Kedves Olvasóm!
Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...
Átvitt értelemben persze.
A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk
Dsida Jenő: Nagycsütörtökön
A szél suhogva borzong
az olajfa-lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.
Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam. ...
Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!
Nagycsütörtök eseményeire emlékeznek a keresztény közösségek:
Nagycsütörtökön vagy más néven csonkacsütörtökön Krisztus utolsó vacsorájára, elfogatására és szenvedéseire emlékezünk, a katolikus egyházban ez az oltáriszentség szerzésének, és a papság megalapításának emléknapja. Ekkor erősítik meg a papok papi fogadalmukat, ekkor végzik a krizmaszentelést is. A krizma olívaolaj és balzsam megszentelt keveréke. A nagycsütörtöki mise alatt 12 áldozópap és hét szerpap segédletével a püspök szenteli meg, így lesz a bérmálás anyaga. Krizmát használnak azokhoz a szertartásokhoz, amelyeket püspöknek kell elvégeznie.
Ezen a napon hívta össze Jézus a tanítványait és együtt fogyasztották el az utolsó vacsorát. A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.
Az esti szentmise elején, a glóriát követően elnémul az orgona, elhallgatnak a templomok harangja: "a harangok Rómába mennek" -népies kifejezéssel: megsüketülnek. Legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra.
A közismert szólásnak mondai eredete van. "Az 1674. év nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazánkba." ( http://mek.niif.hu/04600/04645/html/khp0016.html)
A néphagyomány szerint Szegeden már nem egyszer gyújtogattak, hogy meglássák, haza tudnak-e a harangjaik hamarjában jönni, amikor otthon baj van: tűzvész támad, meghal valaki.
A gyerekeknek úgy mondták, hogy a harangok a Jézuskát gyászolni mentek Rómába. Csak úgy jönnek vissza, ha jól viselik magukat.
A harangok elnémulása után senkinek nem illik fütyülni, dalolni, muzsikálni, mert ezzel csak a Megváltó szenvedését növelné.
Oltárrablás:
A nagycsütörtöki liturgikus oltárfosztás, nyitranagykéri nevén oltárrablás . Ekkor megfosztják az oltárt is a díszektől, és kioltják a gyertyákat egy kivételével. Húsvétkor díszítik fel ismét az oltárt és gyújtják meg az összes gyertyát.
A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepeléssel történt, amelyet régen a gyermekek végeztek a harangozó irányításával. Kisebb csoportokba szerveződve felosztották egymás között a falut és kerepelve végigszaladtak az utcákon. Ez egyszerre szertartás és játék a gyereknép számára. Szolgálatukért tojást kaptak. A kereplés szokásában a gonoszűző zaj keltés nyomait lehet felfedezni.
Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás, "annak emlékezetére, hogy a Krisztus megmosta a tizenkét tanítványok lábaikat" - írta Bod Péter. Ez a szertartás évszázadokon át szerepelt az egyházi rendben is. Általában magas rangú egyházi méltóságok, sőt királyok mosták meg ilyenkor tizenkét szegény sorsú ember, például koldus lábát, hogy Krisztus példáján alázatot tanuljanak. A Habsburg-uralkodók is elvégeztek, tizenkét szegény öregnek megmosták a lábát. Érdekes változat, hogy Gyergyószentmiklóson a pap tizenkét gyermek lábát mossa és csókolja meg.
Klobusiczky Péter szatmári püspökről, majd kalocsai érsekről († 1843) jegyezték föl, hogy a szegények lábát megmosva, megcsókolva személyesen látta vendégül és kiszolgálta őket.
Virrasztás:
Annak emlékére, hogy hajdan Jézus az olajfák hegyén virrasztott, nagycsütörtök este az idősebb asszonyok a kálvárián vagy útszéli kereszteknél imádkoztak.
A nagycsütörtöki virrasztás nagypéntek hajnaláig tart. Egy másik néphagyomány az apostolok aluszékonyságából ered - nem virrasztottak Jézussal-: nagycsütörtökön nem szabad szundikálni, sokat aludni, mert akkor egész évben lusták leszünk.
Gonoszűző szokás a pilátusverés és a pilátuségetés.
Általánosan ismert szólás: Verik, mint a Pilátust. A gyermekek a templomban nagy lármát csaptak, verték a padokat, na ez az irgalmatlan zaj a pilátusverés.
A legények nagycsütörtök este hatalmas tüzet raktak, és elégették a magukkal vitt Pilátust :a rosszat jelképező szalmabábut. Elégetése összefügg a téltemető hagyománnyal, ott is igyekeztek megszabadulni a régitől, rossztól. Sokszor egész éjjel kinn voltak folyton táplálván a lángokat. Úgy vélték, hogy amikor Jézust vallatták, az udvaron a szolgák és poroszlók is a tűznél melegedtek. Ennek emlékezetére gyújtják ők is a tüzet, Pilátust pedig azért égetik el, mert ő adta a zsidók kezébe Jézust.
Rózsavíz:
A palóc lányok kimentek a határba, ahol keresztjárást végeztek, majd „rózsavizet” vettek a környékbeli folyókból és nagypénteken abban mosakodtak meg. Nagy edényekkel vissza is tértek a patakhoz, hogy azoknak is vigyenek rózsavizet, akik otthon maradtak. Ez a víz egészséget, szépséget biztosít.
Miért zöldcsütörtök?
Ezt nem tudni pontosan. Az elnevezés talán a XIII. századik e napon használt, zöld színű miseruhára utal. Mások szerint az elnevezés a "Getsemáni kerttől származott. melyben a mi váltságunk zöldülni és csírázni kezdett"A hagyomány szerint ezen a napon főleg spenótot, salátát esznek, sőt fiatal csalánt is főznek. A csirkék ételébe is vagdalt csalánt kevertek.
Néhol a szombati feltámadásig igen szigorú böjtöt tartottak. A háztartásokban eloltották a tüzet és az ünnep beköszöntéig csak hideg ételeket fogyasztottak.
Ezeket a hagyományokat tartják is Székelyföldön.
Féregűzés:
Ekkor kell a férgeket kiűzni a házból. A féregűzés szótlanul, olykor meztelenül történik, hogy a gonosz szellemet, amely a paradicsomi kígyó módjára csúszómászó férgekben lappang, teljes bizonyossággal el lehessen riasztani. Néhol közben ezt mondják: Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!
Ez a mondás azt a hagyományt tükrözi, hogy nagypénteken a tűz Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt. Aki azonban vakmerőségében ezt megszegi és begyújt, megérdemli, hogy a férgek ellepjék.
http://mek.niif.hu/04600/04645/html/khp0016.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagycs%C3%BCt%C3%B6rt%C3%B6k
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nagycsutortok
http://hu.wikipedia.org/wiki/Krizma
