Bóly város Baranya megyében, a Mohácsi kistérségben. Bár Régészeti leletek bizonyítják, hogy ez a hely már a kőkorszakban is lakott volt, Bóly a török időkben gyakorlatilag elnéptelenedett. A problémát - hogy nincsen munkaerő - a birtokosok földművelő jobbágyokat betelepítésével oldották meg. Így kerültek Bólyba a németek (svábok). A 19. században szőlőtelepítésre alkalmas dombokat vásárolhattak a falu közvetlen közelében az igénylők.

Késői utódaik százéves "találmánya" az Emmausz-járás húsvéthétfői szokása.

Emmausz-járás a  pincesoron hajdan

és ma

A svábok jellegzetes húsvéti szokásokat hoztak magukkal, illetve alakítottak ki:

Nagyszombaton a templom előtt meggyújtották a nagyszombati tüzet, melyhez (szimbolikus és takarékos) a temető elkorhadt fakeresztjeit használták fel.

A szentelt tűzből mindenki hazavitt egy darab faszenet, mellyel május elsejének éjszakáján három keresztet rajzoltak az ajtófélfára gonoszűző célzattal.

A húsvéti tojással játszottak is, ezek rendre versenyek voltak, és valamilyen nyereményért folytak.

Az egyik kedvenc a tojástörés volt. A játék során két játékos egy-egy tojást tartott a markában. A tojásokat hegyes felükkel addig verték egymáshoz, míg az egyik héja meg nem repedt. A törött tojás a győztes jutalma lett.

Vagy a legények tojásokat a levegőbe hajigálták, s a fiúcsapatból mindenki igyekezett elkapni azokat. A leányok is dobáltak tojást, de kissé részrehajlóan: igyekeztek, hogy a nekik kedves legény tudja azt elkapni.

A tojásgurítás során a tojásokat egy domboldalról gurítottak le, és akinek a tojása gurulás közben épen maradt, az lett a győztes. Bevált praktika, hogy gurítás előtt fűvel dörzsölték meg őket, hogy jobban csússzanak.

A Baranya megyei Bolyban húsvét hétfőn mindenki a pincesorra megy, hogy vidám játékkal, iszogatással és beszélgetéssel töltse el a napot. Táncmulatságot is csapnak. 2011-ben a Szellemi Kulturális Örökség nemzeti jegyzékére került ez a szokás.

Ez a film segít megismerni, kedvet is kapunk elmenni Bólyba:

Az Emmausz-járás evangéliumi gyökerű:

Lukács evangéliuma arról tudósít, hogy a vasárnapi feltámadás napján Jézus Emmausz felé gyalogolt, s az úton találkozott két tanítványával. Ők ismerték a Messiás haláláról és feltámadásáról szóló prófétai jövendölést, és azon keseregtek, hogy az elvárt csoda nem teljesült. Este együtt ültek asztalhoz Emmauszban. Ott aztán a Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik. Akkor döbbent csak rá a két tanítvány, hogy ki az ismeretlen, felnyílt a szemük, és rádöbbentek, hogy sohasem voltak egyedül. De Jézus hirtelen eltűnt közülük.

Kép forrása: http://www.szellemiorokseg.hu/index.php?menu=nyomtatvany_lead&jny_id=54&m=nemzeti

Emmauszjárás a pincékben:

A letelepült svábok nemcsak fejlett borkultúrát, hanem a húsvéthétfői Emmausz-járást, ezt a tavaszköszöntő szomszédolást, poharazós pincelátogatást is meghonosították.

A szőlőhegyek által körülvett területen a bólyiak kálváriakápolnát állítottak, ahol a húsvéthétfői misét tartották. A mise után a férfiak betértek a közeli présházakba. Hogya família ne várja őket hiába otthon, kialakult az Emmausz-járás, hiszen így már az egész család részt vehetett a vendégeskedésben. Az asszonyok és gyerekek csak annyi időre szaladtak haza, hogy elhozzák a húsvéti ételmaradékot.

 Szinte egyetlen asztalról sem hiányzik ilyenkor az ún. pekkes kifli. (Ennek a jellegzetes sóskiflinek az elnevezése a backen = süt szóból származik, a szó végi –s képző viszont magyar.) Receptje, hagyománya itt: http://pekeskifli.blog.hu/2009/10/14/pekes_kifli_backen_sutni_kipfel_kifli

A családok, baráti társaságok meghívásra érkeznek, de sokan több helyre is betérnek, látogatják egymást. A pincegazdák az úton arra járó ismerősöket is behívják asztalukhoz. Az együttlét lényege a társas étkezés, aztán meg a vidám szabadtéri játékok. - Adj király katonát, Utolsó pár előre fuss, fogócska, szembekötősdi… Közben megjelennek a pincesori zenészek, táncosok

Mára turistacsalogató is lett ez a szép szokás, így hívogatják az érdeklődőket:

A pincesorok és a Kálvária-domb közelsége legalább akkora szerepet játszhatott az Emmausz-járás népszokásának kialakulásban, mint a korabeli élet minden részét átszövő vallásos hit. a húsvéthétfői misét.

A régi időkben többnyire gyalog, manapság autókkal. A gépkocsik inkább csak szállító eszközök, azon viszik ki a finom falatokat: hideg sültek, húsvéti főtt tojás és főtt sonka, ecetes torma, pogácsa, ún. pekkes kifli. Miután mindent kipakoltak a sofőr hazaviszi az autót és gyalog megy vissza a pincébe. Van olyan társaság, amelyben 30-40 fő alkotja a vendégkoszorút.

Benne van ebben a bibliai történet lényege: meghívlak asztalomhoz, hogy megtudd, ki vagyok.

A bólyi lakosság szinte minden tagja érintett a húsvéthétfői Emmausz járás kapcsán. Akik nem pincetulajdonosok, azok vagy valamelyik rokonukhoz vagy barátjukhoz mennek ki a pincesorra.

Bár német eredetű szokásról van szó, mára a Felvidékről betelepített magyarok is a magukénak érzik és nem ritka, hogy a két nemzetiség tagjai egy présházban ünnepelnek.

 Tánczos Erzsébet

Forrás:

http://www.szellemiorokseg.hu/index.php?menu=elemek_a_jegyzekben&m=nemzeti

http://www.pecsiborozo.hu/blog/emmausz-jaras_hetfon

 http://hu.wikipedia.org/wiki/Emmausz-j%C3%A1r%C3%A1s

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-683.html

http://kuruc.info/r/21/126466/