Netfolk: népművészet, hagyományok

Hogyan születhetünk? Karácsonyi beszélgetés a szülésznővel

2012. december 21. - netfolk
Karácsony közeledtével beszélgettem  Bakóné Gottfried Anikóval , aki a Szent István Kórházban szülésznőként dolgozik, és egyben dúlaként is segíti a hozzá fordulókat.

- Anikó, te szülésznő vagy és dúla, néha bábának nevezed magad. Mi a különbség ezek között a fogalmak között?

- Mindegyik a szülést segítő személy. A dúlát kell talán leginkább magyarázni. Ő független szülés segítő, a leginkább asszonytársi segítőnek tudnám fordítani ezt a görög eredetű kifejezést. Olyan, aki fizikai és érzelmi támaszt nyújt a várandósság, főként a szülés és a gyermekágyas időszak alatt. A dúla szülési tapasztalattal rendelkező laikus segítő, tehát nem helyettesítheti sem az orvos, sem a szülésznő vagy a védőnő munkáját, hanem kiegészíti. Szerintem a többlet hogy végigkíséri a várandósságot és a gyermekágyi szakaszt is, míg a szülésznő legtöbbször csak a szülés alkalmával találkozik az anyával, nem ismerik egymást.A szülésznő és a bába szakmai értelemben segíti a szülő nőt. Mondhatjuk, hogy szinte ugyanaz a kettő, csak a bába az archaikusabb elnevezés, s manapság inkább az otthonszülés nyelvezetére jellemző. Az is igaz, hogy a bábák, a régiek, nagyon sok mindent tudtak füvek-fák gyógyító, segítő erejéről, olyan fortélyokat, amiknek ma már csak egy töredékét ismerjük. Sok tudás, amit a bábák évezredek alatt összegyűjtöttek, az elmúlt30 év alatt részben vagy teljesen elfelejtődött.

- Mit értesz ez alatt?

-Azt, hogy a múlt század 40-es évei körül világszerte medikalizálódott és rendkívül szabályozott lett a szülészet. Ennek eredményeképpen radikálisan csökkent a szülési szövődmények, az anyai és újszülött halálozok száma. Ez nagy érdem, nagy szó.  Én úgy gondolom, hogy először is anya és gyermeke épen és egészségesen „kerüljön ki” a szülésből. Ez alapvető, ennek hiányában felesleges mondjuk háborítatlan szülésről beszélni. De visszatérve a témához, a medikalizálódás hatására a folyamatok természetessége elveszett, az anya a folyamatok passzív részese lett. Az akkoriban szült asszonyok a szépen kimosdatott és bepólyált csecsemőt kapták meg. A szülés-születés lelki, érzelmi oldaláról teljesen lemondtak. Ez ma már szerencsére másképp van.

 - Mikor változott meg ez a szemlélet?

 - 2000-ben, amikor szülésznőként végeztem, már sok minden változóban volt, és ez a folyamat az óta sem állt meg. Bizonyos szempontból lassan visszatérünk a gyökerekhez.

 - Mit jelent ez? Azt, hogy „már a régi görögök is”?

 - Nem a görögök. Az óegyiptomiak. Az ősi időkben a nők valamilyen titkos szent helyen szülték meg a gyermeküket. Ez az asszonyi közösség tere volt, a születéshez kapcsolódó szertartások az élet ünnepléséről szóltak. Az ókori Egyiptomban a szüléseknél mindig két bába segített. A közösségben a bábának fontos dolga volt a gyermekágyas asszony és az újszülött ellátása és az ehhez kapcsolódó rítusok elvégzése. A szülés alapélménye a világrahozatal, a teremtés volt.  Az élet és halál gyakran kéz a kézben járt a gyakori gyerekhalandóság miatt.  A bába világra segítette a gyermeket, elvégezte az első fürösztést, és gyakran az utolsó mosdatást is. A bábák az emberi test működését és a lelki folyamatokat is ismerték azt, hogy test és lélek egymásra hat. Korunkban újra hangsúlyos lett a test és a lélek egysége a szülés meghatározó élményében. Egyre többször használjuk erre utalva a holisztikus személet kifejezést.

 - Miért gondolod, hogy egy olyan esemény, ami leginkább a fájdalmat juttatja az emberek eszébe, lelki rugókat is mozgat?

 - Sajnálatos, hogy sok kismamát riogatnak rémisztő szülés élményekkel, manapság nem is annyira a család, mint a barátok, játszótéri társaságok és fórumok. Ezeket jobb nem meghallgatni, elolvasni.  Nem szerencsés, ha ezek miatt a kismama a szülőszobára is magával cipeli rengeteg kétségét, szorongását. Ne csodálkozzunk, ha ez nyögve- nyelős vajúdáshoz vezet, nehezen alkalmazkodó baba érkezik, akire utána anyukája kissé "neheztelve" néz. Folytathatnám a szoptatással, hiszen az ezernyi különféle tanácsot megfogadó anyák gyerekeiből nem lehet jól evő-alvó békés baba. Közben a szülésélményekben rendszerint a fájdalomnál meghatározóbb a meghatottság, a mély megrendülés átélése.

 - Mégis, a közbeszédben a szülés fogalmához főként a fájdalom kapcsolódik.

 - Igen, ez is érdekes téma. Engem nagyon érdekelnek a fájdalomcsillapítás alternatív módjai, szelíd eszközei. Bebizonyosodni látszik, hogy a fájdalomküszöb minden embernél hasonló. A kibírható fájdalom élménye elviselhetetlenné válik akkor, ha az ember, esetünkben a szülő nő nem érzi magát biztonságban. Itt is fontos a lelki tényező, hogy elősegítsük, hogy megélje: biztonságban van, jó kezekben van, bízhat bennünk és saját magában. Már ez is segít. Aki ezt érzi, nagy eséllyel nem éli meg elviselhetetlennek a kétségtelenül kínzó fájdalmat.

 - Manapság a legtöbb vajúdó nőt elkíséri a párja. Ez megadja a kellő biztonságérzetet?

 - Tény, hogy 20 éve még kuriózum volt az apás szülés, ma meg már szinte kötelező az apáknak a részvétel. Én mindig azt mondom, tájékozódjanak, és belátásuk szerint döntsenek. Nem mindenkinek való ez az élmény. Az apák többnyire segítő partnerek, támaszt jelentenek a nő számára szülés közben is, de csak többnyire.

 - Van, aki nem bírja a vért?

 - Ez a legkevésébe gond. Van azonban, aki úgy érkezik, hogy fogalma sincs, mire számíthat, mi vár rá. Van olyan, aki erős férfiként nehezen viseli a passzív szerepet, hogy nem tud segíteni a szenvedő partnerének, mert ez nem az ő kompetenciája.

 - Mi a teendő ilyenkor?

 - Remélem, senki nem ismer magára, de ilyenkor valami feladatot adok az apának, vagy elküldöm reggelizni. Mire visszatér, többnyire már ő is rendben van.

 - Az apák laikus szüléssegítők, ha úgy vesszük. De a dúlák ezt hivatás szinten művelik. Te, szülésznőként, miért képezted magad dúlának?

 - Két gyermekem van, és az anyaság nagyon sokat adott a hivatásom gyakorlásához is. Sarkítva azt is mondhatjuk, hogy most már tudom, miről beszélek, s ez a szülő nőknek is számít. Sokkal empatikusabb lettem, és azt is tudom, minden szülés egyedi, az én két szülésem is más volt. Az első gyermekem születése óta az alternatív fájdalomcsillapítás mellett leginkább a háborítatlan szülés témája foglalkoztat. Amikor a szülészorvos megindítja, és ellenőrzése alatt tartja a szülést, akkor irányított szülésről beszélünk, ekkor az orvos orvosságokat használ, és esetleg műszeresen beavatkozik. Ezekre a beavatkozásokra persze szükség lehet, félre ne érts! De ha nincs olyan tényező, ami ezt szükségessé tenné, akkor elérhető a háborítatlan szülés. Ekkor a szülés spontán indul meg, és a baba természetes módon jön a világra. A segítség sem infúzióban, gyógyszerekben érkezik, hanem a masszázs, a szelíd gyógymódok csillapítják például a fájdalmat, ha erre szükség van. Ez a háborítatlanság azt is jelenti, hogy csak olyan személyek legyenek az anya körül, akiket szívesen lát.  Az ily módon megszületett babák élénkek, aktívak, az anyák a szervezetükben termelődő természetes oxitocin hatására módosult „anyai” állapotba kerülnek, a kötődés már a szülőszobán kialakul. Ugye nem kell hangsúlyoznom, ez miért hatalmas előny. A dúlák a lelki, érzelmi támogatást is nagyon fontosnak tartják, a jó időben elmondott megfelelő szavakat az egyéb praktikák mellett. Ez az én kórházi munkámban is sokat segít. A háborítatlan szülés nem rendelhető meg, de a feltételei megteremthetők. A bizalom, a támogatás éppolyan fontos, mint a masszázs, a homeopátiás szerek vagy az aromamécsesek. Ezt próbálom megvalósítani azok számára, akik vevők erre a lehetőségre.

- Nem mindenki az?

- De nem ám, sokan vannak, akik spontán alávetik magukat a kórházi „rutinnak”, ez a fehér köpeny hatalma. Nem kételkednek, és nem keresik az útjukat.

- Nekik a könnyebb?

- Bizonyos szempontból igen, könnyebb és kényelmesebb. De akit foglalkoztatnak bizonyos kérdések, annak felelőssége, hogy válaszokat találjon. Kibújni ez alól nem lehet, mert az megbosszulja magát. Azt szoktam tanácsolni a kismamáknak, kérdezzenek tőlem és a kezelőorvosuktól is. A válaszokból sok minden kiderül. Az a jó, ha kialakul a bizalom. Ha azt érzi a kismama, hogy nem jó helyen van, nem figyelnek a kérdéseire, esetleg megfeddik, hogy minek foglalkozik olyan dologgal, ami nem az ő ügye, akkor viszont vegye számba a lehetőségeket és váltson. Még akkor is érdemes ezt megtennie, ha a terhessége végén jár. Erre az információgyűjtésre, tájékozódásra nagyon jók a napokban kezdődő Születés Hete rendezvény előadásai, de böngészésre ajánlom a module.hu oldalt is. 

- Mesélj egy emlékezetes szülésről! 

- Sok ilyen emlékem van, sokféle hangulat. Eszembe jut egy fiatal pár, az utolsó hónapban váltottak orvost, és érkeztek az én munkahelyemre. Bevonultak a szülőszobába, amikor eljött az ideje, és hát komolyan mondom, azt éreztem, hogy a harmonikus együttműködésükhöz én már nem is tudok mit hozzátenni. Apuka kinyitotta a bőröndöt, benne aromamécses, masszázsolaj, mindenféle dúla felszerelés. Ez egy dolog, de ezeket úgy vetette be és akkor, ahogy és amikor a vajúdó társának jó volt. Ez az odafigyelés példaértékű volt. Szüléskor különben minden nő találkozik saját magával, nincs színlelés, dekoráció, ámítás. Van, akit meglep ez az élmény, más igyekszik elfelejteni. Vannak azonban azok, akik megérzik és megélik a saját erejüket, és ez az élmény velük is marad. 

- Hogyan fogsz élni, mondjuk 70 évesen?

- Szülésznő leszek, ez nem kérdés. Hosszú ujjaimat látva ezt már gyerekkoromban mondogatta a családom, s még tanuló ápolónő koromban végérvényesen el is dőlt, amikor végignézhettem egy születést. Hogy milyen körülmények lesznek, azt megsaccolni sem tudom, olyan tempóban változik minden. Akkor leszek elégedett, ha tapasztalt öreg bábaasszonynak tart majd a környezetem.

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr514976353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.