(Áprily Lajos: Madarak zenéje- Gyurgyalagok)
A latin néven Merops apiaster a mi madarunk éppen úgy, mint a fecske meg a gólya: költeni jár hozzánk. A hideg telet - néha lennék gyurgyalag - Afrikában tölti. Májusban érkezik és csak szeptemberig marad a Kárpát-medencében.
Mivel táplálkozik?
Rovarokat eszik.
A gyurgyalag fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100.000 Ft.
Miért veszélyeztetett?
Partfalakon fészkel, melyek eróziója és benövényesedése, de az illegális homokbányászat is veszélyezteti. Ha úgy adódik, bizony felfalja a méheket is, ezért sajnos előfordul , hogy a méhészetek közelében levő gyurgyalagtelepeket megrongálják.
És még egy vers, nem vidám, de ...olvasd csak el! Nem bánod meg!
Jan Garbarek: A gyurgyalag
A gyermekkor címermadara:
Egy tollas gyurgyalag-fióka,
Kirepülés előtt néhány nappal.
Zsákvarrótű-hegyes csőr,
Gesztenyeszín hát, sárga torok,
Türkizkék begy, szemek kárminpirosa.
Aznap reggel ásta ki egy fiú
A régi homokbánya falából:
Emlék lett számára az üreg,
E lassan pergő, vízszintes
Homokóra, mely a nyár idejét
Kimérte – s az övét is…
Semmi jel nem utalt rá,
Hogy haldoklik. Legfeljebb az, hogy
Hiába tömtünk darazsat a csőrébe,
Nem volt hajlandó lenyelni.
Izgatottan körbeálltuk:
Egy gyurgyalag még sem
Mindennapos látvány!
Bámultuk e tiszta formát,
A tollak egzotikus színeit…
Aztán már csak arra a posztumusz
Repülésre emlékszem, ahogy
Tárt szárnyára pergett a humusz.
Csőrében még mindig ott volt
A darázs: nyelve alá rakott obulus.
kép: http://www.fotoklikk.hu/kozvetites/kepek?page=55&event=130910
Forrás:
A fényképeket Löki Csaba készítette.
