Mi az, hogy Zoborvidék?
Zoboralja vagy Zoborvidék történelmi tájegység. A szlovákiai Nyitra város környékén , a Zobor-hegy aljában 13 faluból álló magyar közösséget találunk, amely elszigeteltségében megőrizte ősi kultúráját, viseletét. A Nyitra környéki, a Zobor, Zsibrica, Tribecs, Piliske hegyek tövében fekvő magyar nyelvszigethez általában ezt a tizenhárom települést sorolják: Alsócsitár, Alsóbodok, Bábindal, Béd, Gerencsér, Geszte, Gímes, Kolon, Barslédec, Menyhe, Nyitraegerszeg, Pográny, Vicsápapáti.
Zoboralja a népzene gyűjtőinek paradicsoma volt, Kodály Zoltán is ott kezdte népzenei gyűjtéseit.
A Kincses Felvidék pedig a Bartók-trilógiájának első része:
Hangolónak Zoboralja lakodalmas:
Zoborvidék viselete:
A Nyitra-környéki magyar falvak viselete nem a paraszti rétegek szerint differenciálódik, hanem falvak szerint, a falvakon belül pedig életkorok szerint.
Még az egyik legjellegzetesebb és legegységesebb viseleti darab a konty is falvakkénti apró változások következtében más és más, megmutatva viselőjének lakhelyét és életkorát.
Zsérei viselet innen:http://www.babamuzeum.sk/hun/nepviselet/4/11/zsere-zoborvidek
A XX. század első felében Zoboralja peremvidéknek számított, gazdaságilag és nyelvi elszigetelődés volt rá jellemző. Kitörési lehetőségnek az úgynevezett summás járás kínálkozott, amikor is uradalmakba jártak el dolgozni, és a dologtalan téli hónapok alatt volt idő a szövésre, fonásra, hímzésre és az egyéb asszonyi munkákra. Az, hogy a lakosság nagy része idegenben dolgozott, erős vágyat keltett a helyiekben önazonosságuk megőrzésére.
Emellett a summás munka által kínált anyagi lehetőségek sajátosan díszessé tették a viseletet.
Gímesi viselet
Csak az 1900-as évek elején kezdett kialakulni a ma zoboraljinak ismert viselet, mely az 1950-es évekig gyakorlatilag változatlanul fennmaradt
A Zobor-vidéki női viselet egyik legjellegzetesebb darabja a hosszú, lábszárközépig érő, női mellévarrott ujjú - három zsákszerű részből összevarrt -ing Az ing ujja csuklóig ér, nyitott, a csuklóhoz nem rögzített.
A vállhegy és a csukló feletti rész különböző technikájú hímzéssel és vertcsipkével díszített. Később a hímzést a hétköznapi ingeken szövött csík helyettesítette. Az emlékezet szerint nyáron az asszonyok csak hosszú ingben és sűrűn ráncolt, széles fehér vászon vagy festőkötényben, ruhában jártak.
Zoborvidéki lányok
A századfordulón az ing fölé rendszerint felvettek egy festő vagy karton szoknyát is. Télen egy posztószoknya, kis nyakbavaló kendő, ujjatlan bőr kuzsli vagy asszonyködmön védte őket a hideg ellen.
.Az asszonyok fejét vasár- és ünnepnap hosszú fehér gyolcskendő, a patyolat fedte. Télen nagyalakú kendővel csavarták körül fejüket.
A női viselet másik jellegzetes darabja a szarvasfőkötő, amelynek két kiálló csücske adta jellegzetes alakját; a szarvakat. A merevítők, az alsófőkötő és a felsőfőkötő együttes neve konty. A kontyot az asszonyok ünnepen fehér, hosszú gyolcs kendővel, patyolattal tekerték körül, télen nagyalakú kékfestő kendővel csavarták körül fejüket, a kendő csücskeit főkötőjük tetején csomózták meg.
A férfiak hétköznapi viselete a bevarrt ujjú, kézelőtlen, gallértalan kendervászon ing és szűkszárú gatya volt. Hűvösebb időben ujjatlan bőr kuzslit vagy emberködmönt hordtak. Ünnepi viseletük kékposztó zsinóros nadrág, mellény, illetve kabát volt.
A ruhadarabok idővel egyre színesebbek, díszesebbek lettek. Az egyházi ünnepek szigorúan meghatározták a különböző színek alkalmazását, de nemcsak az ünnepi alkalmak, hanem a faluban történt események is befolyásolták.
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
Stiefel Kiadó: Magyar néprajzi térkép
https://www.youtube.com/watch?v=RdYlX6ux_Jo …
https://www.youtube.com/watch?v=uLG1iQp0LF8
https://www.youtube.com/playlist?list=PL8C79543351598441
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1514.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1515.html
http://hu.wikipedia.org/wiki/Zoboralja
http://www.orszagalbum.hu/nepzenei-talalkozo-asvanyraro_p_25858
http://www.csobogo.hu/kezmuves/himziskola/261-zobor-videk
http://www.orszagalbum.hu/hatulnezet_p_38491
Kodály népdalfeldolgozásainak dallam- és szövegforrásai. Bp.: Zeneműkiadó, cop. 1984.