A mécsvirág kinyílik
A mécsvirág kinyílik
s a húnyó láthatárnak
könyörg a napraforgó;
a tücskök már riszálnak,
odvában dong a dongó
s álmos kedvét a bársony
estében égre írta
egy röppenő pacsirta;
s ott messzebb, kint a réten,
a permeteg sötétben
borzong a félreugró
nyulak nyomán a fűszál,
a nyír ezüstös ingben
immár avarban kószál,
s holnap vidékeinken
újból a sárga ősz jár.
Radnóti Miklós
A fehér mécsvirág - van egyébként piros mécsvirág is - virágai mindenki számára ismertek, hiszen az utak mentén mindenütt megtalálható ez a növény.
Elegánsan illatos fehér virágai naplemente után bomlanak ki, s úgy „világítanak” az alkonyatban, mint apró mécsesek (a fehér szín marad legtovább látható). Színével és enyhe illatával csalogatva az éjjeli lepke fajokat, amelyek beporozzák.
A szirom két hasábra osztott, egyébként ép szélű. Virágai kétfélék, egyik a „fiú”, másik a „lány”. Ez a nemi különbözőség a csésze alapján állapítható meg: a hímvirágoké (porzós, azaz "fiú") keskeny, míg a termős "lány"virágoké tojásdad. Utóbbi szirmai szélesebbek lehetnek, de egyúttal rövidebbek is.
A kép alapján érthető:
TÜCSÖK A FIÚBÓL:
A „fiú” virág sziromleveleit óvatosan eltávolítjuk, de két porzóját meghagyjuk, ezek lesznek a tücsök csápjai.
KIRÁLYLÁNY A LÁNYBÓL:
A „lány” virágokból nagyon egyszerűen lesz királylány: a csészeleveleit lehajtjuk, és máris kész.
ŐSSZEL: SÍP:
Őszre a virágokból barna terméstok lesz. ennek szélét óvatosan letörjük, s szájunk elé tartva sípolhatunk vele.
Tompa Mihály : Mécsvirág
A mécsvirág, szellős magas
Bércen lakott:
Honnan belátni a kelő
S nyugvó napot.
Hol együtt van enyh napsugár
S hűs bérci lég:
A szép virág zöld lomb közül
Emelkedék.
Előtte kéklő messzeség
Határai:
És a virágnak kedve jön
Leszállani.
Megnézi a kies mezőt,
Fénylő tavat:
Megösmerni sok szép, rokon
Virágokat.
És a bércről a mécsvirág
Gyorsan leszáll:
Lassan haladva a nyugodt
Tó partinál:
Meglátja benne a napot
S kéklő eget:
S önképe az, mit legtovább
Megnézeget.
Bámulja a rét és lapály
Szépségeit,
S örül, hogy innen, onnan is
Köszöntgetik.
Amint a láp mellett halad
S oldalt tekint:
Feléje egy sápadt virág
Bólingat, int.
S közelről így köszönti őt
Lágy hangokon:
"Isten hozott a sík mezőn,
Kedves rokon!"
"Ah, jó virág! hogy volnék én
Rokon veled?
Piros vagyok, s te halvány,
Mint a beteg!"
"Pedig lásd, testvérek vagyunk,
Egy volt anyánk!
De a sors által kétfelé
Szakasztanánk.
Te, fényben és örömben élsz
A bérceken:
Nehéz fájdalmat hordozok
Én idelenn.
A boldognál piros az arc...
S ha szenvedünk:
Halvány szinbe öltözik
Tekintetünk!"
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
Nagy Mari- Vidák István: Fűben, fában játék , Planétás Kiadó
http://gyomnovenyek.hu/index.php?r=847
http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/novenytan-novenytan/ch22s15.html
http://terep-jaro.blogspot.hu/2014_02_01_archive.html
http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Silene_latifolia_Sturm18.jpg
http://www.asergeev.com/pictures/archives/compress/2012/1081/15.htm