MEDÁRDDAL, SZEGÉNNYEL TEHÁT MINDENKÉPPEN BAJ VAN!

Ha esik, akkor az a baj, ha a nap süt akkor meg az. Pedig igen nehéz élete volt Medárdnak, s semmi köze sem az esőhöz sem annak hiányához. Rossz helyre osztották a kalendáriumban, hát így járt szegény!

A kalendáriumban a szentek ünnepe szerint igazodó néphagyomány a megfigyelt időszak időjárásának kezdetét az ő nevéhez kapcsolta.

Medárdot 33 éves korában szentelték pappá, a papság és a nép egyhangú kívánságára  lett püspök  Medárd fáradságot nem ismerve járta egyházmegyéjét: ahol csak tehette irtotta a pogány erkölcsöket.

Feje fölött kiterjesztett szárnyú sasmadárral szokás ábrázolni. Ez a gigantikus sas megvédi az esőcseppektől, ami utalás a legendára, mely szerint Medárdot gyerekkorában kiterjesztett szárnyaival óvta meg a madár az esőtől.

A püspök szent életű, jámbor ember volt, halála előtt meghagyta társainak, hogy ne a katedrálisban temessék el, hanem annak az udvarán, hogy az arra járók lába, és a mennyből aláhulló édes eső szabadon érhesse a sírját. Ez így is történt, de, 971. július 15.-én a szerzetesen úgy döntöttek, hogy a püspök nem nyugodhat kint az udvaron. Ezért kiásták a sírt, a hamvakat pedig bevitték a templomba. A temetés napján hatalmas eső kerekedett, és negyven napig tartott. Úgy tartják azért, mert a szerzetesek nem vették figyelembe a püspök kérését.

Amit mi június 8.-án Medárdkor mondunk, az az Egyesült Királyságban július 15.-én Szent Swithin napján aktuális.  Ők ezt tartják: 

St Swithun's day if thou dost rain

For forty days it will remain

St Swithun's day if thou be fair

For forty days 'twill rain nae mare

 

Tehát a 40 nap egy legenda csupán. A negyven egyébként bibliai szent szám. Utólagos mondai magyarázat szerint egy pajkos táncoló társaság nem hallgatott a szent püspök jámbor intelmeire. Ezért Medárd imádságára negyven napos eső most szét őket. Somogy megyében úgy tartották, ezen a napon mindenképpen lehűlés várható. Ha nem esik, de esőre szükség volna, Algyőn az öregasszonyok nagy kakast fürdettek meg, hogy zápor kerekedjék. Ugyanott  ezen a napon egy nagy kakast kellett megfőzni, hogy eleredjen az eső. A l lányok a mezőn sebesen forogtak körbe-körbe, közben pedig egy mondókát ismételgettek: "Ess, eső, ess, zab szaporodjék, búza bokrosodjék, az én hajam olyan legyen, mint a csikó farka, még annál is hosszabb, mint a Duna hossza." Ha  megjött az eső, de túl sok, a mondóka ekképpen módosult: "Süss fel nap, Isten tányérkája, Kertek alatt kislibáim megfagynak."

Másutt  a termésre is következtettek. Ha esik, akkor a fű szépen kihajt, a szőlő bőven terem, de a bor gyönge lesz.    A bukovinai magyarok szerint e napon kezdődött az özön­víz, és akkor is negyven napig esett.
Úgy vélték, ha Medárd napján süt a nap, akkor édes lesz a bor, ha esik, akkor savanyú. - milyen más variáció van? Baranya és a Muravidék szőlősgazdái szerint, ha  ekkor esik, rossz szőlőtermésre kell számítani,  cserébe a szénatermés bő lesz.