„Egyben kultúrfölényünk van minden európai nép fölött: népművészetünkben.” írta Dr. Viski Károly, a jeles néprajzkutató. Népművészetünknek ez a gazdagsága szembetűnő, ha a húsvéti ünnepkör szokásait vizsgáljuk, s Fekete Ildikó „ Hímesek bűvöletében” című kiállításán megláthatjuk, hogy a tojásírás és a hozzá kapcsolódó szokások Kárpát- medencei hagyománya mennyire gazdag és változatos.
Dr. Lovász Irén egyetemi docens, a néprajtudomány kandidátusa népdalénekes, a néprajztudomány kandidátusa nyitotta meg a kiállítást. Kiemelte, hogy Fekete Ildikó Magyar Kézműves Remek –Díjas népi iparművész a hímesek bűvöletében él, közben az ELTÉ-n matematikus diplomát szerzett.
A matematikusság és a tojásírás nagyon különböző, a fiatal alkotó azonban a hímesek motívumaiban is kutatja a matematikát, ami igen különleges megközelítés.
Lovász Irén beszédében bemutatta a hímes tojások jellemzőit. Rámutatott, hogy a tojás fontos jelkép, hiszen az élet forrása. Számos nép teremtésmítoszában, például a Kalevalában a világtojásból keletkezett. A tojás díszítésének kezdete homályba vész. Hazánk területén a legrégebbi tojástöredék az avarkorból származik. Ezen karcolt minta látható. Tojással kapcsolatos szokásaink, így a tojás díszítése is a húsvéti ünnepkörben kapnak helyet.
Lovász Irén ismertette, hogy a tojásra viasszal írt minták jellemzője a vízszintes és függőleges osztókörök rendje, a szimmetria pedig a legfontosabb rendező elv. A hímesek színe leggyakrabban a piros. A hagyomány szerint azért piros a hímes tojás, mert a Golgotán felállított kereszt tövébe helyezett tojásokra Jézus Krisztusnak ráfolyt a vére. A piros tojás Jézus kiontott vére következtében a feltámadás és az örök élet jelképe lett.
Kiemelte, hogy a méhviasszal, írókával írott hímes tojások mintakincse ősi eredetű. A minták jelentése mára elveszett, de régen mindenki ismerte, hogy mit jelentenek. Fontos volt, hogy ki kinek milyen mintával díszített tojást adott. Fekete Ildikó, Magyar Kézműves Remek - díjas népi iparművész viasszal írt tojásain megláthatjuk ezeket az ősi szimbólumokat.
Lovász Irén felhívta a figyelmet arra, hogy a tojásírás ideje nagypéntek volt. A hiedelem szerint a nagypénteken főzött és írott tojás nem romlik meg.
Az előadó kiemelte, hogy húsvéti hagyományaink hungarikumok, melyeknek megőrzése és továbbadása érték, és az alkotás örömét is jelenti.
A megnyitó beszéd után Keindl Marietta alcsúti ifjú népdalénekes népdalcsokorral tette teljessé az élményt.
Ezután Tánczos Erzsébet, a netfolk szerkesztője mutatta be Fekete Ildikó népi iparművészt.
Kiemelte, hogy a fiatal alkotó, aki országszerte több kiállításon is bemutatta már hímeseit, a viaszolt tojásírásos technikával kisgyermekkora óta foglalkozik. Műveit látva úgy érezzük: ebbe biztosan beleszületett, a családjából hozta magával. A család szerepe fontos, de Alcsúton, ahol Ildikó nevelkedett, nem volt hagyománya a tojásírásnak. Kisiskolás korában húsvétról húsvétra édesanyjával íratta a tojásaikat. Tíz éves volt Ildikó, mikor édesanyja, azt mondta:” most már elég nagy vagy, meg tudod írni a tojásokat magad is.”
„Nem volt más választásom, a lelkemnek szüksége volt ezekre a csodákra, ezért minden húsvét előtt megpróbáltam”- emlékezik vissza Ildikó, s húsvétról húsvétra nekifogott a tojásírásnak, középiskolás kora óta már egész évben írja a tojásokat.
Fekete Ildikó középiskolás volt, mikor felkereste Báling Lászlóné Aranka népi iparművészt, hogy a tanítványa lehessen. Aranka erre így emlékezik vissza: „Ildikó nagyon szerényen megmutatta az írott tojásait, ezeket látva azt gondoltam: ha ez a kislány elég kitartó, csodákra lesz képes. Hamarosan megmutatkozott, hogy Ildikó szerénysége, mekkora szakmai alázattal és igényességgel jár együtt!”Aranka mellett Balogh Ildikó kaposvári népi iparművész is segíti Ildikó fejlődését. A netfolk Fekete Ildikóval már beszélgetett: http://netfolk.blog.hu/2013/09/17/fekete_ildiko_a_matematikus_tojasiro
Ildikó kutatja matematikát a hímesek motívumaiban, főként a gömbi geometriával kapcsolatban. Ez teljesen újszerű megközelítés. Ahogy az is, hogy karácsonykor a betlehemi jászol kiállításra gyimesi csillagos mintákat írt üveggömbökre – így vált a húsvéti szimbólumból betlehemi csillag, s két nagy ünnepünket így kapcsolta össze a csillag motívum. Célja, hogy minél többen megismerjék a magyar tojásírás hagyományait.
Ezek fontos lépések abban a folyamatban, hogy meglássuk és megmutattuk: a tojásírás hagyománya szellemi és kulturális örökségünket képezi, megőrizni és továbbadni örömteli kötelesség.
A kiállításon a vitrinekben számos tájegység motívumai megtalálhatóak. A dunántúli, a csángó, muravidéki-felvidéki vitrint megfigyelve megtapasztalhatjuk, hogy a tojásírás és a hozzá kapcsolódó szokások Kárpát- medencei hagyománya mennyire gazdag és változatos. A tojásírás eszközeit meg is megfigyelhetjük, ahogy azt is, hogy milyen sok munkafázis kell ahhoz, hogy megszülessen a tojásból többszínű megírt hímes.
Csillagos, szíves, tulipános és keresztes minták variációit is kiállította az alkotó. A keresztes vitrin az egyik idei újdonság. Láthatunk ecettel maratott tojásokat - az első írásos emlékünk a hímes tojásokról ezt a technikát írja le.
Fekete Ildikó díjazott munkái: például a Magyar Kézműves Remek, s amivel kiérdemelte a népi iparművész címet – is megtekinthetőek.
Nézzük nagy örömmel, vigyük haza a szívünkben –lelkükben, amit látunk, és ki-ki a maga módján és lehetősége szerint emelje át ezt az élményt a saját húsvéti ünnepébe.
A kiállítás 2015. április 5-ig, naponta 10 és 18 óra között tekinthető meg.
