A Szentendrei Skanzen   idei Pünkösdi Örökség Fesztiválján a  szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékén szereplő magyar és egy lettországi vendégközösség tárta hagyományait a látogatók elé. Mindet végigjártuk, el is fáradtunk, de elhatároztuk:  jövőre is itt a helyünk!

Pünkösdi néphagyományok felelevenítése

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum pünkösdi fesztiválja különleges, mert egyfelől a bőséges pünkösdi hagyományokról szól.

Pünkösd  a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, melyhez régen számos szokás kapcsolódott. Ezek egyike a pünkösdi királyné-járást.

 Idén a Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület „ leányai” jártak a Kisalföld tájegységben házról házra. 

A hagyomány szerint a nagyobb lányok a legkisebbet közrefogva, fátyollal letakarva kísérik házról-házra, s énekelnek és jókívánságokkal, termékenységvarázsló mondókákkal örvendeztetik meg a „háziakat”.

Ekkora legyen a kendtek kendere:

A legismertebb ünnepi szokás a pünkösdi királyválasztás, mely a középkorig nyúlik vissza, de  még ma is megmozgatja az ifjakat és idősebbeket, ha van rá módjuk..

 Anno az ügyességi próbák teljesítésével választották a győztest ( lóverseny, bikahajsza, bothúzás, rönkhúzás, kakaslövés, kaszálás), aki egy évig minden lakodalomba, mulatságra meghívást kapott,  a kocsmában ingyen ihatott, a lovát, marháját pedig társai őrizték.

A mai pünkösdi királyválasztás ügyességi próbáin bárki beállhatott a vetélkedésbe, ahol kiderült, hogy ki az idei pünkösdi király. A győztes a régi privilégiumokkal ugyan nem élhet, de a dicsőség bizonyára kárpótlást jelent.

 A Skanzen Szent Anna kápolnájában a mendei templomdíszítés pünkösdi hagyományát  láthattuk meg: sehol máshol nem szokás nyárfákat állítani padsorok közé, amelyekre szalagokat, kézzel hímzett és horgolt kendőkből pillangókat helyezni.

 A gyerekek papírból ki is próbálhatták a pillangókészítést.

Ez a szokás egyszerre pünkösdi és a szellemi kulturális örökség jegyzékein szereplő.

 Örökséget őrző közösségekkel lehet együtt ünnepelni

A Pünkösdi - Örökség fesztiválon a nemzeti szellemi kulturális örökség-listára felkerült (évről évre bővülő)  magyar közösségek szinte mindegyike  egy időben egy helyen mutatja meg magát.

Idén feldíszített Örökség -fa tette még megfoghatóbbá értékeinket:

A kézműves bemutatók és foglalkozások, ételkóstolás, táncos-zenés színpadi produkciók, viseletbemutató és ruhapróba, tánctanítás, pünkösdi felvonulás és közös körtánc is hagyományosan a program része.

 Ez persze kicsit „ mesterséges”, hiszen saját örömére senki sem bújna busó öltözetbe ilyentájt, a karácsonyi csobánolás sincs szokásban májusban.   Ugyanakkor élvezetes, szórakoztató  a rendezvény -  sokat tanul  egy ilyen intenzív napon az ember.

Idén a külföldi vendégek Lettországból  érkeztek: a szellemi kulturális örökség UNESCO listáján szereplő örökség, a  lettek  suiti kultúráját kézműves bemutató, lett ízek kóstolója, viseletbemutató segítségével ismerhettük meg.

A listán idén új elem a „ Magyarországi kékfestés hagyománya” , melyet a  nagykőrösi kékfestőműhelyben ismerhettünk meg, nyomódúc-készítést és  mintázást is tanulhattunk.

A ceglédi Kossuth-kultuszt   hajdani iskola épületében ismerhettük meg. Itt a gyerekeknek szóló foglalkoztatók mellett a  nagyobbak Quiz kérdésekre válaszolhattak. Ez nem volt könnyű, de jelentem:  „ átmentem”.

Matricáért színeztek - melyet minden " állomáson " lehetett gyűjteni. Végül hajlítható ceruzát kaptak a kitartóak.

 A mohácsi busók a téli hidegre szabott öltözetükben  a májusi napsütésben sem lankadtak,bemutatták: legények a talpukon, a nyári melegben is vidáman barátkoztak a gyerekekkel és ijesztgették a fiatal hölgyeket.   A  rájuk  jellemző mókázás mellett sokac táncbemutatón és tánctanításon,  maszkfaragás-bemutatón, busóruha-próbán vehettünk részt.  Sőt, a sokacbabfőzés tudományáról is kiokosodhattunk.

Így készül:

A mohai tikverőzők farsangi bohócálarcát örömmel készítették el a gyerekek,  a bohócjelmezbe  bele is bújhattak.

A borsodnádasdi molnárkalácssütő asszonyoknál megkóstoltuk  a  híres ünnepi ostyát, és megcsodáltuk a sütővasakat, amik között nincs két egyforma.

A mezőtúri és magyarszombatfai fazekasokkal együtt „ mesterkedhettünk”:

A karcagiaknál szabadtűzön rotyogott a híres birkapörkölt:

Nem hagytuk ki az utánozhatatlan zamatú szatmári szilvalekvárral készült csemegéket sem.

A  kalocsai asszonyok pingálásra oktatták az érdeklődőket.

A matyók bemutatták hímzésüket:

...  színpompás viseletüket,   melybe  bárki belebújhatott:

Az UNESCO-egyezmény a Szellemi Kulturális Örökség védelmére jött létre, hogy meg­őriz­ze a kö­zös­sé­gi kul­tu­rá­lis gya­kor­la­to­kat, az élő ha­gyo­má­nyo­kat. A 2009 óta mű­kö­dő Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság, melynek helyszíne a Szentendrei Skanzen, en­nek a ha­zai meg­va­ló­sí­tá­sát lát­ja el. Felmérik az örök­sé­get és össze­fog­ják azo­kat a kö­zös­sé­ge­ket, ame­lyek a mai na­pig meg­élik ha­gyo­má­nya­i­kat.
A kö­zös­sé­gek ma­guk je­lent­kez­het­nek és örök­sé­gük fel­ke­rül­het a szel­le­mi kul­tu­rá­lis örök­ség nem­ze­ti jegy­zé­ké­re. A nemzeti jegyzék itt tekinthető meg: http://www.szellemiorokseg.hu/index0.php?name=f24_nemzeti_jegyzek_elemei

Az or­szá­gok ál­tal össze­ál­lí­tott „nemzeti listáról” kerülhetnek fel az elemek az UNESCO rep­re­zen­ta­tív lis­tá­já­ra.  Magyarország nem­ze­ti jegyzékéről eddig a mo­há­csi bu­só­já­rás, a ma­tyó nép­mű­vé­szet és a soly­má­szat ke­rült fel a nem­zet­kö­zi lis­tá­ra.

Ezek a kö­zös­sé­gek idén pünkösdkor újra élettel töl­tötték  meg a skan­zen szépséges por­tá­it.

Tánczos Erzsébet beszámolója