Mivel közeledünk a TÉLI  NAPFORDULÓhoz,  nézzük, hogy mi is a napforduló a néphagyományban!

Válaszként  álljon elsőként  itt a Néprajzi Lexikon meghatározása:

" A napforduló nem más, mint két asztronómiai időpont:

1.) a nyári napforduló idején a Ráktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb a nappal.

2.) a téli napforduló idején a Baktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb az éjszaka.

A napfordulók azoknál a népeknél lettek ünnepnapokká, amelyek először tértek rá a szoláris, azaz napév szerinti időszámításra, és ahol jelentős napkultusz alakult ki."

A kereszténység kialakulása idején  a Római Birodalomban  már a Julius Caesar-féle szoláris naptárat használták, és a Napot megszemélyesítve, különféle istenek alakjában tisztelték.

A nappaloknak a téli napfordulótól kezdődő hosszabbodását a napisten újjászületéseként ünnepelték.

A keresztény egyház a 4. századtól kezdve ekkorra  tette Krisztus születésnapját, azaz karácsony ünnepét .Krisztust (jelképesen) a " legyőzhetetlen nappal" azonosították.  Ugyan Jézus születésének ünnepe csak a 4. században került december végére, az ókori népek  ember emlékezet óta l ekkor ünnepelték azt, hogy a leghosszabb éjszaka véget ér, s újra hosszabbodni kezdtek a nappalok.  Még a karácsony szó is a téli napfordulót őrzi, de néhány magyar népszokás is ebben a csillagászati jelenségben gyökerezik.

Az európai népeknek  már az ősidőkben is voltak ünnepi rítusai, amelyekkel az év leghosszabb nappalait meg  éjszakáit ünnepelték.

A téli napfordulat ünnepköre, mely András napjától farsang farkáig tart, jóval hosszabbra   nyúlik , mint a nyári napforduló ünnepi időszaka.  Azért, mert  a természet télen  pihen,  s nyugalomban van az is, akit munkája a természethez köt.   Ráérősen ünnepel, de  figyelme    már   a következő évi termés és az állatszaporodás körül  jár.  Ennek érdekében próbálja megtenni ami hatalmában áll, s megnyerni  a természet erőit.  Csoda-e tehát, ha az egyház elfogadta a  napfordulók pogány külsőségekkel való ünneplését , de azokat saját tartalommal és jelentéssel  töltötte meg?

Fényünnepből Jézus születésnapja?

A történelem során szinte minden nép és minden vallás ünnepelte a fény diadalát a sötétség felett, illetve az új év kezdetét több kultúrában ezektől az ünnepektől számolták. Első erre vonatkozó emlékeink nagyjából ötezer évesek. Jó példa erre a fent említett newgrange-i sír ,  de  talán a Stonehenge-et is használták téli napfordulók idején rituális célokra.

Más ókori népek is ünnepeltek a téli napfordulón. A görögök Dionüszosz isten újjászületéséről emlékeztek meg , a perzsák azzal adtak hálát az ismét rövidülő éjszakákért, hogy a rabszolgák és az urak egy napra szerepet cseréltek. A rómaiak a Saturnalia nevű egyhetes mulatsággal adóztak a téli napfordulónak, és a szolgák rövid időre itt is az urak székébe ülhettek. A korai európai és ázsiai népek hasonló ünnepeiben jellemző a sötétség gonosz szellemeinek elűzése és legyőzése,. A szlávok fényünnepének neve  a Korocsun, melynek egyik jelentése "lépő, átforduló", ami a napfordulóra utal. Lehetséges, hogy  magyar "karácsony" szó ebből ered...

Jellemző a téli napforduló idején a fény ünneplése fénnyel, a skandináv és germán népek tűzzel köszöntötték a rövidülő éjszakákat.

Jézus és a napforduló

Amikor Európa  a Gergely-naptárra tért, a karácsony dátuma továbbra is december 25. maradt,  bár a téli napforduló nem erre a napra esik.

Népszokásaink és a napforduló:

Hazánkban a  nyugat-magyarországi mondakör  szól a  megszökött Napot a tengerből újra az égre emelő kormoránról, ami a téli napforduló szép szimbóluma.

Népszokásainkban is tetten érhető a napforduló,az egyik legismertebb a karácsony másnapján tartott regölés, amivel az újévet köszöntik, s termékenységet és bőséget kívánnak a házaiaknak.  Bővebben a regölésről itt olvashat: http://netfolk.blog.hu/2013/12/17/karacsonyi_nepszokasok_5_a_regoles

Szokásban volt a kolompolás s mindenféle zajkeltés meg az alakoskodás, azaz állatbőrök viselése is,. Ezekkel az eszközökkel  az ártó szellemeket  lehet elűzni.

A betlehemezés is karácsonyi népszokás, amivel Jézus születését mesélik el, de néhány régi napfordulós ünnepben is találunk hasonló motívumokat.

Az egyik legfontosabb keresztény ünnep és a pogány szertartások  alaposan összemosódnak a karácsonyban, belevegyül  az év végi ájtatosságba.