-Innen egyenes út vezetett tovább, a gömöri csomós hímzés felé?

 -Nem, ez nem ment ilyen egyszerűen, ugyanis a lelkes tanárnő elkerült az iskolából, s ezzel a kézimunkaszakkörnek is vége lett. Már gimnazista voltam, mikor felfigyeltem egy díszítőművészeti kiállításra a művelődési házunkban. Itt találkoztam először a gömöri csomóöltéses technikával, az úrihímzésnek ezzel a különleges típusával, ami azóta is  kíséri az életemet. Könyvet írtam a témában, népművészeti kiállításokon bemutatom a készítését és tanítom is immár 30 éve. A millenniumi év alkalmából egy különleges garnitúrát készítettem, melynek középpontjában a koronás címer áll. 2000-ben ezzel nyertem el a Népművészet Ifjú Mestere címet. Egy évvel később Népi Iparművész lettem. Életemben meghatározó jelentőségű az úrihímzés, azon belül is főként a csomóöltéses technika.

 - Mit  jelent az, hogy úrihímzés?

 - A magyarázathoz induljunk el a kályhától. Az ősi népek szövéssel díszítették szöveteiket, a hímzés technikájára csak jóval később tértek át, de Krisztus előtt ezerből már maradt fenn egy hímzett terítő töredéke. Azt mindannyian tudjuk, hogy a magyar hímzőművészet első ránk maradt emlékei a koronázási palást és a miseruhák voltak. Gizella királyné jelentős hímzőműhelyt tartott fenn. A középkor hímzőmesterei, a varró céhek legényei vándorlásaik során más országok hímzésmintáival is megismerkedtek, de a magyar asszonyok is sokat hímeztek vagy hímeztettek. Mintául olasz, perzsa, török minták szolgáltak, melyeket kombinálták az ősi magyar mintákkal. Az európai reneszánsz és a török művészet hatásai ötvöződtek a magyar hímzésekben, s ebből valami egészen egyedülálló motívumkincs alakult ki. Ezt a sajátos, csak Magyarországon használatos motívumvilágot nevezzük úrihímzésnek, ezek főként templomi textíliákon találhatók meg.

 - Miért úri ennek a hímzésnek a neve?

 - Azért az elnevezés, mert akkoriban csak a főúri házakban volt lehetőség ezeknek a díszített textíliáknak az elkészítésére. Igen változatos minták jellemzik.  A hímző nőnek jó varrónőnek kellett lennie, ez volt az alap. A főúri házakban mesterek tanították a hímzést, s olyan értékes alapanyagokat használtak, mint a selyem, gyapjú vagy az aranyfonál. Ezek szó szerint kincset értek, többnyire külföldről hozták be őket. Először az egyházi textíliákat díszítették úrihímzéssel, a főúri öltözeteket később kezdték el ilyen formán díszíteni. Ezeknek a hímzett daraboknak a színvilága visszafogott volt, egy alapszínből állt, s arannyal, ezüsttel díszítették. Az egyszerű varróasszonyok azonban, akik megismerték a főúri hímző iskolákban a technikákat, és motívumokat, és otthon ízlésük és lehetőségeik függvényében a saját textíliáikat díszítették hímzéssel. Ők arany és ezüst helyett különböző pasztellszíneket használtak, így alakult kis az amúgy is különleges úri hímzésnek egy sajátos változata.

 - Melyik történelmi korszakban zajlott mindez?

 - Ha szűken határoljuk be, akkor a XVI-XVIII. századra tehetjük, de a motívumok megjelenése szempontjából ezt tovább bonthatjuk.

 - Hogyan?

 - Mátyás király uralkodása idején számos szövőmester rendezte be műhelyét Budán, sok itáliai motívum ekkor kerül a magyar mintakincsbe. Mátyás rendelte azt a trónkárpitot is, melynek reneszánsz rajza abban a korban is különleges, úttörő jelenségnek számított. A mohácsi vészt követő korszak persze nem igazán kedvezett a díszítőművészetnek. A legmostohább körülmények között a hódoltságban élők tengődtek. Érdekes, hogy mindezek ellenére a reneszánsz az összes magyarlakta területre kihatott.

 - Gondolom, a török motívumok ekkor jelentek meg.

 -Nem, már a török hódoltság előtti időkben is járták az országot a török kereskedők. Ők többek között szőnyegeket és hímzett kézimunkákat is árultak, ezek nagyon értékes dolgok voltak.  Kétségtelen azonban, hogy a kényszerű együttélés felerősítette hímzéseinken a török hatást. Az alapanyagok, a hímzőfonalak többnyire török eredetűek voltak, az itt élő török asszonyok hímzései mintául szolgáltak a magyar úri osztály nőtagjai számára. Az magyar urak feleségüknek alkalom adtán foglyul ejtett török hímzőasszonyokkal kedveskedtek, őket bulyáknak nevezték.

 - Mik az úri hímzés általános jellemzői?

 - Sajátosan magyar hímzéstípus alakult ki a keleti és nyugati formakincs egybeolvadásával. Egyfelől megtalálhatóak a reneszánsz jellegzetességei. Ezekre a szimmetria, a levegős szerkezet jellemző. Gyakori a hullámvonalra elhelyezett virágok alkalmazása, a középen elhelyezett virágtő motívum vagy a koszorú.

 - Mik a török hatások?

 -  A török hímzések rendre aszimmetrikus elrendezésűek.  Az öltéstechnika is más. Általános a közös tőből fakadó, de minden száron másféle virágot hozó díszítmény.

- Mik az úrihímzés jellegzetes mintái?

 -Egyeduralkodó a növényi ornamentika. A vadvirág, a közvetlen környezet nem köszön vissza az úrihímzéseken. Jellemző motívum például a rózsa, a szegfű, de vitathatatlanul a legismertebb a tulipán. A gránátalma mindig félbevágottan jelenik meg. Érdekes, milyen népszerű motívum lett ebből a hazánkban szinte ismeretlen gyümölcsből. A liliom gyakori, de a népművészetben a hasonló formájú szegfű vagy tulipán helyettesíti.

 - A csomós hímzés, melynek Ön szakértője, hogyan kapcsolódik az úri hímzéshez?

 - Úgy, hogy az egyik válfaja, tehát ami igaz az úri hímzés motívumaira, az a csomós hímzésre is áll.  A csomós hímzés jellegzetessége, hogy a hímző apró csomókkal tölti ki a teret. Ezek a kicsi szabályos csomócskák úgy sorakoznak egymás mellett, mint apró fehér gyöngyök. Leveleket, tulipánokat, gránátalmákat adnak ki. Bár a vegyes hímzéstechnikák között gyakran találkozhatunk a csomós hímzéssel, tiszta előfordulása ritka, csak kis számban maradt ránk. Ez a kevés darab Észak-Magyarországról származik, azon belül is szinte kizárólag a szlovák határ menti Gömör falucskából. Én XVII-XXIII. századi darabokat dolgoztam fel. Ezek a minták nem egyházi textíliákon, hanem lepedőszélek és párnavégek díszítéseként maradtak fenn. Jellemző motívumok ezeken a darabokon a hulláminda vonal, gránátalma, tulipán, rózsa motívumok.

 -  Mennyi az esély, hogy ez a roppant időigényes, de nagyon szép öltésforma fennmaradjon?

 - Azon vagyok, hogy megmaradjon az újabb és újabb generációk számára is. Ma már máshogy élünk, mint 400 éve, más az életformánk, a környezetünk, a tárgyaink. A gömöri csomós hímzés is változik a korral. Már a XIX-XX.  századi hímzéseken is azt láthatjuk, hogy a csomóöltés más hímzéstechnikák kiegészítéseként jelenik meg. Jellemző, hogy a mintavilág és szerkesztésmód őrzi a hagyományokat, viszont a kivitelezésnél a munkaigényes, aprólékos csomóöltést felváltotta valamely egyszerűbb öltéstechnika. Érdekesség, hogy a Magyar Iparművészet 1940/12. számában felfigyeltem egy csomóhímzéses minta rajzára. Kóródyné Szabó Ica terve sem mintavilágában, sem szerkesztésmódjában nem tartja be az úrihímzés szabályait. Ilyen feldolgozás is lehetséges, de én a hagyományőrzésnek más formáját pártolom.

 - Gömöri csomós hímzés című könyvében Ön mintagyűjteménnyel segíti a technikát kipróbálni vágyókat.

-Igen, és igyekeztem szem előtt tartani a mai élet és lakáskörülmények jellemzőit. Ezért készítettem terveket díszpárnára, négyszögletes terítőre, függönyre vagy éppen falvédőre. De a minták tervezésénél az úrihímzés szabályait mindig betartottam és betartom. A tervezésnél többek között figyelembe kell venni a jellegzetes szerkesztésmódot. 

 - A népi hímzések újra népszerűek lettek a modern alkalmazásoknak is köszönhetően.

 -Igen, kalocsai hímzés soha nem látott "reneszánszát" éli. Ezzel az a bajom, hogy népművészetként tartják számon, pedig a színes kalocsai hímzésnek nincsenek évszázados hagyományai. A közismert tarka kalocsai hímzés a múlt század első évtizedeiben alakult ki. Hogyan is alakulhatott volna ki korábban, hisz még színes fonalakhoz sem igazán lehetett hozzájutni, vagy ha igen, szinte "arany árban"? Az igazi kalocsai hímzés néhány olyan mintaelem mint a  pötty, cseppalak, szár variálásával kialakított mintavilág. Ezt én is készítem, és továbbélésében bízom. De térjünk vissza a kisibolyás színes kalocsaihoz. Eleinte fölháborított, hogy a magyar népművészet alkalmazásaként kalocsaival díszített tárgyakat dobnak be a köztudatba, és ezért lelkesedik a fél ország. Bánt, hogy egy kicsit sem jártak utána a hagyományainknak, csupán a mintákat rábiggyesztették egy-egy ruhadarabra. Kezdetben forrongtam, mert van nekünk hiteles hímzéskultúránk, ami évszázadok üzenetét hordozza magában, de aztán rájöttem, hogy így legalább azt békén meghagyják, meghagyják annak ami. Aki nem érti meg, hogy a népművészettel foglalkozó embernek nem saját alkotóvágyát kell kielégíteni, annak legyen elég a kalocsai a kisibolyával. Az ősi hímzésmintáinkat csak tudatosan szabad alkalmazni. Erre legszélsőségesebb példám, hogy egy halotti lepel mintájával hímzett függönyt nem tudnék felrakni a lakásomban. Aki csak a szép mintát látja, de a jelentést nem, az biztosan megteszi. Néha úgy érzem magam ebben a világban, mintha egy turmixgépben ülnénk, és valaki megnyomta volna a gombot. Kicsit összekeveredtek a dolgok.

 -Ennyire borúlátóan néz a jövőbe?

 -Nem,  mert a helyzet nagyon összetett. Fontos, hogy jelen kell lenni, pályázni például nagyon fontos. A 2011-ben kiírt NKA alkotói pályázatának támogatásával készítettem egy gömöri csomóshímzéses garnitúrát, ami aztán újabb lehetőséget hozott. Gömörszőlős falucska a 40 éves népművészeti mozgalom tiszteletére alapított egy néprajzi gyűjteményt. Ez a kiállítás a jellegzetesen helyi textilmunkákat, fafaragásokat, népi témájú fa szobrokat, gyapjútermékeket, Ament Éva bútorfestő festett bútorait mutatja be, jó szívvel ajánlom megtekintésre.

 -Tovább fognak élni hagyományaink, hímzéskultúránk?

 -.Vagyunk jó néhányan, akik ismerjük, őrizzük, és továbbadjuk a hagyományainkat, de ez ömnagában nem elég. A tavalyi évben kisiskolásoknak tartottunk kézimunka tábort. Egy kisebb tokot készítettünk, ami akár mobiltelefontartó is lehet. Erre egyszerű rozmaringos ágat hímezünk fűzéses technikával. Itt nem volt elegendő automatikusan öltögetni, bizony gondolkodni, koncentrálni, számolni is kellett. Öröm volt nézni, ahogy csinálták. Úgy gondolom, ha idejében megismerkednek a gyerekek a hímzéssel, koruknak, technikai tudásuknak megfelelő feladatot kapnak, lehetnek közöttük olyanok, akik felnőtt korukban visszatérnek a hímzéshez.

 - Hogyan lehet a nagyobbakra hatni?

 - Évek óta tervezem, hogy középiskolásoknak indítok egy textiles foglalkozást, ahol a különböző technikákat sajátítanák el. A hímzés mellett a szövés alapjait, a nemezelést, a batikolást. Technikai tudást, ismeretet kapnának, ami akár a későbbiekben életük egy-egy nehezebb szakaszán is átsegítheti őket. Fontos lenne, hogy ezek a fiatalok megismerjék önmagukat, tisztába legyenek képességeikkel, és támogatnunk kellene őket, hogy abban fejlődjenek. Legyen az sport, zenetanulás, kinek mi az útja. Felnőtt embereknél látom, hogy életüket nem érzik teljesnek, ha csak a munkájuknak élnek. Van, kell legyen  élet a napi munkán túl is! Szerintem a kreatív hobby boltok terjedése, hódítása is örömteli bizonyíték. A mi feladatunk viszont megmutatni, megismertetni hagyományainkat, és az érdeklődőknek átadni.

 - A hímzés, főleg a gömöri azért sokkal időigényesebb, mint néhány divatos technika.

 - Igen, s manapság az emberek a gyorsan szeretnének sikerélményhez jutni, kész munkát kapni. Ez a hímzéssel nehezen érhető el. Én egy nagyobb csomóshímzéses motívummal 6-10 órát is dolgozom. Ez még csak egy motívum elkészítését jelenti. Egy díszpárna hímzése akár 80-100 órát is igénybe vehet. A nagyobb darabok ennek a többszörösét adják ki a ráfordított időben. Ha az ember valamit szívesen, élvezettel készít, a belefektetett idő másodlagossá válik. Ilyenkor a munka is örömet jelent, nem csupán a végtermék.

 -  Ennyi befektetett időre készüljön, aki szeretne hímezni?

 - Nem senkit nem akarok elijeszteni, vannak olyan hímzéseink is, amelyek ennél sokkal szaporábbak. Aki kedvet kapott a hímzésre, megtalálhatja sokszínű és változatos hímzéskultúránkban a számára megfelelőt.

Eperjesiné Paranai Mónika könyvet is írt a gömöri csomós hímzésről:

Tánczos Erzsébet írása