Az erdélyi magyarság legdélibb népcsoportja az Olt és a Brassói-havasok közötti Barcaságban él. E polgárosult vidék főként evangélikus vallású volt , a magyarok szászokkal és románokkal élnek együtt. Legjelentősebb, különálló csoportjuk a Brassó környéki hétfalusi csángóság.
A barcasági magyarság tánckincse igen gazdag.
A hétfalusi csángók századunkban már csak a Háromfaluban (Tatrang, Zajzon, Pürkerec) járták a boricatáncot. A múlt században még minden faluban, s egész farsangban, különösen a farsang három napján végigjártak minden gazdát, sőt még a szomszédos falvakat is meglátogatták. Egy megfogadott öreg vatáf vezetésével már hetekkel előbb megkezdték a kocsmában vasárnaponként a tánc versenyszerű gyakorlását, s kiválasztották a legjobb táncosokat.
A borica az egyetlen fennmaradt csángó férfitánc. Mivel a csángók egyik fő foglalkozása a fuvarozás volt, több vidéket bejártak, és megtanulták a helyi szokásokat, táncokat. A borica egy tánc-egyveleg, amelyben felelhető az oláh, szerb, bolgár, albán, török táncok különböző változatai. A bokázás a székely csűrdöngölőből ered.
A kocsmában gyülekezve indultak falujárásra először az elöljárók házához, de aztán minden gazda udvarára betértek. A gazda udvarán kört alakítva a vezér vezényszavai szerint egyszerre táncoltak.
Nézzük a táncot:
Mint a filmen is láttuk, a színes szalagokkal díszített boricatáncosok térd alatt csörgőt, a lábbelin pedig csörgős sarkantyút viseltek, s csákány tette teljessé felszerelésüket. A táncnak és a hozzákapcsolódó zenének négy része van: 1. egyes-, 2. kettes-, 3. hármas-, 4. török borica.
A táncosok mellett álarcosok tréfálkoztak, mókáztak egymással.
Elöl táncol az álarcos kuka
Az álarcos „kuka” elmaradhatatlan kelléke a derékre erősített kolomp, a derékra rögzített fakard és a kézben tartott korbács volt.
A boricásokat kukák, állatorcákba öltözött figurák az egész úton kísérték. Egy-egy gazda udvarán is táncoltak. Sorban vonultak be az udvarra, elől ment a fenyőt tartó legény: a tebe. A fenyőn aranyozott gyümölcsök csüngtek. Ezt követte két-három cigány: egy furulyás, egy hegedüs és egy kobzás. A továbbiakban következett a boricások serege, elől két vezérükkel, akik a legjobb táncosok voltak. Utánunk a kukák mentek. Végezetül zárták a sort a kosarasok és nyárshordozók. Ők a boricázásért kapott húst, tojást, kolbászt, kenyeret vitték. Ha a házigazda a kisebb házi eszközök közül kint felejtett valamit, egy baltát, bárdot, féket, és a kuka megtalálta, azt addig nem adták vissza, amíg ki nem váltották a háziak.
Pantomimes játékukban megjelenik jelképesen a halál és a feltámadás is.
A boricajárást este táncmulatság követte. A szomszédos falvakba látogatva rendszerint meg kellett vívniok, s versenyt táncolni az ottaniakkal. A téli napforduló e régi szokása a románság körében kaluser néven ismeretes.
Forrás:
http://mondtakvolt.blog.hu/2009/08/14/borica
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-880.html
Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925)
