Rózsa Sándor a magyar történelem leghíresebb betyárja. Nevéhez számtalan legendás és valódi rablás fűződik. Ez a karizmatikus ember a pusztai életmód, a magyar virtus és szabadságvágy szimbóluma lett.
Családi hagyományt folytatott: apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Rózsa negyven éven keresztül az Alföld lerettegettebb banditája volt, akinek emlékezetét a népköltészet, a szépirodalom , a filmművészet is egyaránt megőrizte.
Rózsa Sándor utóélete a valóság és a misztikum szövedéke. Születése is bővelkedett csodajelekben hiszen viharban jött a világra és kapásból lerúgta magáról a pólyát – így jelezvén, hogy szabadnak született, s bizonyítván herkulesi erejét. Gyermekkora zökkenőkből állt: tolvaj gyermekeként a kis Sanyi sem számíthatott túl sok jóra. Más lehetőség nem lévén, hamarosan folytatta a családi hagyományt és ő is rablónak állt. Első ízben 1836-ban –alig 23 évesen – került a hatóságok kezére, miután ellopott két tehenet.
Ekkor Szeged börtönébe zárták, de onnan sikerült megszöknie. Futóbetyárnak áll- más lehetősége nem is nagyon volt, meg aztán ehhez igen jól értett. Bandát szervezett, mellyel lecsapott a gazdagabb tanyákra, valamint a vidéken keresztülhaladó utazókra. Csárdákban vagy egyes családoknál húzta meg magát Utóbbi helyeken a megfélemlítés eszközével éltek, vagy valamely nő szerelmének köszönhetően lakhattak. Rózsa Sándornak 60 bűnesetéről maradt dokumentáció. Működése során úgy 30 személyt – csendőrbiztosok, szolgabírók, ellenálló áldozatok –küldött a másvilágra.
Követői lettek:
Rózsa romantikus színben megörökített életmódját sokan követték akkoriban, főleg azok a férfiak, akik a társadalom peremére szorultak. A19. század során a pásztorok, bojtárok egyre-másra álltak betyárnak.
Úgy 1845-re belefáradhatott a betyár életvitelbe, az állandó számkivetettségbe, ugyanis ebben az évben levelet küldött V. Ferdinánd királynak, melyben arra kérte, hogy biztosítsa számára a becsületes élet lehetőségét. Kérvényét a legenda szerint maga Kossuth Lajos vitte fel a császárhoz; mégsem nyert kegyelmet.
Rózsa Sándor a szabadságharcban:
3 év elteltével Kossuth Lajos kereste meg , mert a honvédség nem bírt a Délvidéket megszálló, kegyetlenkedő szerbekkel. Rózsa Sándor vállalta a feladatot, hogy védje meg a hazát, cserébe amnesztiát, menlevelet kapott, amelyet Kossuth maga állított ki. Így a Honvédelmi Bizottmány mentelmével csatlakozott a szabadságharchoz szabadcsapatával. Valóságos korabeli celebek lettek! Még a pesti lapok is arról cikkeztek, hogy Rózsa Sándor 150 fős betyárserege egytől egyik daliás, erős ifjakból áll, duzzadó izmokkal.
A csapat sorra vonult be a délvidéki városokba. A betyárok a legszebb lovakon ültek, bő gatyájuk, ingük lengett a szélben, kalapjuk alól tüzes szemmel méregették a megperzselhető leányokat.
A karikás ostorral felszerelt egység a déli szerbek ellenjeleskedett. Hosszú távon azonban rablók nem váltak be „pandúrnak”, mivel a parancsokat hol követték, hol meg nem, plusz „szabadidejükben” fosztogatták a lakosságot. Így akart visszatérni a társadalom keretei közé, de ezúttal is kudarcot vallott. A betyársereget a botrányok miatt leszerelték.
Így aztán Rózsa Sándor már a szabadságharc idején újra törvényen kívülre került, 1849 után meg ismét körözést adtak ki ellene. Kivételesen magas vérdíjat, 10 000 pengőforintot ajánlottak fel a nyomravezetőnek!
Rózsa Sándor ekkor azt lépte, hogy csikósnak állt és megnősült.
Azért nem tett le a betyárkodásról sem!
Rózsa Sándor kijátszotta a katonák és pandúrok éberségét, még éveken át. Azért van a pénz, ami felülírja a betyárbecsületet: 1857-ben társa, Katona Pál elárulta őt. A betyár Theresienstadt hírhedt börtönébe került, ahol az1868-ban meghirdetett amnesztiáig raboskodott. Szabadulása után rögvest régi életéhez, és régi-új bandájával „semmit sem felejtett, semmit sem tanult”. Ekkor már betöltötte az 55.-öt, de vakmerősége mit sem változott: legmerészebb rablási kísérlete éppen az utolsó volt. Ekkor a Szeged és Budapest között közlekedő postavonatot próbálta meg western stílusban: felszedték a síneket, és a sűrűben vártak, míg a szerelvény kisiklott.
Számításuk mégsem jött be, mivel a vonatot katonák őrizték, akik azonnal tüzet nyitottak a meglepett rablókra, akiket elárult Katona Pál. Rózsa Sándor számos társa életét vesztette az akcióban, ő maga pedig megsérült a térdén, de még így is meg tudott szökni.
Aztán maga Ráday Gedeon pandúrfőnök csalta kelepcébe: azt ígérte Sándornak, hogy: pandúrvezető lesz Szegeden. A betyárkirálynak ez volt a szíve vágya, ezért besétált a kelepcébe. Amikor bezárult mögötte a szegedi vár kapuja, szuronyok meredtek rá.Így Ráday Gedeon királyi biztos kezére került. Perét 1872-ben tűzték napirendre, és bár az ügyész halált kért fejére, végül a szamosújvári börtönbe került. 11 évet töltött el ott. Innen már – idős kora és betegségei miatt – képtelen volt megszökni. Szabóként, harisnyakötőként dolgozott, 1878-ban bekövetkezett haláláig.
Ha Rózsa Sándor nevét halljuk, Robin Hood romantikus figurája jelenik meg előttünk magyaros viseletben, egy igazságosztó képe, aki a népet sanyargató gazdagok ellenében a szegényeket védelmezi, és rablásait azért hajtja végre, hogy nekik adhassa zsákmányát. Ez a híres betyár esetében annyival egészíthető ki, hogy 1848-as szerepvállalása, és a Habsburg uralmat jelképező csendőrök elleni harca egy szabadságharcost jelent számunkra, aki az egyenlőséget és a szabadságot testesítette meg. Ezek a motívumok nem csak a Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula által írt szépirodalmi művekben, vagy az Oszter Sándor főszereplésével készített filmsorozat jeleneteiben vannak jelen, hanem a korabeli ponyvákban is, melyek szerzői legendás rablásokat és kalandokat tulajdonítottak az igazságos rablóvezérnek.
A hetyke, magabiztos hangulatot tükröző betyárballadát az ő nevével adják elő:
Aki betyár akar lenni, |
Nem kell annak megijedni… |
Vitézi katonaéletet megszólaltató, lelkesítő hangú balladákban is ő szerepel:
Ruzsa Sándor beállott katonának |
Jaj, de szépen fölőtözött huszárnak… |
Más alkotások a betyárbujdosásra utaló epizódnál említik Rózsa Sándort:
Ruzsa Sándor nem katonának való |
Gyenge testyit feltöri a szilaj ló, |
Dupla fényes fegyver kiláccik a subából |
Ruzsa Sándor nem fil harminc zsandártól… |
A róla szóló mondákban gyakori motívum a szabadságharcban betöltött szerepe; valamint Kossuthtal és Petőfivel való találkozása.
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3zsa_S%C3%A1ndor
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1033.html
http://indafoto.hu/lohere/image/16632783-1f3b64bb