Netfolk: népművészet, hagyományok

„Nyiss ajtót a Barkóságra!” a Művésztanyáról tartottak konferenciát a Hagyományok Házában

2016. február 24. - netfolk

 

pl.jpg

A  Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeum „Nyiss ajtót a Barkóságra!” című programja egy újabb állomás a 2012-ben alakult Művésztanya életében.

A 2016. február 20-ai rendezvényen megismerhettük a Művésztanya működését és eredményeit a kezdetektől a mai napig, s a jövőbeli terveiket.

A rendezvény céljai között szerepelt, hogy segítsen széles körben megismertetni azt a magyar vidéket, ahol  a barkók és leszármazottaik élnek, s hogy megmutassák a világnak, hogy micsoda barkó kézműves értékek vannak, s hogy ezek milyen szépen illeszkednek a XXI. századi életünkbe.

 Valóban, kik is a barkók? Ahol a történelmi Borsod, Nógrád, Heves és Gömör vármegye összeér, azt a területet nevezték Barkóságnak vagy Barkóföldnek, s a barkók az ott fekvő mintegy ötven falu népe. A városoktól távol eső fekvő barkó falvak egészen a XX. századig megőrizték népi kultúrájukat. A vidék központja Ózd, ahol a 150 évig virágzó kohászat megszűnt, hiszen a múlt század végén a vasgyár bezárt, munkalehetőség nemigen van, s ez számos máig élő problémát generált.

A kohászat megszűnése óta felnőtt egy újabb nemzedék, olyan fiatalok is, akik nem a csodára várnak jobbá akarják tenni a világot s saját környezetüket is.

- Ezek megvalósítására hoztuk létre a Művésztanyát 2012-ben – avat be Pálmai Ilka, a Királdon működő Művésztanya egyik megálmodója és motorja, a rendezvény levezetője. – A Művésztanya célja az, hogy utat mutasson, lehetőséget tárjon a fiatalok elé.

barilka.jpg

 

A Hagyományok Háza fantáziát látott a kezdeményezésben, Budapestről érkeztek a mesterek. A tanfolyamon az ország neves szakemberei: Ament Éva a bútorfestés, Pintér Piroska a szövés mestere, Illés Vanda a 2013 évi Junior Príma Díjas hímző, és Lukovszky Ilona bőrműves oktattak Beszprémy Katalin mellett. A mesterek és az „inasok” között szakmai és emberi kapcsolat alakult ki. Tevékenységükkel bebizonyították, hogy a népi hagyomány nem az öregek dolga, a hagyományainkat meg lehet, és érdemes megélni!

ba_1.jpg

A Művésztanya csapata

Beke Márton, az EMMI Közösségi Művelődés és Művészeti Főosztályának főosztályvezető-helyettese kiemelte : fontos, hogy a Művésztanya működő közösség, hogy tagjai osztoznak egymás örömében és bánatában.

bar.jpg

A rendezvény hallgatósága

Pálmai Ilka beszédében hangsúlyozta: a Hagyományok Háza mestereivel való közös munka óriási lehetőséget jelent: a barkóság újra felfedezése, a teljes projekt egészen új lehetőséget ad az itt élő fiataloknak, kultúraőrzőknek.

 

népi mesterséget oktató programjukban öt népi mesterség - hímzés, szövés, viseletvarrás, bútorfestés és új elemként bőrművesség - közül választhattak az érdeklődők. A jelentkezőkből igazi csapat kovácsolódott. Mindannyian hittel, bizalommal, rendkívüli nyitottsággal, tudásuk legjavának megmutatásával vettek részt a képzésen. Az inasok egy-egy népi mesterséggel ismerkedtek meg, egy mesternél öt inas tanult.

- Tevékenységünk bizonyítja, hogy együttműködve, az álmaink mellett kitartva csodákra vagyunk képesek – mondta Pálmai Ilka.

Beszprémy Katalin ” A népművészet megújítása, átörökítése” címmel tartotta meg prezentációját, melyben elmondta: a Művésztanyán az oktatás hétvégente, péntek délutántól vasárnapig tartott. Nappal tanítottak, esténként pedig gyűjteni jártak a mesterek. Barkó motívumokat kerestek – eredeti, helyben fellelhető motívumokból akartak dolgozni.

barka.jpg

-A hímzés, viselet terén nagyon kevés adat állt a rendelkezésünkre – avat be Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Tárának vezetője. - A Néprajzi Múzeumban összesen hét barkó textil van. Mivel a barkóság viszonylag hamar polgárosodott, több emberöltőn át nem is számított értéknek a paraszti viselet, kézimunka, eszközök. Ezért nem különösebben vigyáztak rá, nem őrizték, így aztán alig maradtak meg a darabok. Azért mentünk gyűjteni Királdon s a környező barkó falvakban élő idős asszonyokhoz, hogy megkeressük és összegyűjtsük, ami még fellelhető barkó érték – tudtuk meg Beszprémy Katalintól. - Találtunk régi fényképeket – a korabeli viselet ezeken jól látszik, s kézimunkákra is akadtunk.

barkep.jpg

 A Művésztanyában folyó munka elismerését jelenti, hogy Molnár-Madarász Melinda –Meyke barkó ruhát tervezett a csapat számára.

A „Fölszállott a páva” egyik középdöntőjében Sebestyén Márta a Meyke által tervezett barkó ruhában jelent meg. A helyiek számára ez igen nagy büszkeséget jelentett, hiszen azt a barkó ruhát az egész ország láthatta.

Ezeket a ruhákat, s a kiállításon látható sok-sok alkotást is megszemléltük az előadás után.

 

 

bam.jpg

baru.jpg

 

 bak.jpgbaruk.jpg

 

 

 

 

 

 

Mivel a mesterek a technikai tudás átadása mellett nagyon fontosnak tartották és tartják a szemlélet átadását is, az inasok megismerhették az egész folyamatot az anyag gyűjtésétől a kézimunka elkészítéséig. Tervezést is tanultak. Így sokkal komplexebb tudást kaptak, mintha bedolgozók lennének, és megadott mintákat hímeznének ki

Az eredeti színösszeállításon is változtatottak, visszafogottabb, lágyabb színvilágot használnak. Jellegzetes barkó motívum a barkó rózsa, de ennek is több technikával készült és számos variációja van.

Beszprémy Katalin több példán keresztül mutatta be, az eredeti és az abból született Művésztanya terméket.

bgy.jpg

 bgay1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

bgym.jpg

 

 

Pintér Piroska a barkó szőtteseket mutatta be: eredetieket, s a Művésztanya modern termékeit is. Szövők, hímzők, bőrművesek, bútorfestők egymást inspirálva dolgoznak. Közös a motívumkincs és a színskála, amivel dolgoznak.

Kiemelte: tanítványi legelőször a szövőszékek összeállítását tanulták meg, fontosnak tartja, hogy önállóan is képesek legyenek szőni, de természetesen továbbra is rajta tartja szemét tanítványain. Megtudtuk, hogy a szövésben vannak barkó jellegzetességek, ilyen a kenderes: az anyagba mintaként kenderszálakat szőnek. Ez a visszafogott, sávos minta igen modernnek hat.

bp.jpg

- Ebből nagyon sok mindent készítünk, hímzéssel is díszíthető, de a nélkül is igen szép – mondta Pintér Piroska. Rongyszőnyeg mintája alapján is szőnek: az eredeti színeit kicsit tompítják, de a mintát meghagyják. Ebből a szőttesből például tányéralátét, táska készül.

 

-Nekünk, bútorfestőknek különleges a helyzetünk. Egyrészt fantasztikus forrást jelentenek a szentsimoni templom kazettáinak motívumai. A hatalmas, színes fatáblák igen gazdag „alapanyagot” jelentenek a bútorfestők számára. Mi ebből merítettünk és merítünk, merítünk – mondta Ament Éva, a „Bútorfestők Barkóföldön” című előadásában. – Ez részben kényszerből született: nem találtunk kifejezetten barkó bútort. Szentsimon viszont adta magát. Mivel az összes csapat egy légtérben dolgozott, inspiráltuk egymást a tanfolyam alatt. Mi, bútorfestők azon igyekszünk, hogy munkáink kapcsolódjanak a többi mesterség alkotásai közé Hiszen a szövés és a hímzés például olyan szépen összeillik. Mi kitaláltuk, hogy fából készítünk gombokat. A bútorfestők ugyanis nem csupán monumentális darabokat készítenek. Fára festenek, de készülnek fülbevalók, medálok, hajcsatok, de készül levéltartó, tükör sok-sok gomb. Közös bennük a mintakincs.

Néhány portéka:bf.jpg

Mester és tanítványa megbeszélés közben:bf1.jpg

Lukovszky Ilona a bőrművességet oktatta, tanítványai éppen a rendezvényen vehették át bizonyítványukat. A mester hangsúlyozta: sok technikát kipróbáltak a tanfolyam alatt, sokat tanultak, de még sok közös munka áll előttük.

Bőrmívesek alkotásai:

bb.jpg

A Művésztanya a tagjai számára több mint szabadidős tevékenység. Sokak számára a kenyérkeresetet jelenthet, most a termékek értékesítését dolgozzák ki. Egyre több zsűrizett termékük mutatja, hogy a mesterségeket igen magas szinten sajátítják el az inasok. A mesterségbeli tudás az alap, ami nélkül nehéz lenne előre lépni. Mégis, emellett nagyon fontos az az összetartozás – kimondom: az a szeretet, amely a Művésztanya közösségét  jellemzi.

Kocsik Bertalan kissikátori hagyományőrző elmondta: a barkók a palócok szegény, múltjára, hagyományaira nem büszke csoportja volt régen. Ma viszont, a Művésztanya működésének köszönhetően a helyi fiatalok büszkén vallják magukat barkónak.

Kocsik Bertalan a hagyományőrző kissikátori hölgykoszorúban:

bk.jpg

Van már webáruházuk, elnyerték a Bükki Nemzeti Park védjegyét is. 2014-ben és 2015-ben is ott lehettek a Budai Várban megrendezett Mesterségek Ünnepén mint a Hagyományok Háza mintaprojektje..

Igen, a Művésztanya mintaprojekt: hasonló módszerrel az ország egy másik részén is meghirdetik a kurzust. A kiválasztásnál fontos volt, hogy működő helyi közösség  legyen, mely eltökélt és összetartó. A mestereknek segítség a kidolgozott és sikeres módszertan, de természetesen a gyűjtés, tervezés, termékkialakítás munkáját a helyi viszonyaikra alkalmazva kell majd újra megalkotniuk.

Egészen biztos, hogy az új csapat is alapos mesterségbeli tudásra tesz majd szert. Minden esély megvan rá, hogy a mesterségek képviselői összedolgozzanak és  munkájuk eredményeként gyümölcsözően alkossanak együtt.

Mégis, “ezek között pedig legnagyobb a szeretet.” Kívánom nekik is.

Tánczos Erzsébet

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr128417372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.