Sárközi karikázó bevezetőnek:

Nagyböjtben a testi böjt régen igen szigorú volt, naponta csak egyszer ettek, s akkor is böjti ételt. Ez azonban a negyvennapos időszaknak csak egyik fele volt. A másik a lélek böjtje, mely a szórakozást korlátozta önmegtartóztatást jelentett a testi, érzéki örömöktől. A lányok, a menyecskék egyszerűbb, sötétebb színű ruhákat viseltek A mértékletesség a böjt egyik kulcsszava, ekkor a dalolás, a fütyülés, a tánc, a muzsikaszó mind tilos volt, nyilván esküvőt sem tartottak.

A téli időszakot követő nagyböjti vasárnapok mégis az ifjúság különböző szórakozására alkalmat adtak.

A böjti játékok:

 Karikázok ma:

Az ifjúság  böjtben jellegzetes játékokkal szórakozott. Legismertebb, legelterjedtebb a karikázás (leánykörtánc) volt, mely egyöntetű, szabályozott szerkezetű tánc.

Karikázok hajdanában:

Mivel zárt köralakban táncolták, nem volt lehetőség az egyéni rögtönzésre,. Egyszerű sétáló, forgó lépések meghatározott sorrendben követték egymást. A lassú és gyors részek terjedelme, az ismétlések száma változhatott. Két, vagy három részből állt. A részek általában ezek voltak:
- lépő és futó, vagy
- csárdás és futó,
- lépő, csárdás, és futó.

A Magyar Állami Népiegyüttes így míveli:

Hangszer nélküli egyszólamú énekkel kísérték.

Ez itt palóc karikázó:

A böjti leányjátékoknak két jellegzetes változata volt: a kanyargós vonulás kisebb lányok körül és a karikázók. A tánctilalom a karikázóra nem vonatkozott, a legismertebb böjti leányjáték a karikázás volt, melyet neveztek cickomozásnak is, s mindig zárt köralakban táncolták.

A böjti vasárnapokon a lányok és legények énekléssel vonultak végig a falun, s közben kapus játékokat játszottak. Kedvelt játéka volt a szederindázás. Lányok és legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor.

Cickom-cickom:

A cickomozás, szinalázás egy jellegzetes böjti táncos játék. A fiatalok énekelve körbeálltak, a kör közepén álló leány pedig behívott egy legényt, és táncolt vele. Az alábbi éneket énekelték a játékosok:

Cickom-cickom, vagyon-e szép lányod?
Vagyon, vagyon, de mi haszna vagyon!
Add nekem azt!
Elkapom azt!
Szita, szita péntek,
Szerelem csütörtök, dobszerda.

A legények regimentje igen cifra,
Benne forog Sándor Panka, igen nyalka,
Ice-ruca Rebeka, de ékes a dereka,
Galambocska.
Ha ékes is, illeti, barna legény szereti,
Galambocska.

 Az  ulicskázásnak, hajujvárazásnak is nevezett játékot nagylányok játszottak kisebb lányokkal.

A nagylány megkérdezte a keresztgyereket: „van-e szeretője?” Azután magasra dobott egy követ és hangosan kiabálva mondta: „Ilyen magas ágya legyen, ilyen magas létrán járjon bele!” ( Remélhetőleg senkit sem vágott homlokon a kő!)Az ének ez volt:

Kedvelt játék volt a  pilikézés. Így kell pilikézni: három kisebb guggoló lány körül énekelve, kanyargósan vonultak a többiek.

A böjti vasárnapokon a magyar nyelvterületen általában szokás volt a lányok, esetleg lányok és legények közös végigvonulása a falun énekléssel, játékkal megszakítva. Böjti vasárnapokon esetleg kapus játékkal vonultak végig a falun. A feltartott kezek alatt a sor átbújt énekelve: „Új vár, új vár fényes vár, borsos kapitánya, megyek bátor jó vitéz, megyek hidon által” .

Böjti vasárnapokon a lányok, néha a legényekkel együtt énekelve egymás kezét fogva vonultak végig a falun. Menet közben kapus játékokat játszottak. Az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor.

 A fiatalok kedvelt játéka volt a. szederindázás. Lányok és legények egymás kezét fogva járták az utcákat, és az első pár feltartott keze alatt vonult át az egész sor. Énekük a következő volt:

Forrás:

Néprajzi lexikon