A márciusi ifjak nem véletlenül tervezték megmozdulásukat eredetileg a József napi vásár idejére, hiszen Bécs után Pesten voltak a legnagyobb Duna-menti vásárok nagy sokasággal, sok néppel, portékával.
Régen kiemelkedő jelentőségűek voltak a vásárok, melyeknek kereskedelmi szerepük volt a legfontosabb, de társadalmi, műveltségcserélő jelentőségükről sem feledkezhetünk meg.
Pesten az évi első a József-napi vásár volt (március 19.), ezt tavaszi vásárnak is nevezték. A következő a Medárd-napi (június 8.) Mivel a Medárd-nap időjós nap (ha Medárd napján esik az eső, akkor negyven napig esni fog), mindenki leste, hogy esik-e az eső vagy sem. A Medárd-napi vásár, amit nyár eleji vásárnak is mondtak, igen nagy forgalmú volt, sok külföldi jelent meg rajta. A János-napi vásár augusztus 29-én volt, nem tartották még igazi őszi vásárnak, sokan nyárutói vásárnak is hívták. A János-napi vásár hiányait, mulasztásait nagyban pótolta a Lipót-napi vásár (november 15.). Ez volt az igazi őszi vásár. A hagyomány is azt mondja, hogy Pesten november 15-e körül mindig jó idő volt, nagy volt a Lipót-napi vásár, tele mindenféle áruval, sok-sok vevővel. A télre való felkészülés jellemezte.
Az őszi népszokások nehezen választhatók el a nyáriaktól hiszen a gazdasági évet lezáró ünnepek szeptembertől novemberig tartottak. Ilyenkor fizették ki a cselédek bérét, hajtották haza az állatokat, számoltak el a juhászok, kondások, gulyások és tartották a pásztorünnepeket. A hagyományos falusi élet kiemelkedő eseményei voltak a vásárok, vagy sokadalmak. Országosan ez egyik legismertebb volt a Mihály-napi vásár.
Mit jelent? Honnan származik?
A vásár iráni jövevényszó, még a honfoglalás előttről származik. A vásárok nagy jelentőségét bizonyítja, hogy gyakran előfordul a magyar helységnevekben: Kézdivásárhely, Marosvásárhely, Hódmezővásárhely, Asszonyvására, Martonvásár. A vásár szóból ered maga a vasárnap szó is, mely a vásár napját jelöli Az egyház nem támogatta a vasár- és ünnepnapokon tartott vásárokat. Sok helyen ezért a vásár napja idővel a hétfő s esetleg az azt követő kedd és szerda lett. Az állatvásárt követő napon vagy napokon a kirakodóvásárt tartották. Azért volt ez így, mert az állatokért kapott pénzen tudták aztán megvenni a parasztok a számukra szükséges dolgokat.
Az országos vásároknak más elnevezései is vannak. Az egyik a sokadalom, mely azt bizonyítja, hogy erre az alkalomra nagy tömeg gyűlt össze. A vásár egy másik elnevezése a szabadság. Ez a név arra utal, hogy akkor és ott kötetlenebb formában lehetett adni-venni a portékákat
A vásár idején a közigazgatás de a tanítás is szünetelt. Kellet a gyerek jelenléte, mert ilyenkor szerezték be számára a ruhaneműeket. A vásárok rendszerint két-három napig tartottak.
A vásáros helyek a középkortól kezdve évi négy vásárt tartottak. Ezek időpontjai minden évben ugyanazok a jeles napok voltak, s a település védőszentjének napja nem maradhatott ki közülük. A vásárok a gazdasági élet rendjéhez alkalmazkodtak, s az év folyamán ennek megfelelően kialakult a négy vásározási időszak.
A legnagyobb jelentőségűek a tavaszi és az őszi vásárok voltak.
A tavaszi vásárok jelentőségét is nagyban befolyásolta az időjárás, különösen a vizek áradása, az olvadás, a sár; a közlekedés, szállítás nehézségei. A tavaszi vásárokra készülőben ürítették ki a vermeket, hombárokat, magtárakat és egyéb tárlóhelyeket, a felesleget vitték eladni. Eladásra került a téli disznóvágásoknál eladásra félretett, mennyiség is.
Tavasszal még mielőtt a legelőre hajtották volna, adták-vették a jószágot. Ekkor szerezték be a szükséges mezőgazdasági eszközöket is.
Június végén, július elején az aratásra kellett felkészülni, ezért az ehhez szükséges eszközöket szerezték be.
Az ősz télre való felkészülést szolgálta, ez a termények, állatok adásvételének időszaka. Az őszi vásárokon kelt el a legtöbb csizma, ruhanemű, tartó-tároló eszköz, edény, tüzelőfa. Ilyenkor fogyott a legtöbb ruhaféle; suba, bunda, guba, csizma is.
A téli vásárok forgalmát nagyban befolyásolta az időjárás alakulása, de a téli ruhaneműk beszerzésére általában december első felében kerítettek sort. A téli vásáron a közvélemény szerint a lusták vásároltak, vagy a szegények, akik tartalékaikból kifogytak. Télen csekély volt a vásári felhozatal, ezért ezek a vásárok voltak a legdrágábbak.
A vásárok helyszíne két különálló részre tagolódott. A város szívében tartották a kirakodó vásárt, mely akár a környező utcákra is kiterjedt. Itt főként a kézművesek, messze földről érkező kereskedők árulták portékáikat.
A képen hortobágyi hídivásár látható.
A termény- és állatvásár már a középkorban is a településen kívül kapott helyet, mert a rengeteg állat nem fért volna el a belső területen. Ide a lakosság hozta el, amit értékesíteni akart, és a pénzen beszerezhette a számára szükséges dolgokat.
A jószág nagy távolságra történő hajtása rátermettséget és tapasztalatot igényelt. A hajcsárok nélkülözhetetlenek voltak mindaddig, amíg a vasúti szállítás át nem vette a helyüket. Tudományuk családon belül apáról fiúra öröklődött.
A vásárok fontos összejöveteli jellegét mutatja, hogy az ott megjelenők többsége sem eladni, sem vásárolni nem kívánt. Azért jött el, hogy ismerősökkel, barátokkal, távoli rokonokkal találkozzon, s tájékozódjon. Senkinek sem illett azonban vásárfia nélkül hazamenni, az gyereknek, asszonynak is járt.
A gyerekek bugylibicskát, fütyülőt, cukorkát, mézeskalácsot, gyerekjátékot kaptak. Az asszonyoknak, lányoknak kendőt, ékszert, olvasót, perecet vettek. Ezeket hangos szóval, versekkel kínálták az árusok.
A ruházati cikkek közül a szűcsök bundát, subát árultak. A szabók a posztóból készült ruhaneműekkel érkeztek. A csizmát a csizmadiák ajánlgatták. A papucsosok és a fazekasok a földről árulták. A kirakodó vásár szélén húzódott meg az ócskás piac, ahol a használt dolgok cseréltek gazdát.
Az asztalosok a szobaberendezéshez szükséges bútorokat rakták árulták. Legtöbbet ládából adtak el, ebből kellett minden házban a legtöbb. A többi bútor két emberöltőt mindig kibírt.
A kötelesek, szíjgyártók az állatok befogásához szükséges eszközöket kínálgatták. A rézárusok, edényesek egy sorban árultak.
A vásárban a könyvkereskedők saját kiadású könyveikkel voltak jelen. Legnépszerűbbek az imakönyvek a regényes történetek s a kalendáriumoknak volt. Ez utóbbiak érdekes írásokat közöltek, és a várható időjárást is megjósolták, valamint szerepeltek benne a nagy vásárok pontos hellyel és időponttal. Versenyre kényszerültek azokkal az árusokkal, akik a földről, ponyván árulták betyárokról, rablókról, hősökről szóló portékájukat. Ezért nevezi a magyar nyelv az efféle könyveket ponyvairodalomnak, ponyvának.
Az Elek-, Illés- és Vendel-napokon tartott vásárok egyben pásztorünnepségeknek is számítottak, ahol a mulatozás, táncolás a késő éjszakába nyúlt. A Mihály- és Dömötör-napi állatvásárokon fogadták a pásztorokat, akik ilyenkor vették meg a hiányzó ruhadarabokat, botokat, ostorokat.
Íme a címadó népdal:
| Lakodalom sokadalom Nincsen akkor beteg asszony Aratás meg a kapálás Akkor van a nagy jajgatás. Házasodják meg te Pista Feleségöd lesz Anniska Jaj Anniska olyan tiszta A fazekat ki se mossa. Kenyeret is jól tud sütni Hétszer kever kovászt neki Ötször hatszor bégyújt neki Mégis sültelen kiveszi. További versszakok (felvételen kívül): Fölkel reggel nyolc órakor Feje olyan mint a bokor Keze nem fog a mucsoktól Szöme nem lát a csipától. A fejibe olyan tetű Mint egy tenyerezett kesztyű Puliszkát is jól tud főzni Taknya nyála térgyit éri A szemibe olyan csipa Mint egy kétkrajcáros pipa. |
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
Kolompos Együttes: Én elmentem a vásárba...
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/194.html
Lőrincz Emese: Szent Mihály havában
http://public.neprajz.hu/neprajz.06.10.php?bm=1&as=51857&kf=v%C3%A1s%C3%A1r
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/
http://3.bp.blogspot.com/-h-1X4DlWcwQ/TalgPmr5pxI/AAAAAAAABac/M22_IH8zb2o/s1600/vasar1
http://fenteslent.blog.hu/2012/09/15/alapveto_jogunk_valogatni_a_piaco
http://mek.oszk.hu/02700/02789/html/34.html
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/194.html
http://mek.oszk.hu/02100/02152/html/03/215.html
Napról napra, a mi kalendáriumunk PL-0038 ,Sinai utcai óvoda munkaköz. Pedellus Novitas Kft., 2004
