Mottó:

S miközben játszunk és tanuljuk a régi fogásokat, ötletes megoldásokat a régi ember sokféle szüksége és mulatsága révén, megértjük, megismerjük műveltségvagyonukat, az emberi művelődés történetét. S közben magyarul beszélünk, nyelvünket is tanuljuk, műveljük. Kézműves játékainkat tervezve, valamikori szép mesterséghez illő szavakat is tanulhatunk, azért hogy ne menjen feledésbe sem a játék, sem a szó.”(Csókos Varga Györgyi: Fonás, vetés, szövés)

 A Magyar Mezőgazdasági Múzeum folyosóján tipegők és kisiskolás gyerekek békésen morzsolják a kukoricát, őrölik, szitálják hosszú perceken át, kitartó figyelemmel. Eszembe, hogy ekkorka koromban én is milyen örömmel morzsoltam, daráltam meg szitáltam a nagyszüleimmel, s közben mennyi ének, mennyi mese volt!

A foglakozást a Kenderkóc Népi Játszóház munkatársai vezetik. Bordács Gábort kérdeztem a játszóházról, a kezdetekről s véleményét a népi kultúra helyzetéről:

- Kik a Kenderkóc tagjai?

 - Nagy büszkeséggel tölt el, hogy a Kenderkóc Népi Játszóház családi vállalkozásunk, mely már közel tíz éve működik.

- Hogyan született meg a népi játszó ötlete?

- Erről leghitelesebben óvónő végzettségű nővérem tudna mesélni. Ő ugyanis az ötletgazda, ő vágott bele elsőként a népi játszóházba.

- Nehéz volt meggyőzni a családtagokat az ötlet életképességéről?

- A mi családunkban alapvető, hogy segítjük egymást minden lehetséges eszközzel. Testvérem is az első pillanattól kezdve élvezte a szüleink támogatását, segítségükkel kezdte a munkáját. Idővel aztán kiderült, hogy bőven akad munka a játszóházban, ekkor a másik testvérem és én is csatlakoztunk a családi csapathoz. Így az egész családunk aktív részese lett a népi játszóház programnak.

- Azóta változatlan a tagok száma és személye?

- Folytonosak a változások, de ezek egyelőre jót hoztak. Miután a nővérem vidéken alapított saját családot, a távolság nagyon megnehezítette a munka szervetését is, kivitelezését is. Közben a megrendelések egyre csak gyarapodtak. Ezek a körülmények arra késztették a családunkat, hogy két játszóházat működtessünk, így az ország egész területén vállaljuk népi játszóházak és kézműves foglalkozások megtartását.

-A családjukból hozták a népi kultúra ismeretét? Mindebbe beleszülettek?

-A mi családunk amolyan ügyes família, nem riadunk meg semmiféle munkától, ezt a fontos útravalót az őseinktől kaptuk-

- Mit tapasztalnak, a mai „szintetikus" világban van-e elég érdeklődés régi értékeink iránt, van-e esély, hogy mindez megmaradjon, fennmaradjon a jövő generációk számára is?

- A munkánk során rengeteg emberrel találkozunk, s azt tapasztalom, hogy nagyon sok az érdeklődő ember, de gyakran sajnos éppen a döntéshozók nem azok.  Egyértelmű, hogy a városvezetők múzeum- és iskolaigazgatók értékrendjétől függ, hogy egy közösségben mi lesz a követendő érték, mit mutatnak meg, mit állítanak példaként a környezetükben élők elé. Azt látjuk, hogy minél kisebb egy közösség, a vezetői annál jobban tudatában vannak a felelősségüknek, s ennek megfelelően dolgoznak a közösségért.

 Ezért aztán mi már nem lepődünk meg, amikor egy párszáz fős faluban igényesebb és színvonalasabb programokat találunk a falunapon, mint néha egy-egy országos fesztiválon. Ebből is látszik, hogy a pénz nem minden, az igényesség nem csak az anyagiakon múlik. Sajnos a bóvli, a „szintetikus” irányvonal túl sok teret kap, de mi az ellenkezőjén dolgozunk, s azt érezzük, hogy ezzel nem vagyunk egyedül.

- Mi jellemzi a Kenderkóc programjait?

A képen:Lisztes Játszó

- A gyermekprogramjaink alapvetően kétfélék. Egyrészt kézműves foglalkozásból, másrészt a hagyományőrző jellegű népi játszóházakból állnak. Kézműves tevékenységeink közt nagy hangsúlyt kapnak a népi mesterségek: bőrözés, csuhézás, gyékényezés, népi hangszerek készítése.  Közben szélforgók, babák, ajándéktárgyak, használati tárgyak is készülnek egy-egy foglalkozáson, persze természetes anyagokból. Népszerűek a közös sütögetések: a mézeskalács, langalló, kürtöskalácssütés mindig kedvelt a gyerekek körében.

A képen: Kukoricás Játszó

- Mennyiben más egy kukoricás játszó óvodai keretek között és egy múzeum programjában? Hogyan lehet alkalmazkodni a különböző korú gyerekekhez?

- A 0 és 99 év közöttiekkel játszunk. Nem kizárólag a gyerekeknek szólnak a programjaink, bár kétségtelenül ők a fő közönségünk. Elsősorban falunapokra, városi rendezvényekre, fesztiválokra, céges összejövetelekre hívnak minket ( honlapunk a http://hagyomanyorzo-jatszohaz.hu/ ), ilyenkor rendre a családok együtt érkeznek,  mindenki a „vendégünk”. A népi játszóházunk nem gyermekmegőrző! Mi nem arra törekszünk, hogy a szülők leadják a gyereket, amíg ők kikapcsolódnak, hanem lehetőséget adunk arra, hogy a családok hasznosan és értelmesen töltsenek el mondjuk egy délelőttöt. Az ovisok, kisiskolások így együtt alkotnak, játszanak, mesterkednek a nagytestvérekkel, szülőkkel. Sokszor tapasztalni, hogy a kicsi már menne tovább egy másik programra, de az apuka még nem tud szabadulni a célbadobó játékainktól! Mindig bebizonyosodik: a népi tevékenységek az egész családot lekötik!

 Ügyességi játékok

- Hogyan alakítják ki a népi játszóház programjait?

- A paraszti életben, ahonnan mi merítünk, szigorúan és logikusan meg volt szabva, hogy melyik tevékenységnek mikor van az ideje. Csúszás nem lehetett, improvizálásnak ebben nem volt helye. A mi kézműves foglalkozásaink ezt a logikus rendszert követik.

A programelemek az év rendjét követik, s egyetlen dolog, ami alakítja őket: a hagyomány. A mai világban kicsit furcsán is hangzik, hogy mi nem törekszünk a folyamatos fejlődésre, az állandó megújulásra, de miért tennénk?  Az általunk közvetített tevékenységek kiállták az évszázadok próbáját, kikristályosodtak a népszokások, miért ne lenne ez nekünk elég? Megrendelőink közt több multi cég és nagyvállalat is van, ők, ha mi nem zárkóznánk el, még a Mikulásnak is minden évben más nevet adnának, csak még több vásárlót, még több profitot kihozzanak az adott eseményből. 

Mi úgy látjuk, hogy a siker nem ebben az irányban keresendő. Nézzünk csak vissza kicsit az időben, és  lássuk meg, hogyan is éltek őseink! Az paraszti lét mindennapjaihoz tartozó a kukoricafosztást és morzsolást ma „keserves” munkának tüntetik fel.

-Ezek kétségtelenül kemény munkák.

- Nyilván mindenkinek a maga szintjén kellett részt vennie a tevékenységekben, de miért baj, ha a gyereknek is van feladata? Ilyen alkalmakkor  az egész nagycsalád együtt tevékenykedett, még a szomszédok is átjöttek, besegítettek.   Közben beszélgettek, énekeltek. Az ilyen munkáknak közösség teremtő és nevelő ereje volt.

Nézzük meg egy mai átlag család koradélutánját! Apuka a munkahelyén robotol, hogy megfeleljen főnöke elvárásának. Hát anyuka? Ő egy irodában mered a monitorra. Közben az egyetlen gyerekük otthon a virtuális térben magában játszik.

- Ma nagyon sok technikai eszköz segíti az életünket, hogy több szabadidőnk legyen.

- Erre azt mondom, hogy régen megvolt a munka ideje, meg a pihenésé is, voltak kifejezett dologtiltó napok. Ma viszont mit látunk: a pihenésre való napokon, a sok csodagép segítségével végezzük a munkát.  Egyedül, mindenki magában. Ma az a természetes, ha az emberek életük javarészét a szeretteiktől távol töltik. Az a normális, hogy olyan emberekkel körülvéve élik életük túlnyomó részét, akikhez nincs közük. Szerintem ez a keserves munka, s közben elveszik a lényeg: az emberi kapcsolatok. Soha ennyi magányos, talajvesztett ember nem volt! Ez korunk „adománya”. Az sem szerencsés, hogy az élet nagy fordulóit, mint a születés meg a halál manapság nem a családja körében éli meg az ember, hanem valami intézmény falai között, magányosan, s a felnövekvő generációnak nincs képe az élet egészéről.

 -Az objektív valóság ellen mit tehetnénk?

- Az ember tud változtatni az életén, saját felelőssége is, hogy ezt megteszi-e, ha nem érzi jól magát az adott keretek között. Itt most kis lépésekre gondolok: ha a család megfogadja, hogy ezen túl együtt vacsorázik, s közben nem szól a televízió, már az is egy lépés.

- Az eszközeik, tárgyaik nagyon szépek, autentikusak. Hogyan jutnak hozzájuk?

- A Kukoricás és Lisztes játszónk kellékei: a teknők, sziták, a kukoricadaráló mind-mind régiség, ismerősök útján poros padlásokról kerültek hozzánk. Ez részben gyűjtőmunka eredménye,  mára sokan tudják sokan, hogy ezek a dolgok nekünk igazi kincsek. A fakanalak és tálak közt viszont sok az új darab, folyamatosan kell szert tennünk rájuk, hiszen egy rendezvény alatt több száz gyermek is „megedzi” őket. Ezt a kiképzést még a legkeményebb fa is csak nehezen viseli!

- Mit próbálhatnak ki a gyerekek a játszókban?

- A legnépszerűbb játszónk a Kukoricás. Ennek egyszerű oka van: izgalmas dolog a csöves kukorica fosztása, majd kézzel való morzsolása. A lemorzsolt kukorica különféle méretű fateknőkbe kerül, ott lapátolgathatják nagy élvezettel a gyerekek. Ezután következik eredeti kézi darálóval a kukoricaszemek ledarálása, végül a kukoricaliszt szitálása.

A képen:Kukoricás Játszó

A mai gyermekek számára óriási élményt nyújtanak ezek az egykoron a mindennapos munkafolyamatok. Úgy tanulnak meg sok mindent például az anyagokról, mértékekről, hogy nincs más dolguk, csak a játék.

- Milyen egyéb tevékenységet próbálhatnak ki a gyerekek?

- A Lisztes játszóban a gyerekek a kenyérkészítés folyamatát játszhatják el az aratástól a kenyérsütésig. Apró fakaszával és cséphadaróval „learatják”, illetve „kicsépelik” a búzát. Egy eredeti kézi malomkővel meg is őrlik, majd innen nagyméretű teknőkhöz viszik a megőrölt búzát, hogy sziták segítségével lisztet nyerjenek belőle. A lisztet aztán „bedagasztják” és a kelesztőbe teszik. Végül „begyújtanak” a kis kemencébe, ahol „ropogósra sütik” a kenyeret.

- A  nagyobbaknak mit ajánlanak?

-A Népi Ügyességi Játékok programunk a legnépszerűbb a kamaszok és a felnőttek körében. Ezek fajátékok, és egytől egyig saját készítésűek. Édesapánk egy valódi ezermester, az ő keze munkája a sok szép játék.  

- Lehetséges alternatíva egy népi játszó a születésnapi zsúrt tervező szülők és gyerekek számára?

- Egyértelműen igen. Volt is már szerencsénk efféle születésnapot tartani. Örömmel láttuk, hogy a gyerekek hátat fordítottak a drága játékoknak és órákig játszottak a népi játékainkkal vagy éppen hosszú percekre elmerültek a kézműves foglalkozásokban. Fütyültek a virtuális világ kihívásaira, hiszen benne voltak az igaziban! Van ezekben a játékokban valami plusz, ami miatt sohasem mennek ki a divatból, nem lehet őket megunni. Ami több száz éve működik, az csak jó lehet!

- Az érdeklődő " szülő, pedagógus hogyan lásson hozzá a munkához? Mik azok a tevékenységek, amelyek kevés eszközzel és költséggel is megvalósíthatóak?

- A jó hír az, hogy nem kell sok pénz, és különösebb szakértelemre sincs szükség. A legegyszerűbb dolgok a legérdekesebbek! Játszóházainkban is a valaha a mindennapok részét képező folyamatokat játszhatják el a gyerekek: főzés, mosás, aratás, betakarítás.

Némi játékossággal  a munkafolyamatokba otthon is bevonhatjuk a kicsiket: papírból kuktasapkát csinálunk és egy köténnyel együtt már is kész a megfelelő kuktaöltözet. Érdemes kipróbálni, ha hétvégén a család együtt készíti el az ebédet és a gyerekek nem a képernyőt bámulva várják az étel elkészültét, mennyire is fogják élvezni a munkát is meg a közös tevékenységet is! Miért ne dagaszthatnák a tésztát, keverhetnék a levest? Ugyanezt a mosásnál is alkalmazhatjuk, minden gyerek élvezi a vizeskedést!

A Népi Babakonyhánkban egy gyerekméretű konyhát rendezünk be sparhelttel, tálalóval, bútorokkal és számos konyhai kiegészítővel. A szülők gyakran meglepődnek, hogy a gyermekük milyen ügyesen „mozog a konyhában”, holott otthon egyáltalán nem szoktak segíteni a házimunkákban. Talán rá kéne venni őket párszor, mindenkinek a hasznára válna! Túlzott, vagy rosszul értelmezett kímélet helyett hasznosabb, ha együtt töltjük az időt a gyerekekkel, és közösen hozunk létre valamit!

- Jobban értékeljük a hagyományainkat, mint néhány éve, vagy sem.

-  Egyértelműen egyre többen érdeklődnek közös hagyományaink iránt. Az is igaz azonban, hogy ugyan a hagyományos értékeket egyre többen vállalják fel, az egész társadalmon belül még mindig kisebbségben vagyunk. Amíg tíz kisiskolásból hat természetesnek veszi, hogy a játszóházunkban az általa éppen morzsolt kukorica műanyag, addig még van hova „fejlődni”.

Tánczos Erzsébet írása