Netfolk: népművészet, hagyományok

Az aradi tizenhárom évfordulóján

2012. október 06. - netfolk

ar.jpg

 

A MAGYAR GOLGOTA:

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

aradi12.jpgDessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József kivégzése

Kivégzésük:

Az ítéletek kimondása, a kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. A legtöbb bosszúságot Damjanich okozta a császáriaknak, ezért őt illette volna az utolsó hely, de Haynau személyes bosszúja ezt is felülírta és így Gróf Vécsey  Károly került az utolsó helyre. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá, erre bizonyíték nincs.

images.jpg

 A vértanúk nevei  alatt utolsó mondataik szerepelnek:

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

1. lazar.jpgLázár Vilmos, főtiszt (ezredes)

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

2. dessew.jpgGróf Dessewffy Arisztid, tábornok

Tegnap hösök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

3. kisse.jpg

Kiss Ernő, tábornok

Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

4.schweidel.jpg Schweidel József, tábornok

A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi
embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Tizenkét katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

5. poeltenb.jpgLovag Pöltenberg Ernő, tábornok

Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide. 

 

6. Török Ignác tábornok

Török Ignác szívrohamot kapott, mielőtt a hóhér végezhetett volna vele.

Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

7.lahner.jpg Láhner György, tábornok

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni
áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

 

8. knezic.jpgKnezich Károly, tábornok

Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

9. nagys.jpgNagysándor József, tábornok

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

10. leiningen.jpgGróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

 

11. aulich.jpgAulich Lajos, tábornok

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot.

12. damjan.jpgDamjanich János, tábornok

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

 

13 vecsey.jpgGróf Vécsey Károly, tábornok

Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

 

 A vértanúk levétele a bitófáról:

levetel.jpg

Emlékezetük:

Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, hiszen – a szemtanúk elbeszélése alapján – már egy-két órával a kivégzéseket követően tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott, és ezen a napon minden boltot, nyilvános helységet bezártak. A vértanúk emlékének megörökítésére, köztéri szobor, vagy emlékmű felállítására csak a kiegyezés után lehetett gondolni. Barabás Béla jogász, volt országgyűlési képviselő 1929-ben megjelent emlékirataiból ismert, hogy édesapja volt az első, aki egy kiszáradt eperfát és egy keresztet vitetett ki a kivégzés helyszínére. Az eperfa ágaira ragasztott cédulákra írták fel a tizenhárom vértanú nevét. 1871-ben a vértanúk emlékének ápolását felvállaló Aradi Honvédegylet egy emlékkővel helyettesítette a kiszáradt eperfát. A vesztőhelyen ma  obeliszket láthatunk, melyet 1881-ben állították fel.

 Összeállította: Tánczos Erzsébet

Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Aradi_v%C3%A9rtan%C3%BAk

http://tdyweb.wbteam.com/Aradi13.htm

http://www.48.sulinet.hu/aradi.html

http://alfahir.hu/node/8286

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr344822903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cogito verus 2015.10.05. 15:41:34

Bevándorló a nagy részük és a magyar szBadságért küzdöttek, vállaltak vértanuságot.. Hála és tisztelet nekik.

ficás 2015.10.06. 13:54:50

Egy fenét "bevándorlók"! De még ha azok volnának is akkor is méltatlan a napi politikába keverni a haláluk évfordulóját. Mind az akkori államközösség (a Habsburg Birodalom) területéről, sőt azon belül túlnyomó többségük a Magyar Királyság területéről valóak (Horvátország is ennek része!), nem vándoroltak sehonnan sehova. Némi erőltetettséggel talán egyedül gróf Leiningen-Westerburg Károly mondható annyiban kivételnek, hogy ő egy német hercegségben született (hercegi családban), de házassága révén magyar nagybirtokos volt az akkori Torontál vármegyében - szóval ez sem éppen "bevándorlás"... (a mai napi politika értelmében biztosan nem az!)

Régész 2016.10.05. 13:02:14

@ficás: Persze, nem a mai értelemben. De nem magyarok voltak, ami csak szebbé teszi a történetet. Mert bizonyítja, hogy a forradalom nem csak a magyarok ügye volt, ahogy az ma kinéz, hanem nagyon sok nemzet fiai harcoltak együtt a feudális világ ellen. Haláluk és mártíromságuk azonban nem önként vállalt és nem is szükségszerű. Ők ugyanis azok, akik Világosnál megadták magukat. Ennél sokkal több főtisztje volt a hadseregnek, csak őket nem sikerült elfogni. A msáik tényező, hogy a megadás egyik feltétele volt, hogy az oroszok nem adják ki őket az osztrákoknak. A nagypolitika azonban felülírta ezt és Miklós cár, akkor még az első, Ferenc József határozott kérésére mégiscsak kiszolgáltatta a tizenhárom tisztet. Érdekes belegondolni, hogy kit gyászolnánk ma, ha nem teszik meg mégse és ők is száz évig élnek, mint olyan sok kortársuk.