Magyarország felterjesztése alapján 2012. december 5-én Párizsban az UNESCO Szellemi Kulturális Örökség Kormányközi Bizottságának 7. ülésén felvették „A matyó népművészet – egy hagyományos közösség hímzéskultúrája” elemet Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
A név eredete
Mezőkövesd Mátyás királytól kapott mezővárosi rangot és a király járt is a városban, ezért sokan úgy tartják, a Mátyást szerető matyók a király nevének becézett alakjából kapták nevüket.
Herkely Károly néprajzkutató szerint inkább csúfnévről lehet szó, amellyel eredetileg a környék református lakóitól vallási-kulturális értelemben elkülönülő katolikus mezőkövesdieket illették, de később ez a csúfolódó jelentésárnyalat feledésbe merült.
A matyóság első ízben 1896-ban, a millenniumi kiállításon került az országos figyelem központjába. A kiállításon a "néprajzi faluban" 12 magyar és 12 nemzetiségi falut telepítettek, köztük Mezőkövesdet is. Ott került sor a matyó lakodalom bemutatására A menyasszonyt és a vőlegényt gondosan kiválasztották, az esküvőt a Terézvárosi templomban megtartották, majd az Andrássy úton haladva jutott vissza a lakodalmas menet a "néprajzi faluba", a városligeti matyó házig.
Ez a nagy nyilvánosság előtt megtartott esemény a matyó népművészet megismertetésének és felfedezésének fontos állomása volt. A mezőkövesdi lakodalmas máig idegenforgalmi látványosság. A "Matyóföldön", azaz Mezőkövesden, Szentistvánon és Tardon a népi hagyományokat máig éltetik. Ezek felelevenítésének egyik leglátványosabb formája a matyó lakodalmas.A hagyományos lagzi három napon át tartott, ennek a legjellemzőbb pillanatait elevenítik fel minden évben egy napba sűrítve.
Itt az 1931-es matyó lakodalom pillanatait láthatjuk:
https://www.youtube.com/watch?v=nA87cfS3IA8
A felvétel érdekessége, hogy az angol televízió számára készült.
Matyó népviselet:
A 19. század végén kialakuló színpompás matyó népművészet a 20. század elején gyorsan elterjedt. .A matyóságot színpompás hímzése és viselete tette híressé. A köztudatban a matyó népművészet sokáig az ősi magyar díszítő ízlés példájaként szerepelt. Ezt a téves megítélést Györffi István így összegezte: „Ami ősi, az máshol is megőrződött a magyarságnál, ami pedig a színpompát illeti az csak a 19. század második felében fejlődött ki. Mezőkövesden és vidéken a közismert új stílusú matyó hímzést, a sokszínnel varrt mintákat megelőzően is jelentős szabadrajzú hímzésekkel készítették a viselt darabokat és vászonneműket.
A legrégebbi mezőkövesdi hímzések egyszínűek, vászon alapon piros, piros-kék, fonallal készültek: párnahéjak, törülközők, lepedők. Amikor a többszínű fonalak megjelentek, a pamut helyett a gyapjúfonal, a vászon anyagot a klott váltotta fel, már kötényeik a tarka színek egész bokrétájával ékeskedik."
A " Te sem vagy egy matyóhímzés!" szólásmondás tehát nem tekinthető archaikusnak, de egyértelműen a matyó népművészet dicséretét is magában rejti - a másik külsejének kritikája mellett.
Mezőkövesd lakói, a matyók népviselete, hímzéstechnikája egészen különleges sajátosságokat mutat. Annak ellenére, hogy Mezőkövesd a legszegényebb térségek egyike volt, színes és pompás viseletük jómódúságot sugallt. Az 1870-es években kezdtek sajátosan hímezni, először csak lepedővégeket, később a legénying lobogós ujját, majd pedig a surc nevezetű, keskeny kötény alját.
A matyó népviseletnek legendája is van, mégpedig az, hogy egyszer egy matyó legényt elvitt az ördög. A menyasszonya sírva könyörgött , visszakaphatná a párját. Az ördög rá is állt, de azért feltételt szabott.
Így szólt a lányhoz:
-Ha hozol nekem egy tele kötény színes rózsát, visszakapod a vőlegényedet!
A lány először nagyon megijedt,mivel ez az eset éppen télen történt. Mivel okos menyecske volt, gondolt egy nagyot: telehímezte a kötényét rózsával. Az ördög kénytelen volt ráállni a cserére- nem is járt rosszul! Ettől fogva a matyó lányok és legények is cifra kötényt viseltek s viselnek a mai napig az ördög ellen.
Eredetileg egyszerű vászonhímzéseket használtak piros és kék, fénytelen pamutfonallal.
A motívumoknak tengelyes (egy tengelyből ágaznak ki a levelek, virágok), esetleg térkitöltő (egymástól független, egymás mellé rajzolt díszítőelemek) elhelyezésűek lettek.
A legismertebb motívumok a rózsa, a madár , a "macskafark", azaz csigavonal voltak. A kompozíció zsúfolt volt: bokorminta, vagy végtelen sor.A középen lévő nagy rózsákat alul és felül kisebb motívumok egészítették ki.
A matyó népviselet ruhadarabjai közül gazdag hímzésű volt a főkötő.
A szűcsök által készített bőrruhákat díszítő "matyórózsa", "szívrózsa", "cserfarózsa", tulipános levelek, bimbók használata is hatott a női hímzésre is. Eleinte 5 színnel (piros, kék, sárga, zöld, fekete), később még többel hímeztek.
Minden színnek volt jelentése. A fekete a matyó viseletben a föld színe, melyből a termés, az élet sarjad. A piros az öröm, a sárga a nyár, a Nap színe, a kék a bánaté, az elmúlásé. Az első világháborút követően jelent meg a matyó hímzésben a zöld, mint a gyász színe. A háború halottaira való emlékezésül zöld folyókával hímezték körül a kötényeket. A matyó hímzés összképe úgy hatott, mint a zöld mezőben tarkálló virágok.
A 19-20. század fordulóján a különleges mezőkövesdi női viselet már a legismertebb paraszti öltözékek közé tartozott. Az Alföld-szerte hírek mondás: "hadd korogjon csak ragyogjon", őrájuk illett a legjobban. Akármilyen szegény volt a matyó, de néhány öltözet cifra ruhájának és a derékig érő hímzett ködmönnek meg kellett lennie a „cifra nyomorúság szegénységében” is.
A hímzéseket "íróasszonyok" tervezték, rajzolták elő, s terjesztették. A matyó "íróasszonyok" legismertebb képviselője Kis Jankó Bori (1876-1954.) volt, aki kiérdemelte a "népművészet mestere" címet, s magas állami kitüntetésben részesült. A nagyapja is szűcsmester volt, aki a szebbnél szebb női kisbundákat virágozta. Leánya és unokája az ő műhelyében tanulta meg a matyó szűcshímzés kompozíciós rendjét, a színek harmóniáját.
Kis Jankó Bori munka közben.
A női test alakját kiemelő matyó népviseletet a 19. század végén szívesen öltötték magukra az arisztokrata hölgyek is. Testhez simuló felsőrész, vállnál megemelt ujj, derékban elálló fodor, hosszú, alul fodros szoknya jellemzi. A férfi viselet jellegzetessége a nagyon bő ujj, gyakran széles hímzéssel, horgolt csipkével.
A matyó hímzésre legjellemzőbb a "matyó rózsa". A leghíresebb "íróasszony" Kis Jankó Bori volt, ő alkotta meg a rózsa legtöbb variációját. Emlékére háromévente hímzőverenyt rendeznek.
Matyó Múzeum Digitális Fotótár
