük volt. Az elnevezések utalnak az elvégzendő munkára – a  szövés-fonás befejezése (guzsahét), virágmagok elültetése (virághét), nagytakarítás, meszelés (fehérhét) –, az időszak jellegzetességeire (zaj tilalma – süketvasárnap). A hamvazószerda és a nagyböjt első vasárnapja közötti három napnak semmihét, húshagyóhét, gyakrabban csonkahét volt a neve.
Az ötödik hét és vasárnap neve: feketehét, feketevasárnap, kereszthét, keresztvasárnap. Az elnevezés onnan eredt, hogy e hét szombat délutánján a templomokban fekete lepellel borították le Jézus alakját és a szentek képeit. Ilyenkor általában szigorúbb böjtöt tartottak, feketevasárnap pedig a lányok és menyecskék fekete ruhában mentek a misére. Szokásban volt, hogy ebédre mákos tésztát főztek, mert a mák fekete színe is a gyászt jelképezte. A tésztát hosszúra vágták, hogy a kender hosszúra nőjön.

 
Legáltalánosabb böjti ételek voltak a korpából készült savanyú cibereleves, tejleves, tésztaételek ( mákos tészta), sós vízben főtt bab, olajos káposzta, főzelékek, aszalt gyümölcsök,  s nyilván a tojás- és halételek.

Csík, csík, csík, Zsíros a mácsik, könnyen lecsúszik! - tartja a mondóka

A mácsik eredetileg a mákos csík, azaz mákos metélt rövidített tájnyelvi alakja. A fekete mák is a gyászt erősítette, kedvelt étel volt nagyböjtben ( is).
macsik11.jpg

Legismertebb volt talán a cibere...

A cibere név a Dunától keletre volt jellemző. A Dunántúlon használt neve: keszőce  Észak-Magyarországon s a Felvidéken  kiszi  a neve. Mindegyik név ugyanazt a  savanyításra használt lé-, illetve levestípus. Fő jelentése az erjesztett gabonalé, aminek alapanyaga a  korpa, amit  nagy cserép- vagy faedényben forró vízzel  bővel leöntötték.  Ez pár nap alatt savanyúvá erjedt. Főzéshez a leszűrt levet használták, az üledéket pedig újra felöntötték vízzel. Ezzel öntötték fel  a levest.

Egy egyszerű és olcsó cibereleves:

cibereleves.jpgHozzávalók:

2-3 fokhagyma, 3 evőkanál liszt, 2 dl tej,2 dl tejföl, citrom, só és persze víz

Elkészítés:

 Egy fazékban 3 liter víz kerül s bele  a zúzott fokhagyma. Felforralom.  A lisztet elkeverem a tejjel és ugyanannyi tejföllel, behabarom. Sózom, egy citrom levével savanykásra ízesítem.

Tejleves - ezt én nagyon nem szeretem, azzal böjtölök, hogy  inkább üres marad a hasam, de íme egy mai recept:


Hozzávalók:

1 liter tehéntej

1 csomag vaníliás cukor

3 marék tészta

3 evőkanál kristály cukor

3 dkg liszt

1 csipet só

vaj

Elkészítés:

A lisztet megpirítjuk, felöntjük a forrásban lévő tejjel. Beletesszük a tésztát, lassú tűznél forraljuk, majd ízesítjük a vaníliás cukorral, a citromhéjjal, a fahéjjal, a kristálycukorral és a sóval.
Ha a tészta megpuhult, a levest levesszük a tűzről, akár vajdarabkákkal is dúsíthatjuk.

 

Babból, lencséből  édesen és savanyítva készült leves,  böjtös alkalmaknak is állandó ételei voltak.  Érdekes, ősi összeállítás az aszalt gyümölccsel (szilva, körte) főtt száraz bab tejjel/tejföllel habart levese.

A nagyböjti bűnbánat különösen szigorú fajtája volt a negyvenelés. Aki erre vállalkozott, a nagyböjt ideje alatt  naponta csak egyszer evett, azt is naplemente után.

Tánczos Erzsébet
Forrás:
Magyar néprajzi lexikon
http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/04/247.html
Magyar néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság.
Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek haza és közép-európai hagyományvilágából. Szeged, 1975.
Tátrai Zsuzsanna–Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest, Planétás Kiadó, 2. kiadás, 1997.
http://bihari.hu/index.php?menu=90

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr725849972

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

P. dictus Magister 2014.03.09. 12:59:16

Hiánypótló írás, ma már ha nem is tartjuk ezeket a szokásokat azért legalább jó tisztában lenni velük.

élhetetlen 2014.03.09. 13:11:35

Tejleves, de teljesen más. A betét főtt krumpliból, lisztből, valami zsiradékból készített öklömnyi gombóc (sós), külön kifőzve. A tányéron falatokra szelve, erre jött a sós forralt tej. Nagyon egyszerű, nagyon finom volt. Nagyon régen ettem, én meg sem próbálom megfőzni (mármint a gombócot, úgy sem sikerülne), de a „hatása” mai napig megvan. A natúr kukoricapelyhet eszem úgy, hogy hideg tejjel leöntöm, és megsózom. (a londoni házinéni arcát kellett volna látni, mikor sót kértem reggelinél a cukor helyett. Úgy megrázta az eset, hogy este mondta, még a munkahelyén is elmesélte, hogy itt van egy hülye keletről, aki….Persze, nekem nem mondta a hülyét, csak gondolom.

2014.03.09. 14:20:34

Nos, ha cibereleves akkor miért citromlé kell bele?
Csináltam citromlével de meg sem közelítette a savanyított(erjesztett) korpalével készültet.
Egyébként köszi a cikket.

netfolk 2014.03.09. 14:40:57

@élhetetlen: Köszönöm, a sós pelyhet kipróbálom!

maxval a gondolkodó birca · http://maxval.co.nr 2014.03.09. 15:46:49

Ez persze felekezetfüggő. Az ókori szabályok az ortodoxiában ma is léteznek, s a Nagyböjt ott tényleg böjt, azaz semmi hús (a hal is hús), semmi tejtermék.

élhetetlen 2014.03.09. 16:03:58

@netfolk: Majd írd meg, hogy ízlett! Más. A natúr joghurt kicsit megsózva, összekeverve is finomabb, mint üresen. Ezt meg a volt Jugoszláviában, Rab szigeten tanultam anno.

Bambano 2014.03.09. 16:35:54

Mifelénk (Borsod) mákos bobájkával böjtöltek. Édes tésztából készül, kicsit kalács jellegű íze van, de annál sűrűbb. Nagyanyám sütötte, hosszú, egyenes, a mai kifliknél kicsit vékonyabb formára, ezt hívták gúnárnyaknak. Ezt az ünnepre készülés előtt, korábban sütötték, nem volt baj, ha kicsit szárad. A böjt napján felkarikázták, mint a kolbászt, beáztatták, és arra szórták a porcukros darált mákot.

Mondjuk ez 40 éves hagyomány, nem 1000...

Reggie 2014.03.09. 17:40:50

Megmosolyogtato, hogy regen milyen butak voltak az emberek.

Az etelek viszont olvasva is finomnak tunnek.

NemNick 2014.03.09. 18:24:35

@Reggie: Annál szörnyűbb látni, most milyen buták...

Alick 2014.03.09. 19:19:23

@Reggie: a böjtölésnek gyakorlati értelme is van, a nehéz ételek után időnként tehermentesiti az emésztőszerveket.

netfolk 2014.03.09. 19:31:08

@Bambano: Igen, ilyet ettem már, ISTENI!!!

szelídgesztenye · http://szelidgesztenye.blog.hu 2014.03.09. 21:15:06

Megerősítve az általad írottakat: "az öregek" az adventi és a nagyböjti időszak, és az évközi péntekek böjtjével tulajdonképpen elintézték azt a kiegyensúlyozottságot a táplálkozásban, amire a mai istentelen világban már mindenféle kúrákat, pót- és vegyszereket kínálnak. Ha összeszámljuk, akkor több mint száz napig voltak vegetáriánusok, de nem túlzásba esve és ügyesen szétterítve az évben.

dieter1 2017.03.09. 08:32:14

Nem ártott volna, ha a "torkos csütörtök" éttermi dőzsölésmozgalom kitalálói tájékozódtak volna egy kicsit, mielőtt mindenkit a bölt negligálására próbáltak volna rávenni :-(

netfolk 2017.03.09. 12:06:48

Bizony, dieter1, korunkban sajnos a " fogyasztás" mindent visz. Persze csak ha hagyjuk.....
süti beállítások módosítása