Tóth Lóránt mottója: „Csak tedd, amit szeretsz, csináld, amiben hiszel, s a siker eljön szinte magától!”

- Van-e a családjában művész?

- Nem, nincs. Jómagam négy évtizede egy dolgos bányászcsalád középső gyermekeként láttam meg először a napvilágot. Dédszüleim, nagyszülein, szüleim mind becsületes kétkezi munkások voltak. Nem volt és nincs a rokonságomban művész, s én büszke vagyok arra, hogy művészként viszem tovább a családom becsületét. Van egy mondás:”Ha kolompot akasztottál a nyakadba, akkor kolompolj.” Ehhez tartom magam, igyekszem kibontakoztatni a tehetségemet úgy, hogy mások is örömüket leljék benne, nem csak én.

- Ön fafaragó és villanyszerelő. Hogyan lehet ezt a két dolgot összeegyeztetni?

- Nekem két  énem van. Az egyik egy egyszerű villanyszerelő, a másik egy sikerekben gazdag fafaragó népi iparművész. Fontos, hogy a fafaragással kedvtelésből foglalkozom. A melós és a művész is én vagyok.

- Ön ifjú kora ellenére számos kitüntetés és díj birtokosa. Ez sem elegendő ahhoz, hogy teljesen a fafaragásnak élhessen?

-Hogy miért nem a művészetemből élek?A válasz igen egyszerű: a faragás a lelkem melyéből fakad, megnyugvást, boldogságot, büszkeséget jelent.  Az alkotás önmaga egyfajta jutalom a számomra.  Ha az alkotásaimból kellene megélnem, akkor azt kellene készítenem, amiért a vevő fizet , és nem azt, amihez kedvem lenne.  Ha sorozatban kellene fajátékokat, dísztárgyakat gyártanom, s abból megélnem, elveszne az ihlet.. Így azt valósítom meg, amit kiagyalok, amiben örömömet lelem, amit szeretettel faragok. Én nem megélhetési alkotó akarok lenni, nekem a faragás ünnep.

- Mit jelent ez?

- Egyszerűen szeretek alkotni, tanítani, továbbadni a tapasztalataimat és a tudásomat, életben tartani a régi, kihalófélben lévő hagyományt. Ez az élethivatásom, nem szeretném forintra váltani. A régi világban példakép lehettem volna, ma egy ember vagyok, álmokkal. Egy idealista. De magam vagyok a bizonyíték arra, hogy szabad és lehet álmokkal élni.

- A kötött munkaidő mellett mikor tud alkotni?

- Esténként, hétvégenként marad időm.

- Mikor kezdett el művészettel foglalkozni? 

- Nem is tudom, valahol mindig bennem motoszkált a vágy, hogy alkossak.  Hogy ez felszínre kerüljön, ahhoz először is szerelmesnek, másfelől elég szegénynek kellett lennem. Ajándékkal akartam kedveskedni a szerelmemnek, aki azóta már a feleségem.. Pénzem nem volt, hát magad uram, ha szolgád nincsen alapon nekiálltam festeni, hogy majd az lesz az ajándék. Egy szerelmes ember pedig mi mást festhetne, mint virágokat.  Ildikónak nagyon tetszett a festmény, s kérlelt, alkossak még. Lelkesen láttam munkához, de azt tapasztaltam, hogy amit az egyik nap megfestek, az másnapra mattá válik, s a folytatás fényesen elválik. Szerettem volna javítani ezen a hibán, ezért elmentem az Izsó Miklós Képzőművészeti Körbe. Ott a szárnyai alá vett Szerdahelyi Sándor tanár úr. Ő tanított meg rajzolni. A körben találkoztam Bacsó Pista bácsival. Az ő jóvoltából ismerkedtem meg a fafaragással,  a faszobrászat felé terelt.. Ez 1996-ban történt.

 - Miket faragott kezdetben?

-  Először még nem volt szerszámom, csak egy bicskám.  Felfedeztem, hogy a boltban kapni egy úgynevezett galuska szaggatót. Na, vettem egy ilyet s díszíttetem faragással.

- Mi következett ez után?

- Három szaggató, mert arra cseréltem az első faragottamat.  Aztán azt is elcseréltem még többre, melyeket egyedi faragással díszítettem.

- Meddig működött ez a cserekereskedelem?

 - Mindaddig, míg össze nem jött annyi alapanyag, hogy egy dobozt készítsek. Ebben a „cserekereskedelemben” nem használtunk pénzt.  Az egyre igényesebb munkámért egyre nagyobb és több faanyagot kaptam. Az alapanyagbot kézi fűrészel vágtam méretre, és  kézi fúróval fúrtam ki.  Ez volt a hőskor. Azóta persze lettek szerszámaim, de a bicskám még mindig megvan.

- A mondás szerint minden sikeres férfi mögött áll ez nő.

- Mindenki mást tekint sikernek, erről nem tudok mit mondani. Az én múzsám mindenképpen a feleségem, Ildikó. Ő sarkallt arra, hogy a munkáimat mutassam be a világnak. Bennem ez fel sem merült, magamtól nem mertem volna megtenni a megfelelő lépéseket. Hosszú ideig kérettem magamat, nem volt meg az önbizalmam. Igen, Ildikó kitartása és türelmes noszogatása kellett nekem. Még a munkát, amivel az első kiállításra neveztem, is ő válogatta össze. Akkor még nem kaptam díjat, de a zsűri katalógusba válogatta a munkáimat a s ezzel bekerültem egy körbe. Nem is gondoltam volna, hogy ez mekkora boldogságot jelent. Ez 1999-ben történt.

 -  Számos díjat nyert már. Melyek Önnek a legfontosabbak?

- Fontossági sorrend nincs. Teszem, amit szeretek, a díjak gyűjtése nem célom. 2002- ben a Népművészet Ifjú Mestere lettem, és még abban az évben a Népi Iparművész címet is elnyertem, mindkettő mérföldkő egy művész életében.

- Ki és hogyan lehet a Népművészet Ifjú Mestere?

- A díj olyan fiatal művészeknek adományozható állami kitüntetés,akik  kiemelkedő egyéni teljesítményt értek el. A díj odaítélése pályázat útján, bírálóbizottság értékelése alapján történik.  A pályázónak öt pályadíjjal kell készülnie, szakdolgozatot kell írnia, és nem lehet 35 évesnél idősebb.  A Népművészet Ifjú Mestere díjat augusztus 20-án adják át, állami kitüntetésnek számít. Nagy boldogság megkapni, azt elmondhatom.

- Ki lehet Népi Iparművész?

- Népművészeti tárgyakat készítő művész.

- A hagyományos jellemzőket másolás szintjén meg kell őrizni?

- Nem kell a múltat szolgaian másolni.  Korunk igényeit lehet elegyíteni  a hagyománnyal. A Népi Iparművész  címet fölterjesztés alapján adják meg meghatározott számú zsűrizett alkotással lehet pályázni.  A Népi Iparművész címet 5 évente meg kell védeni, csak a harmadszori elnyerése után lesz véglegesen Népi Iparművész az alkotó.

 -  Ön idén  Zilahy György-díjban részesült. Ez mit takar? 

 - A Zilahy György-díj a Magyar Művészeti Akadémia és a Tokaji Művésztelep elismerése. Minden évben csak kettő vagy három művész kapja meg. Többek között ezért is igen rangos díj, megerősít abban, hogy jó úton járok.  Amúgy sem pénzért, sokkal inkább az elismerését dolgozom.

 -A játékkészítés a fő profilja?

 - Nem, és azt sem gondolom, hogy lenne, vagy szeretném, hogy legyen ilyesmim. Elsorolni is nehéz, mennyi fajta és -féle alkotást készítettem már. Munkáimmal bemutatom, hogy menyire közel áll hozzánk a fa.  Olyan anyag, amely a születéstől a halálig velünk van. Gyermekként fából készült játékkal játszunk. A bútorok még ma is leginkább ebből az anyagból származnak.  A fából készült koporsó kíséri az embert utolsó útjára.

- A kisfia inspirálja játékok készítésére?

 - Nem, mert hamarabb kezdtem el játékokkal foglalkozni, mint megszületett a gyermekem.

- Kobaktökből játékot Ön kezdett el készíteni?

- Nos, a kobaktökben rendszerint folyadékot tárolnak, valóban nem játékszereket. Tudtommal én alakítottam ki kobaktökből azt a fajta játékstílust, amit azóta  már többen művelünk. 

- Hogy született meg az első kobaktök játék ötlete?

- Hogy hogyan jutott eszembe?  Igen egyértelmű volt. Ránéztem a tökre és megláttam benne a hintót, melyet faragással láthatóvá tettem mások számára is.

 - A népművészeti kiállításokon, vásárokon egyre több a kobaktök játék.  Szinte már divatirányzat lett. Mit szól ahhoz, hogy az Ön ötlete ilyen nagy népszerűségre tett szert?

- Megtiszteltetésnek veszem, ha ihletet adhatok más alkotóknak. Fontosnak tartom azt is, hogy megmaradjon a kapcsolat a művészeti ágak között. A kihaló félben levő mesterségeket pedig a magam csekély eszközeivel próbálom megtartani, ezekhez készítem a szükséges munkaeszközöket.

-  Milyen eszközök ezek?

- Ilyen például a kékfestő nyomófa, amivel a mintázzák az anyagot. Ide tartozik a mézeskalács ütőfa, a duda vagy a facipő is.

- Kizárólag fából készít alkotásokat?

 - Nem, de csak természetes anyagokkal dolgozom. Még tojást is patkoltam!

- Annak mi a története?

 - Egyszer valaki a jelenlétemben kijelentette, hogy a fafaragáshoz csak ütni kell tudni a fát. Na, ezt én kihívásnak vettem, s egy tojás megpatkolásával bizonyítottam állítása ellentétét. 38 patkót tettem a tojásra.

 - Amikor fával dolgozik, honnan szerzi be az alapanyagot?

 -Ez nehéz kérdés, de meg lehet oldani. Úgyhogy meg is oldom. A hőskorban, mikor még Kazincbarcikán éltem, biciklivel toltam a négy méteres diófát. Aki látott, biztos, hogy máig emlékszik a jelenetre. A vadászok, erdészek gondolnak rám, ha van lábon száradt, vagy beteg fa. Akkor azt kivágják nekem. Tudta, hogy faragványt csak a kora tavasszal, vagy késő ősszel kivágott fából lehet készíteni?

-Mit tervez jelenleg?

- Egy olyan oszlopot szeretnék készíteni, amely a négy égtájat mutatja majd a turistáknak. Ezt szép mívesen szeretném kifaragni, az égtájakat jelző szimbólumokkal. A fa már szárad. Ha elkészül, Nagyvisnyó szebb lesz tőle.

- Milyen fajtájú fával dolgozik?

 - Egy jó kézügyességű fafaragó minden fát fel tud használni valamire. Általában a gyümölcsfákat szeretik. Én is. Alma, körte, dió a kedvenceim.

 - A fa hívja életre az ötletet vagy fordítva?

 - Ez változó. A múltkor kaptam egy rönköt. Amint megláttam, azonnal láttam, hogy mivé akar válni a kezeim alatt. Jelenleg szárad, de amint ledobja, a kérgét kezdődhet az alkotás. Olyan is előfordul, hogy megszületik az ötlet, s ahhoz  kutatom fel a megfelelő fát.

 -Hol kelnek életre a tervek?

 - Kazincbarcikán a panelban a konyhaasztalon alkottam. Most, Nagyvisnyón már a  pincében berendezett kis műhelyben készítem a műveimet, a nagyobb tárgyak egy kinti fedett műhely alatt készülnek. Ott készült Nagyvisnyó új fogadótáblája is. Minden, ami fából van a portán, az az én kezem munkája.

 - Mik ezek az alkotások?

- A kertben a korlát, a tulipános kerítés, a galambdúc, vagy az előtető. A garázst nálunk faragott páva díszíti. A kisfiam játékai mellett, persze

 -A családja mit szól, ha elvonul alkotni?

 - Nem vonulok el, a kisfiam folyamatosan ott van mellettem. Fúr- farag, én nem is tudok úgy dolgozni, hogy ne kalapáljon a háttérben, de nem is akarok Ez nagyon jó érzés.

 - Mit szól a család, hogy kevesebb idő jut nekik? 

- Valójában nem jut kevesebb. A kisfiam mindig velem tart a pincébe, Ildikó, pedig ha ráér, szeretettel nézi a közös ténykedésünket. Amikor a Népművészet Ifjú Mestere címért a pályamunkáimat készítettem rendre reggel 3-kor keltem 6-ra mentem dolgozni. Este pedig folytattam az alkotást, és ez nem okozott közöttünk feszültséget.

-Nagyvisnyón számos helyen láthatjuk az Ön alkotásait. 

- Igen, nagy öröm, hogy a közösség megbecsül engem, én pedig alkothatok a közösség örömére.

- Hogyan látja a népművészet helyzetét?

- Ez az a terület, amiről mindenki nagy büszkén nyilatkozik Ugyanakkor semmilyen támogatást nem kapunk. Azt látom, hogy kereslet lenne a színvonalas alkotásokra, csak éppen anyagi lehetőség nincs. Akik meg fordítathatnának ezen az áldatlan helyzeten, tettek helyett csak beszélnek róla. Mondok egy példát: a  hazai művészeket nem támogatja senki, de a külföldről behozott játékok anyagi támogatást élveznek. Mostoha és méltatlan ez a helyzet. Nehezített pályán kell talpon maradnunk mondhatni így ez egy extrám sporthoz hasonlít.

 - Hogyan nevelhetjük a gyerekeket a művészet, a népi értékek tiszteletére?

-A jó szülők, tudják, hogy együtt kell lenni a gyerekekkel, játszani is, meg csak úgy, közösen tenni a dolgokat. A gyermek utánozza, amit a felnőttektől lát. A jó példa, a figyelmes, türelmes környezet a fontos, a többi jön magától.

 - Ön foglalkozásokon oktatja a kézművességet.

- Igen, többnyire fajátékokat készítünk együtt. Lényeges, hogy a tanulónak sikerélménye legyen. Ha túl nagy a feladat, akkor az kiöli a lelkesedést. Apró,  de sikerrel kecsegtető munkát kell rájuk bízni. Fel kell ismerni, ki mennyit bír elvégezni.

- Milyen életkorú gyerekeknek tart foglakozásokat?

- Minden életkor ideális a fával való munka megkedveltetésére. Felnőtteket is oktatok különben, gyakorlottabbakat és teljesen kezdőket egyaránt. A lelkesedés a fontos, ha az meg van, a hiányosságok kezelhetőek.

- Hol találkozhatunk Önnel és alkotásaival?

-  Minden neves népművészeti eseményen igyekszem jelen lenni. A honlapomon (http://tothfaforgacs.hupont.hu/ ) erről is folyamatosan tájékoztatom az érdeklődőket.

Tánczos Erzsébet írása