Netfolk: népművészet, hagyományok

December 1- jén kilóg a lóláb!

2012. december 01. - netfolk

 

 

lolab.jpg

December az ősi  latin kalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: „tizedik". Nézzük a hazai hagyományok előtt kicsit a latinokat! Mindjárt jön a lóláb is, ami a fenti Botticelli képen is látható

 Ekkorra minden  számottevő paraszti munka befejeződött, a falusi nép  ekkor tartotta a  Saturnalia  ünnepségsorozatot,  mely  több elkülöníthető ünnepből állott.  Az ünnepi időszakban bezártak a közhivatalok, az iskolákban szünidő volt, leállt a közúti forgalom, a fegyverek is pihentek.

A vallási szertartás során sertést áldoztak Saturnusnak. Ezt  mértéktelen lakoma követte - főfogása a  szerencsét, termékenységet jelképező  malac volt. Ezt azért írom le, mert lám, a malac még ma is , nálunk is a szerencse jelképe!

Decembert borongós arcú, feketébe öltözött ifjú  jelenítette meg. Bal kezében  szarvasgomblát,a római ínyencek  kedvencét, jobbjában a hónap jegyét, a Bak csillagkép jelét tartotta.

Hogy jön ez a magyar hagyományokhoz? Úgy, hogy december régi magyar neve Bak hava volt.

Mint minden évnegyed- és újév kezdőnap egyúttal gonoszjáró nap is, ezért  december elsején elzárták a házakat és az ólakat. Aki az utcán járt, nem nézett hátra és a száját sem nyitotta ki, bárkivel találkozott is. Ekkor fogták hízóba a karácsonyi pulykát, AMI MÉG MINDIG NEM A LÓLÁB, AMI KILÓG.

Az első névnap decemberben  Elza napja, isten éltessen minden Elzát, de én most nem róluk írok.

  A VII. században élt  francia származású szent Eligiusról  avagy Longinusról jóindulatú szülők manapság nem neveznek el magyar gyereket, na az ő napja is van ma.

A szentnek  sok köze van a kilógó lólábhoz,  tehát aki eddig elolvasta írásom, most már várja meg azt a lábat! Az  alacsony sorban született  Eligius előbb patkolókovács, fémműves volt, majd a király  ötvösmesterévé, sőt, a  tanácsadójává emelkedett.  A király halála után pap lett. Térített,  a püspökségig vitte.

Korábbi foglalkozására való tekintettel az aranyművesek és kovácsok védőszentje volt. Képmásain felváltva hol püspöki díszben, hol bőrkötényben meg.

 Jelképei:  az aranykehely, mely ötvösmesteri,  de a papi hivatásra is utal. Jelképe még  a kalapács, fogó, fújtató és üllő, de mivel a kovácsok lódoktorok is voltak levágott lólábbal is ábrázolták.

 elig.jpgÍme a  lólábhoz fűződő legenda:

 Egyszer  egy  vad, az  ördög által megszállott lovat kellett megpatkolnia. Hogy ne kelljen a bestiával vesződnie, Eligius fogta magát és nyissz, levágta a ló lábát, s úgy végezte el a  munkálatokat.

Az ördög  emiatt hátrányban érezte magát, és azonnal  elhagyta a  fogyatékossá vált lovat. Eligius mester  ekkor visszaragasztotta  (!) a megpatkolt lábat. A  „kikezelt" állat olyan jámbor lett, mint  még soha.

eli.jpg

 

Tánczos Erzsébet írása

 

Forrás:

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/szent_eligius

http://lapszemle.hu/owns/nepi_kalendarium.php

http://lapszemle.hu/owns/nepi_kalendarium.php

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr704937746

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.