Netfolk: népművészet, hagyományok

Zöldcsütörtöki hagyományok

2013. március 27. - netfolk

 

 

 

Dsida Jenő: Nagycsütörtökön

 

A szél suhogva borzong
az olajfa-lombokon.
A kanyargós úton, által az erdőn
tömöttsorú fáklyások jönnek.
Testemet ételül adtam,
véremet italul adtam,
könnyel mostam meg lábaitokat;
Mégis egyedül maradtam. ...
Testvéreim, tanítványaim!
Égignyúló kemény kereszten
holnap megölnek engem!
És ti alusztok, mélyen alusztok!

 

Nagycsütörtök eseményeire emlékeznek a keresztény közösségek:

Nagycsütörtökön vagy más néven csonkacsütörtökön Krisztus utolsó vacsorájára, elfogatására és szenvedéseire  emlékezünk, a katolikus egyházban ez az oltáriszentség szerzésének, és a papság megalapításának emléknapja. Ekkor erősítik meg a papok papi fogadalmukat, ekkor végzik a krizmaszentelést is. A krizma olívaolaj és balzsam megszentelt keveréke. A nagycsütörtöki mise alatt 12 áldozópap és hét szerpap segédletével a püspök szenteli meg, így lesz a bérmálás anyaga. Krizmát használnak azokhoz a szertartásokhoz, amelyeket püspöknek kell elvégeznie.

krizma6.jpg

Ezen a napon  hívta  össze Jézus a tanítványait és együtt fogyasztották el az utolsó vacsorát. A zsidók az Egyiptomból való szabadulást ünnepelték a húsvéti lakomán. Jézus az utolsó vacsorán megújította a régi áldozatot: ő maga lett a húsvéti bárány. Krisztus vére áldozati vér, amely minden embert megszabadít a bűntől, a halál rabságából.

utolsovacs01.jpg

Az esti szentmise elején, a glóriát követően elnémul az orgona, elhallgatnak a templomok harangja: "a harangok Rómába mennek" -népies kifejezéssel: megsüketülnek. Legközelebb nagyszombaton szólalnak meg újra.

haran.jpgA közismert szólásnak mondai eredete van. "Az 1674. év nagyszombat napján Rómában a Szent Péter-templomában a sekrestyés, amint a templom tornyába felment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre latin nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Felmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szent Péter sekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky története nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazánkba." ( http://mek.niif.hu/04600/04645/html/khp0016.html)

néphagyomány szerint  Szegeden már nem egyszer gyújtogattak, hogy meglássák, haza tudnak-e a harangjaik hamarjában jönni, amikor otthon baj van: tűzvész támad, meghal valaki.

A gyerekeknek úgy mondták, hogy a harangok a Jézuskát gyászolni mentek Rómába. Csak úgy jönnek vissza, ha jól viselik magukat.

A harangok elnémulása után senkinek nem illik fütyülni, dalolni, muzsikálni, mert ezzel csak a Megváltó szenvedését növelné.

Oltárrablás:

A nagycsütörtöki liturgikus oltárfosztás, nyitranagykéri nevén oltárrablás . Ekkor megfosztják az oltárt is a díszektől, és kioltják a gyertyákat  egy kivételével. Húsvétkor díszítik fel ismét az oltárt és gyújtják meg az összes gyertyát.

A szertartásra hívogatás ezekben a napokban kerepeléssel történt, amelyet régen a gyermekek végeztek a harangozó irányításával. Kisebb csoportokba szerveződve felosztották egymás között a falut és kerepelve végigszaladtak az utcákon.  Ez egyszerre szertartás és játék a gyereknép számára. Szolgálatukért tojást kaptak. A kereplés szokásában a gonoszűző zaj keltés nyomait lehet felfedezni.

Liturgikus szokás a nagycsütörtöki lábmosás, "annak emlékezetére, hogy a Krisztus megmosta a tizenkét tanítványok lábaikat" - írta Bod Péter.  Ez a szertartás évszázadokon át szerepelt az egyházi rendben is. Általában magas rangú egyházi méltóságok, sőt királyok mosták meg ilyenkor tizenkét szegény sorsú ember, például koldus lábát, hogy Krisztus példáján alázatot tanuljanak. A Habsburg-uralkodók is elvégeztek, tizenkét szegény öregnek megmosták a lábát.  Érdekes változat, hogy Gyergyószentmiklóson a pap tizenkét gyermek lábát mossa és csókolja meg.

Klobusiczky Péter szatmári püspökről, majd kalocsai érsekről († 1843) jegyezték föl, hogy a szegények lábát megmosva, megcsókolva személyesen látta vendégül és kiszolgálta őket.

Virrasztás:

Annak emlékére, hogy hajdan Jézus az olajfák hegyén virrasztott, nagycsütörtök este az idősebb asszonyok a kálvárián vagy útszéli kereszteknél imádkoztak.

A nagycsütörtöki virrasztás  nagypéntek hajnaláig tart. Egy másik  néphagyomány az apostolok aluszékonyságából ered  - nem virrasztottak Jézussal-: nagycsütörtökön nem szabad szundikálni, sokat aludni, mert akkor egész évben lusták leszünk. 

 

Gonoszűző szokás a pilátusverés és a pilátuségetés.

Általánosan ismert szólás: Verik, mint a Pilátust. A gyermekek a templomban nagy lármát csaptak, verték a padokat, na ez az irgalmatlan zaj a pilátusverés.

kereplő.jpg

A legények nagycsütörtök este hatalmas tüzet raktak, és elégették a magukkal vitt Pilátust :a rosszat jelképező szalmabábut. Elégetése összefügg a téltemető hagyománnyal, ott is igyekeztek megszabadulni a régitől, rossztól. Sokszor egész éjjel  kinn voltak folyton táplálván a lángokat. Úgy vélték, hogy amikor Jézust vallatták, az udvaron a szolgák és poroszlók is a tűznél melegedtek. Ennek emlékezetére gyújtják ők is a tüzet, Pilátust pedig azért égetik el, mert ő adta a zsidók kezébe Jézust.

 

Rózsavíz:

A palóc lányok kimentek a határba, ahol keresztjárást végeztek, majd „rózsavizet” vettek a környékbeli folyókból és nagypénteken abban mosakodtak meg. Nagy edényekkel vissza is tértek a patakhoz, hogy azoknak is vigyenek rózsavizet, akik otthon maradtak. Ez a víz egészséget, szépséget biztosít.

Miért zöldcsütörtök?

Ezt nem tudni pontosan. Az elnevezés  talán a XIII. századik e napon használt, zöld színű miseruhára utal.  Mások szerint az elnevezés  a "Getsemáni  kerttől származott. melyben a mi váltságunk zöldülni és csírázni kezdett"A hagyomány szerint ezen a napon főleg spenótot, salátát esznek, sőt fiatal csalánt is főznek. A csirkék ételébe is vagdalt csalánt kevertek.

csalan.jpg

Néhol a szombati feltámadásig  igen szigorú böjtöt tartottak. A háztartásokban eloltották a tüzet és az ünnep beköszöntéig csak hideg ételeket fogyasztottak.

Ezeket a hagyományokat tartják is Székelyföldön.

Féregűzés:

Ekkor  kell a férgeket  kiűzni a házból. A féregűzés szótlanul, olykor meztelenül történik, hogy a gonosz szellemet, amely a paradicsomi kígyó módjára csúszómászó férgekben lappang,  teljes bizonyossággal  el lehessen riasztani.  Néhol közben ezt mondják: Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!

Ez a mondás azt a hagyományt tükrözi, hogy nagypénteken a tűz Jézus halálának emlékezetére minden háznál kialudt. Aki azonban vakmerőségében ezt megszegi és begyújt, megérdemli, hogy a férgek ellepjék.

 

 

http://mek.niif.hu/04600/04645/html/khp0016.html

http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagycs%C3%BCt%C3%B6rt%C3%B6k

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/nagycsutortok

http://hu.wikipedia.org/wiki/Krizma

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr1005175078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.