Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Az ajtó nyitva áll? – V. Pedagógusok Éjszakája a Skanzenben

Szeptember végén - a Skanzenben

2017. október 11. - netfolk

 skanzen1.jpg

A Szentendrei Skanzenben idén 5. alkalommal került megrendezésre a Pedagógusok Éjszakája program. Ez az egyik legkedvesebb rendezvényem, ki nem hagynám. A páratlan környezet- az esti Skanzen hangulata, a minden évben más, de mindig izgalmas témák, minket kedves vendégként fogadó múzeumi munkatársak mind okai ennek. Az idén egy kérdés volt a rendezvény mottója, csalogatója: AZ AJTÓ NYITVA ÁLL?

Ez az ajtót természetesen átvitt értelemben vizsgáltuk: különböző módszerekkel arra kerestünk vendégek és előadók közösen  a válaszokat, hogy miféle okai lehetnek az egyéni és társadalmi bezáródásoknak és milyen módszerekkel segíthetjük elő, hogy gyerek és pedagógus ajtaja újra nyitva álljon, s nyitott szemmel és szívvel forduljanak egymás felé. Kellenek is ezek az új nézőpontok és módszerek, szükség van különféle megközelítésekre, hiszen pedagógusként mindannyian tapasztaljuk, hogy a reánk bízott gyermekeket sokszor nem érjük el a „régi, jól bevált” eszközeinkkel – bezáródnak előttünk, nem kíváncsiak, nem együttműködőek. S ha csak csóváljuk a fejünket, az nem segít. Csak nyitottan és fogékonyan lehet esélyünk arra, hogy meglegyen a közös nevező tanítványaink és miköztünk.

 Ennek a nyitottságnak a jegyében érkeztünk mi, pedagógusok a Skanzen hagyományos, várva várt őszi programjára. A skanzen vonattal Nyugat-Dunántúlra, a Vöcköndi lakóházhoz közelébe érkeztünk. A helyszínen, kinn a szabad levegőn az „Agressziókezelés munkavégzéssel” foglalkozáson vettünk részt. A múzeumpedagógusok ajtónyitó tudománya pszichoterápiás módszerként mutatkozott meg. Kukoricamorzsolás közben E. Tóbiás Sára pszichológus és  B. Tódor Enikő múzeumpedagógus segítségével megtapasztaltuk a tudatos önmegfigyelés pozitív hatásait. Ízelítőt kaptunk az erőszakmentes kommunikáció és konfliktuskezelés módszertanából.

skanzenzsirafnyelv.jpg

A képen: ismerkedünk a "zsiráfnyelvvel"

Azóta be is szereztem az erőszakmentes kommunikáció egyik alapkönyvét, melynek címe: A szavak ablakok vagy falak. Igyekszem beletanulni a zsiráfnyelvbe, köszönöm E. Tóbiás Sárának, hogy ajtót nyitott nekem  erre a módszerre.

 

Pszicho-pedagógusokkal, szakértőkkel lélekbúvárkodtunk, de a gyakorlat, a mindennapi élet végig a fókuszban maradt. A bábszínházban a bábterápia módszerével ismerkedhettünk meg Kiss Ágnes szakértő és Bokonics-Kramlik Márta múzeumpedagógus    gyakorlati tapasztalatain keresztül.   

skanzen.jpgskanzenbab.jpg

Példákon keresztül mutatkozott meg, hogy a bábok mögé bújva különféle problémák okát fedezhetjük fel, s általa megerősödhet a tanulók önértékelése, s így gyógyulhatnak is. Tanultunk sokat, és ki is próbáltuk a bábozást. Jó móka volt!

A jánossomorjai lakóházhoz már sötétben érkeztünk, ott Gonda Zita  a Trefort Gimnázium vezetőtanárával és Molnár József múzeumpedagógussal   társadalmi traumákról és azok  feldolgozási lehetőségeiről gondolkodtunk az általuk bemutatott példákból kiindulva. Annyira sok gondolat merült fel, s olyan felszabadító volt a beszélgetés, hogy  Kustánné Hegyi Füstös Ilona  múzeumpedagógus, a program szervezője felvetette: ez a téma a következő Pedagógusok éjszakáján újra előkerülhetne – bár én örülnék, ha erre  hamarabb is sor kerülhetne.

Ehhez a beszélgetéshez szervesen kapcsolódott Hunyadi Krisztina, Dr. Tolnai Kata szakértők workshopja. A témájuk a „kelj fel Jancsi”- képesség volt. Ezt a folyton megújuló és újrakezdő képességet rezilienciának nevezik.  Azokat a belső erőinket jelenti, melyek lehetővé teszik számunkra, hogy a kríziseket és nehézségeket leküzdjük, sőt: tanuljunk belőlük, és még erősebben is kerüljünk ki belőlük.  Megtudtuk: lelki állóképességünk fejlesztését és stabilizálását nem kell a véletlenre bízzuk, számos technika segíthet ebben. Gyakorlati példákkal s könyvajánlattal is elláttak minket.

skanzenkeljfel.jpg

Már öreg este volt, mire az utolsó workshop is véget ért, elment az utolsó busz is, az autósok „telekocsiként” segítették a többieket hazajutni – a beszélgetések még távozóban is folytatódtak.

Köszönet az inspiráló foglalkozásokért, a gondolatébresztő beszélgetésekért és a skanzenbeli kemencében sült finomságokért, a szíves vendéglátásért. Köszönöm, hogy az ajtó nyitva állt előttem, és érzem, hogy ez így is marad. A következő alkalommal is szeretnék belépni rajta.

 

Tánczos Erzsébet

Csillaghegyi Általános Iskola

Budapest

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr5212954265

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mammka2 2017.10.17. 13:33:21

Nagyon szeretem a blogodat!
süti beállítások módosítása