Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Július másodika Sarlós Boldogasszony ünnepe

2013. június 28. - netfolk

 

sarloboldogasszony.jpg

 Boldogasszony  hitünk jóval  a Jézus előtti időkből ered.

 Boldogasszony ünnepek az egész évben felbukkannak, közös vonásuk, hogy mindegyik Szűz Mária ünnepléséről szól. Hét Boldogasszony  ünnepet tart számon a néphagyomány, a hetes szám szakralitására kell odafigyelnünk!

srlsbld.jpg

Kölcsey Himnusza előtt a Boldogasszony Anyánk kezdetű ének töltötte be a Himnusz szerepét a katolikusok számára:

 

 Legfőbb Boldogasszony  ünnepeink:

Boldogasszony  és a római katolikus hit Szűz Máriája a magyar nép lelkében összemosódott Földtiltó Boldogasszony  – Szeplőtelen fogantatás – december 8.

Gyertyaszentelő Boldogasszony  – Mária ekkor mutatta be Jézust a templomban – február 2. ( http://netfolk.blog.hu/2013/01/30/bujj_bujj_medve_vajon_kinez_-e_2-an)

Gyümölcsoltó Boldogasszony  – Mária méhében megfogan Jézus – március 25. ( http://netfolk.blog.hu/2013/03/22/marcius_25_gyumolcsolto_boldogasszony_napja )

E nap  a születésé, Sarlós Boldogasszony a beteljesülés, az érett termés ünnepe.

Sarlós Boldogasszony  –  a várandós Mária méhében megmozdul Jézus – július 2.

  Nagyboldogasszony – Szűz Mária, mint királynő, Mária halála és mennybe menetele – augusztus 15.

 Kisboldogasszony  – Szűz Mária születésének napja  – szeptember 8.

 Olvasós Boldogasszony  – Rózsafüzér királynéja – október 7.

 

 

 Sarlós Boldogasszony ünnepe  Mária látogatását eleveníti fel a várandós Erzsébetnél, Keresztelő Szent János anyjánál.


mariaer.jpg

 

A  Sarlós Boldogasszony ünnepeként ismert esemény a Biblia szerint így történt: az idős  Erzsébetnek nem volt gyermeke. Gábor angyal  megjósolta férjének, hogy fiúgyermekük fog születni.

Fél évre rá Gábor angyal Szűz Mária előtt is megjelent, hírül adta, hogy Isten fiával várandós, s hogy idős rokona is fiúgyermeknek fog életet adni. Mária ekkor  elindult, hogy meglátogassa Erzsébetet.

A Sarlós Boldogasszony ünnepén - július 2-án - ezt a látogatást ünnepeljük.

Ez az egyházi ünnep viszonylag későn, csak a 14. században terjedt el, s mivel egybeesett az aratás kezdetével, a népnyelv sarlós jelzővel illette - IGAZÁN SZÉP SZIMBÓLUM AZ ÉLETET JELENTŐ BÚZA S A VÁRANDÓS ANYA ÖSSZEKAPCSOLÁSA :  az aratás patrónája  maga Szűz Mária.

 

Sarlós Boldogasszony ünnepe a ferencesek munkája nyomán vert gyökeret hazánkban. A köztudat az aratás kezdetét Péter és Pál ünnepéhez kapcsolja. A hozzáfűződő kultikus hagyományok, archaikus hiedelmek miatt azonban Sarlós Boldogasszony napját kell az aratás ünnepélyes népi előjátékának tekintenünk –a kemény munkának nem ekkor fogtak hozzá!  Ez ünnep volt!

buz.jpg

Az ünnep hiedelem és hagyománykincse nagyon gazdag. Virágszentelés, szegények istápolása, anyaság, de legfőképp az aratás a tárgya.

 

 Egy pár suhintást tettek a sarlóval az asszonyok - még a  19. században  is az asszonyok arattak sarlóval. Az első világháború után az aratást már a férfiak végezték, s egyre inkább kaszával.

ara_1.jpg

 

 

 E napon szokás volt háromszor beledobni a kaszákat az aratandó búzába, hogy a munka jól haladjon.Szilben, miközben a misét hallgatták, a szerszámokat a templom falához támasztották. Mise után a búzában mindenki vágott egy rendet, majd hazatértek. A szerszámokat a pap megáldotta, így kezdődött másnap a munka.

Kalotaszegen a férfiak fejfájára ekevasat, az asszonyokéra orsót, vagy sarlót festettek.

Göcsejben az aratók munka előtt letérdeltek és imádkoztak. Két gabonaszálat a derekukra kötöttek és ez mindaddig ottmaradt, amíg magától le nem esett.

 Csökölyön minden férfi tiszta fehér ingben, gatyában fogott az aratás, cséplés munkájához.

 Nemessándorháza aratói a munkát mindig a föld keleti sarkában kezdték. Az első két kévét azonnal keresztbe fordították, majd pedig a legelső kepébe rakták.

Tárnokon minden jobbágy egy köteg gabonát adott a templomnak, az égiháború "elharangozásáért" .

Ezen a  napon csak jelképesen arattak. A szerszámokat megáldatták a pappal, a búzából koszorúnak, szentelménynek, szobadísznek valót szedtek. Az aratást másnap áhítattal kezdték, tiszta fehér gyolcsruhában, levett kalappal a búza elé térdeltek és imát mondtak. A munkát a föld szent, keleti sarkában kezdték, az első két kévét keresztbe rakták. Mindez, az életet jelentő új kenyérnek szólt.

 Hogyan zajlott az aratás?

Az aratók napkelte előtt megkezdték a munkát. Az asszonyok szalmából kötelet sodortak, mert ekkor még a párától, harmattól nyirkos volt és jól sodorható. A férfiak addig kiverték és megfenték a kaszát. Van egy mondás is: ha nem te vered meg a kaszát, akkor ő ver meg téged. A kasza kiverése a csorbult él rendbehozatala. Mire ezzel végeztek, lehetett kezdeni az aratást. Délig vágták a gabonát, csak épp reggelizni álltak meg. Délben az otthon maradt idősebb női családtagok a megfőzött ebédet kosárba téve kiküldték vagy kivitték az aratóknak. Ezután a félórás uzsonnaidőtől eltekintve az esti harangszóig arattak.

 

aratokosz.jpg

Általánosan elterjedt volt az aratás végén aratókoszorú készítése. Az aratókoszorú a legismertebb szalmatárgy. A koszorút természetesen kalászokból készítik, mezei virágokat kötnek bele. Ezt a gazda kapta ajándékba. Göcsejben ezt a koszorút Jézus kévéjének nevezték. Az aratók hálájukat fejezték ki vele a jóltartásért. Ha jó volt az ellátás, akkor szép nagyot, díszeset kapott a gazda, ha nem jól tartotta a munkásait, akkor is kapott, de kicsit, díszte­lent. Az aratókoszorú minősítette a gazdát. Ezt a koszorút el kellett vinni a templomba megszentelni. Még akkor is, ha kicsi volt. Majd otthon, a ház fő helyén kellett tartani, és vetéskor a kalászokból kimorzsolni a szemeket, s belekeverni a vetőmagba, hogy átadja az erőt és az áldást.

 Az aratás befejezésekor néhol olyan nagy koszorút kötöttek, hogy négy ember vitte. Utánuk két póznán egy-egy kitömött bábut -- egy férfi és egy női alakot -- vittek. Nótaszóval vonultak a falun végig, de csurom vizesre öntözték őket a falói lakói.

 aratokoszoru_kony_1051371_3561.jpg

 Általában a legszebb darab búzát hagyták utoljára. Ebben kereste meg a gazdasszony azt a búzatövet, amelyen három egyforma növésű, szép, egészséges kalász termett. Ezeket összekötötte piros szalaggal. Ez lett a Jézus, amit otthon a falra akasztottak és őriztek következő vetésig. Ekkor kimorzsolták a szemeket és a vetőbúza közé keverték. A tarlón maradt búzakalászokat a szegénységnek joga volt összeszedni.

 A búzakoszorúnak esővarázsló tulajdonságot vélnek, azért csaknem általános, hogy a koszorút vivő leányt vagy legényt vízzel lelocsolják, hogy minél bőségesebb legyen a következő évi termés; ne legyen szárazság, aszály. Szatmárban a gazda derekát szalmakötéllel körülkötik, az aratókoszorús leányt vízzel leöntik, hogy a búza jól eresszen, a leány haja hosszúra nőjön.

 szalmakoszoru_1.jpg

A gabona hullámzását a hagyomány szerint a délibaba okozza. Aratáskor, amikor szépen süt a nap, kisebb szél lengedezik, a búzatábla szépen hullámzik, a délibáb is kezd játszadozni, kivált a nagy búzatáblákban, szép látvány volt, mint a tenger, jobbra, balra, előre, hátra futott egy hullám. Az aratók kis időre megálltak és mondták egymásnak: Nézd csak, milyen szépen játszadozik a délibáb, fut, szalad hol erre, hol arra.

 Zobor-alján az öregek megijedtek, amikor látták a búza hullámzását, mert úgy vélték a búza megharagudott valamiért, és el akarja hagyni a határt. Fussunk a mezőre, mert elszalad a búza - kiabálták.

 Dévaványán szalmabábot készítenek, női ruhába öltöztetik, búzababának nevezik. Úgy vélik, hogy a baba abban a gabonában ül, amelyiket utoljára vágnak le.

  Azt a munkást, aki utolsónak marad az aratásnál öregnek nevezték: Na, te vagy az öreg! Vagy: Te vagy a vénember!

 

 A magyar néphagyományban található gabonadémonok közül a legismertebb a medve.

A nyomtatáskor megjelenő eső igen nagy ellenség volt. Ilyenkor a munkát gyorsan be kellett fejezni, mert, különben medvét fogtak. Az átázott gabonát ugyanis több napig sem tudták kinyomtatni.

Amikor a gabonatáblán már csak egy kis rész áll learatatlanul, az aratók azt mondják: Kihajtjuk a nyulat! Ugyanis arra gondolnak, hogy a nyúl a kaszálók elöl, mindig húzódik, és végül az utolsó csomóba kerül. Mindaddig abban ül, amíg az aratók oda nem érnek. Amikor az utolsó vágásokat teszik, ilyen szavakkal fejezik be a munkát: Most megfogtuk a nyulat! Ezt kerestük egész nap!

 

 Tánczos Erzsébet

Forrás:

Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó

Magyar néprajzi lexikon

GUZSALYAS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat

 

 

http://tisztaforras.info/boldogasszony/

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr385382155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása