- Valami baj van, mert ezek a madarak nem csiripelnek!- mondta izgatottan egy kisgyermek Parcz Anna nemezmadarai láttán. Valóban, éppen csak nem szólalnak meg, máskülönben bámulatosan élethűek az ifjú művész nemezből alkotott madarai.
- Honnan ered kapcsolatod a művészettel?
- A művészetek, ezen belül a népművészet szeretete szüleimtől ered. Édesapám Parcz Ferenc, költő, műfordító. Több verseskötete jelent már meg. Költészetében a hit, és a hazaszeretet egyaránt jelen van. Ő vitt el minket az Örökség Népfőiskola programjaira, ő fordította le olaszról Teréz anya és Pio atya breviáriumát. Mélyen vallásos ember, több zarándoklatot szervezett- szervez Olaszország, valamint Erdély kegyhelyeire.
Édesanyám Godó Ágnes, angoltanár, neki is van több fordítása. Szüleim mindketten tipikus művész emberek. Érzékenyebb, sérülékenyebb emberek, mint az átlag, de ezáltal nyitottabbak minden szépre is. Jó lenne, ha sok olyan gondolkodású, világnézetű ember lenne mint ők, azt hiszem jobb hely lenne a világ. Soha nem volt autónk, tévénk, modern berendezéseink. Az anyagi javak nem állnak életünk központjában, soha nem vonzottak. Tárgyak helyett lelki nevelést kaptam, ebbe beletartozik a hit, az erkölcs, a hagyományok, a művészetek szeretete. Azt hiszem ez többet ér a tárgyak halmozásánál.
- Kitől örökölted a kézügyességedet?
- Édesanyámtól. Kiskoromból élénken emlékszem, hogy édesanyámnak két szövőszéke volt. Az egyiken gobelineket készített, a másik meg egy parasztszövőszék volt, melyet egy kedves fafaragó ismerős szerzett Somogyból. Pontosan vissza tudom idézni, milyen elmélyülten dolgozott anyukám egy-egy szőttesen. Mintha kikapcsolták volna a külvilágot, csak az alkotásnak élt. Számomra is ezt jelenti az alkotás. Ilyenkor az ember egy különös varázslat részesévé válik. Létrehoz valamit, s közben feltárul igazi lénye. Az alkotás öröm számomra.
A mókus Parcz Anna alkotása.
- A legnevesebb népművészeti vásárokon is kiállító vagy.
- Családostól jártunk minden évben például a Mesterségek Ünnepére, ahol tavaly már saját termékeimmel részt is vehettem. A Pest- Budai Népművészeti Egyesülettel állítok ki, melynek két éve tagja vagyok.
A kabát Parcz Anna diplomamunkája.
- Játszóházakat is vezetsz, hogyan fér meg ez a tevékenység a művészélettel?A játszóházak- kézműves foglalkozások tartásában mi a vonzó?
- Játszóházi vezetőnek még a Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolájában tanultam, előtte ugyanott két évig képeztem magam fazekas szakon. Hogy mi az érdekes a játszóház vezetésében? A sok érdeklődő gyerek és felnőtt, akikkel együtt gondolkodunk, alkotunk. Öröm megtanítani dolgokat, látni más szemében, hogy most sikerült adni, átadni neki valami nagyszerű és értékálló dolgot. Számomra ez a tevékenység nem valami nyűg, ami elvon a művészettől. Nyilván más, mint önmagamban tevékenykedni, de szívesen foglalkozom tanítással, végzettségem szerint rajztanár is vagyok.
- Hogyan alakult ki a nemezelés, agyagozás iránti vonzalmad, melyik volt előbb?
- Először fazekasnak tanultam, de művészeti iskolákban szobrászattal is foglalkoztam. Kaposváron, a Művészeti Főiskolai Karon szakdolgozatomat a gyapjú- nemez viseletekről írtam, a diplomamunkám pedig egy nemezkabát volt.
- A gyapjú és az agyag elég különböző anyag.
- Csak látszólag nagyon más a két anyag, hiszen mindkettő jól formázható, alakítható. A gyapjú és az agyag is nagyon hamar megtalált engem.
A bárány Parcz Anna alkotása.
- Alkothat-e egy népi iparművész új motívumokat?
- Szerintem igen, a régi motívumokat felhasználva újítani a megfelelő irány. A népművészetben régen sem alkottak egyformát, mindenki egy kicsit újított az eredetin. Nem valami sablon lemásolásáról szól a népművészet, hanem az eredeti mintakincs ezernyi variációjáról.
-Nemezmadaraid is egyfajta újítást jelentenek. Miért éppen a madarakat választottad témának?
- Hogy a madarakban mi vonz? Az ember számára a madár mindig is a szabadság, a szárnyalás szimbóluma. Csodás a kinézetük, az éneküket akár napestig hallgatnám. A célom, hogy segítsek megismertetni a különböző madárfajtákat az emberekkel. Szeretném elkészíteni nemezből az összes hazai madárfajt. Ez számomra igazán inspiráló, hiszen a madaraink forma- és színvilága, mérete nagyon különböző.
- Vannak-e kedvenceid?
- Ha már választanom kell elkészült madárkáim közül, hadd mutassak be hármat!
Bal oldalon az én nemezmadaram látható, mellette Orbán Zoltán felvételén látható a kék cinege. Bízom benne, hogy a hasonlóság jól látható.
A kék cinege, becézően cinke apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj, az európai régió egyetlen sárga-kék cinegefaja. Gyakorlatilag az egész kontinens területén találkozhatunk vele, s szerencsére az ember közelségéhez alkalmazkodó madarunk. Színei, kedves alakja, éneke miatt sokunk egyik kedvence.
Lent az év madarai:
Gyurgyalagok- a fénykép Halpern Bálint felvétele.A gyurgyalag Magyarországon 1982 óta fokozottan védett madár. Hozzánk májusban érkezik, augusztus végén, szeptember elején indul aztán Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiába. Kinézete igazán különleges. Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Apróka madár, tömege úgy 50g. Tudtommal a latin neve azt jelenti, hogy méhészmadár, mivel szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik. Érdekes, hogy röptében is tud táplálkozni.
A királyka Zsoldos Csaba felvétele. Európa legkisebb madarának a testhossza 9 centiméter, testtömege 4-7 gramm. Latin neve is királyi:Regulus regulus. Háta olajzöld, alsóteste szürke, fején sárga vagy narancssárga csík van.
- Hogyan látod a népművészet helyzetét, a jövőt illetően inkább derű vagy borúlátó vagy? Miért?
- Az szerintem ma már nem kérdés, hogy a népművészet közös értékünk és megóvandó kincsünk. Szeretném azt mondani, hogy a népművészet még ma is él és virágzik, de sajnos nem így van. Nem „divat” ma a népművészet. Pedig az a nép, amely elveszti gyökereit, nem tud teljes életet élni. Ez különben egy globális probléma.
Már csak Malonyai Dezső író, művészettörténész könyveiből ismerjük, ha egyáltalán ismerjük, hogy milyen virágzó és sokszínű volt népünk viselete, építészete. A szecesszió korában még az ipar és képzőművészet sokat merített a népművészetből, gondoljunk csak Kós Károly, Nagy Sándor vagy Undi Mariska művészetére.
-Mire készüljön az, aki ma népi iparművésznek áll?
-Népművésznek lenni nem könnyű napjainkban, míg régen mindenki a mesterek igényes, szép tartós munkáit vásárolta, ma mindent elárasztanak a gyárilag gyártott, silány minőségű termékek. Nem szépek, de legalább nem is bírják sokáig.
-Hogyan lehetne változtatni ezen a helyzeten?
- Olyan törvényre lenne szükség, amely védi a kézműveseket. Nagyon fájó, hogy sokszor árusítani sincsen lehetőség, mert például rengeteg helypénzt kérnek a kiállítóktól. Előfordul, hogy annyit, mint a művész bevétele. Pedig nagyon fontos jelen lenni, látszódni, megmutatni a műveinket.
-Hogyan lehetne közelebb hozni az érdeklődőket és az alkotásokat egymáshoz?
Jó lenne, ha a média néha a kézműveseket is bemutatná, így alternatívát nyújtana az emberek számára a sok valóságshow és főzőműsor között. Szűk ugyan az a réteg, amely a népi kézműves termékeket értékeli és vásárolja, de hála Istennek azért vannak. Az iskolákban is nagyon népszerűek a kézműves foglalkozások, bemutatók, ha vannak.
-Segíti-e ezt a népszerűsítési törekvést a játszóházvezetés?
- Nagyon is segíti, hiszen a játszóház elsősorban a gyerekeket célozza meg. Ha gyermekkorban megtapasztalja az ember az alkotás örömét, a népművészet, hagyományápolás szeretetét, akkor az egy életre szóló élmény lesz.
- Van -e olyan tanács, fortély, amit megosztanál a kézművesség iránt érdeklődőkkel?
- Iskolákban, óvodákban tartok kézműves foglalkozásokat. A mellékelten bemutatott nemez virág készítése nagyon egyszerű. csak színes gyapjú, víz és szappan kell hozzá. Kis gombócokat kell gyúrni vizes, szappanos kézzel és a végén összevarrni. Varrhatunk rá egy hajgumit is, és máris kész a mutatós fejdísz, de akár kulcstartó dísze is lehet.
- Hol, mikor találkozhatunk veled?
-A Mesterségek Ünnepén az idén is szeretnék jelen lenni, de a honlapomon, mely a http://parczanna.gportal.hu/ mindig feltüntetem, hogy éppen hol van vásár, kézműves foglalkozás, kiállítás, ahol én is részt veszek.
Tánczos Erzsébet írása
