Netfolk: népművészet, hagyományok

Netfolk: népművészet, hagyományok

Megvalósulnak a csodák a barkók földjén: a Művésztanya útjára indult

2014. május 07. - netfolk

Királd Ózd vonzáskörzetében található település. Csodálatos tájék. A környező falvakkal egyetemben ez a barkók földje. Jogos a kérdés, hogy kik is a barkók.

Ahol a történelmi Borsod, Nógrád, Heves és Gömör vármegye összeér, azt a területet nevezték Barkóságnak vagy Barkóföldnek, s a barkók az ott fekvő mintegy ötven falu népe. A városoktól távol eső fekvő barkó falvak egészen a XX. századig megőrizték népi kultúrájukat. A vidék központja Ózd.

A nagy változás a XIX. század közepén következett be: ekkor tárták fel a barnaszéntelepeket, és hasznosításukra megépítették a vasgyárat. A XIX. században kezdődő iparosodással új korszak kezdődött: megindult a szénbányászat, vaskohászat. A 150 évig tartó kohászat mára csupán történelem, hiszen a múlt század végén a vasgyár bezárt, a munkalehetőség megszűnt, s ez számos általánosan ismert problémát generált.

- Közben felnőtt egy újabb nemzedék, s bár vannak, akik hisznek abban, hogy a bányászat újraindulhat a vidéken, erre a vágyálomra nem tehetjük fel az életünket. Nem várhatjuk a csodát, tenni kell érte. Felnőtt a fiatalok egy csoportja – én is közéjük tartozom-, mely küldetésének érzi gyökereik megőrzését. Célunk a hagyományaink, s ezen belül a már-már elfelejtett barkó értékek továbbörökítése, megújítása.    Ezek megvalósítására hoztuk létre a Művésztanyát– avat be Pálmai Ilka, a Királdon működő Művésztanya egyik megálmodója és motorja. – A Művésztanya célja az, hogy utat mutasson, lehetőséget tárjon a fiatalok elé.

 Pálmai Ilkát arról faggattam, hogy honnét ered ez a társadalmi érzékenység.

 pi.jpg

A Művésztanya  megálmodói: Pálmai Ilkai és Farkas Éva

- 10 éves lehettem, amikor egy délután a szüleim megkérték a testvéremet és engem, hogy rajzoljuk le, ami szerintünk kifejezi a fiatalokat, az együttműködést. Az akkor született rajzocskából lett a Kamaszparlament logója.

 Ez a rajz bejárta a világot, fordulópont lett számomra, de közben megtapasztaltam, hogy ha egy fiatal aktív tagja lesz egy ifjúsági közösségnek, akkor olyan készségeket sajátít el, mint csapatszellem, felelősségtudat, kreativitás, közösségi gondolkodás, nyitottság. Ha a közösségi élményekhez nemzetközi tapasztalatok is társulnak, akkor világlátással, nyelvtudással, interkulturális megismeréssel is bővül a készségek listája. Velem is ez történt, valahogy egyik dolog adta a másikat.

 - Nem mindenki vállal olyan hatalmas kihívást, mint a Művésztanya. Mi kell ahhoz, hogy valaki mégis belevágjon?

 - Talán az elkötelezett családi háttér a legfontosabb. A mi családunkban természetes, hogy közösségben, együttműködésben gondolkodunk, és az is, hogy egy olyan térségben szeretnénk csodákat megvalósítani, ahonnan –sajnos- a legtöbben elvándorolnak. Meg kell azonban mutatni a   vidékünk természeti, kulturális szépségeit, értékeit, de ami még ennél is több: az itt élő embereket. Fantasztikus fiataljaink, kultúraőrzőink, alkotóink vannak, és annál jobb érzés, mint tenni ezekért az emberekért, lehetőséget teremteni számukra, nincsen. A Művésztanya megálmodása, a Hagyományok Háza fantasztikus Mestereivel való közös munka óriási lehetőséget jelent: az identitásunkat élhetjük meg. A barkóság újra felfedezése, a teljes projekt minden pillanata csoda, mert valami egészen új lehetőséget ad az itt élő fiataloknak, kultúraőrzőknek.

 Azt példázzuk, hogy tiszta hittel, együttműködve,  s ha az álmaink mellett kitartunk, akkor csodákra vagyunk képesek.

- Hogyan valósul ez meg a gyakorlatban?

- Két részből álló projektünk ezt segíti elő: a pedagógusok népi játszóházvezető képzése jelenleg is folyik.

A projekt másik része kiemelten a barkóság értékeire épül. Az éppen záruló népi mesterséget oktató programunkban négy népi mesterség - hímzés, szövés, viseletvarrás és bútorfestés - közül választhattak az érdeklődők. A jelentkezőkből igazi csapat kovácsolódott. Mindannyian hittel, bizalommal, rendkívüli nyitottsággal, tudásuk legjavának megmutatásával vettek részt a képzésen. Húszan ismerkedtek meg egy-egy népi mesterséggel, egy mesternél öt inas tanult.

Most sok a könnytől csillogó szem, megható a pillanat, merthogy a tanfolyamnak vége lett, ami - mint hallom oktatóktól és hallgatóktól is - igazi, sorsfordító csoda volt.

 

 muvesztanya.jpg

 Mesterek és inasok

-   Kik oktatták a népi mesterségeket?

 -Legnagyobb örömünkre a Hagyományok Háza fantáziát látott a kezdeményezésünkben, Budapestről érkeztek a mesterek. Az ország neves szakemberei – Beszprémy Katalin a Hagyományok Háza Népművészeti Tárának vezetője, Ament Éva a bútorfestő, Pintér Piroska a szövés mestere, és Illés Vanda - a 2013 évi Junior Príma Díjas hímző lelkesedéssel fogott a munkához: céljuk olyan tudás átadása, melyek alapján az „inasok” képesek lesznek minőségi helyi kézműves termékek előállítására.

- Hogyan, mikor folyt az oktatás?

- Péntek délutántól vasárnapig. Nappal tanítottak, esténként pedig gyűjteni jártak a mesterek.

- Mit gyűjtöttek és miért?

 - Barkó motívumokat kerestünk – rántja le a titokról a leplet Illés Vanda, a viseletvarrók mestere.

 -Miért volt erre szükség?

 -Eredeti, helyben fellelhető motívumokból akartunk dolgozni. Ezért a barkóság tárgyi emlékeit igyekeztünk felkutatni.

-Nekünk, bútorfestőknek fantasztikus forrást jelentenek a szentsimoni templom kazettáinak motívumai. A hatalmas, színes fatáblák lenyűgözőek, stílusuk egységes, igen gazdag „alapanyag” a bútorfestő inasok számára. Mi ebből merítünk – meséli Ament Éva, a bútorfestők mestere. – Ez részben kényszerből született: nem találtunk kifejezetten barkó bútort. Szentsimon viszont adta magát.

 Csendes Lajos bútorfestő inast arról kérdeztem, hogy hogyan került kapcsolatba a képzőművészettel.

 csl.jpg

Csendes Lajos a mestertől, Ament Évától tanulja a fortélyokat

-6 éves voltam, mikor először ceruzát ragadtam. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy ez tesz engem teljessé. Az iskolában számomra örömet hoztak a rajz órák: voltak sikerélményeim, versenyeket nyertem, hozzám hasonló emberek vettek körül. 2012-ben Országos Festészeti versenyen indultam. Nagyon izgultam, nem éreztem magam elég jónak. Ennek dacára az első helyen végeztem. Ekkor végre sikerült magamnak bizonyítani. Attól a naptól fogva magabiztosabb lettem. Mindig is jól éreztem magam a művészi közegben. Otthon nem igazán értették meg elvarázsolt művészi hajlamaimat, egyszerűen a "fura" kategóriába soroltak. Leginkább absztrakt képeket festek, abban kiélhetem a festői szabadsággal.

-  Hogyan fordult a bútorfestés felé?

-Teljesen véletlenül. Egy éve próbálkoztam először a bútorfestéssel, de nem gondoltam volna, hogy ez k ebből valami érdemleges születhet. Érdekes újdonság volt számomra.

- Miért?

- Különleges volt, hogy nem lapra, még csak nem is vászonra festek. Nekem, aki absztrakt képeket festek érdekes volt, megtapasztani a bútorfestés szabályrendszerét. Ezek a szabályok egyfelől visszafognak, de a kereteken belül ebben is megtalálom a művészi szabadságot. Éppen, úgy ahogy a képeknek, lelke van a bútoroknak is. Erre a legnehezebb ráérezni, mert egy képet bárhová fel lehet tenni egy lakásban, de egy bútor helyzete kötött. Ezért is fontos, hogy "milyen" lelket festek egy bútornak.

- Hogyan került a Művésztanyába?

-  Pálmai Ilka barátom révén ismertem meg a Művésztanyát, a választott mesterségünkön kívül sokat tanulunk magunkról, és a rég elfeledett gyökereinkről is. Van esélyünk, hogy újra életünk része legyen a múltunk, a hagyományaink. Nagyon örülök, hogy a csapat tagja lehetek, még akkor is, ha a saját fejem megyek mindig.

-  A hivatása lesz a bútorfestés?

-  Nagyon sok minden foglalkoztat, a festés mellett érdekel még a tánc és a színház, a divat.  Szeretnék ruhákat tervezni, ennek megvalósítása még keményebb dió.

-  Miért?

-  Borsodból igen nehéz elérni, hogy felfigyeljenek az ember tehetségére. Nem könnyű itt az élet senkinek, egy magamfajta művészléleknek meg főleg nem. Mikor valaki megkérdezi hol is lakom, és elmondom, hogy Észak-Borsodban, azonnal előítélet ül ki az arcára. Ez nagyon szomorú, de talán lehet máshogyan. Nekem a Művésztanya a kiutat jelenti ebből a méltatlan helyzetből.

 

 simon.jpgLevéltartó, előtte a szentsimoni templom egyik kazettájának mintája

-A hímzés, viselet terén nagyon kevés adat állt a rendelkezésünkre. – avat be Beszprémy Katalin, a Hagyományok Háza Népművészeti Tárának vezetője. - A Néprajzi Múzeumban összesen öt barkó textil van. Mivel a barkóság viszonylag hamar polgárosodott, több emberöltőn át nem számított értéknek a paraszti viselet, kézimunka, eszközök. Ezért nem különösebben vigyáztak rá, nem őrizték, így aztán korlátozott számban maradtak meg a darabok. Azért mentünk gyűjteni a Királdon s a környező barkó falvakban élő idős asszonyokhoz, hogy megkeressük és összegyűjtsük, ami még fellelhető barkó érték – tudom meg Beszprémy Katalintól.

be_1.jpg

Kézimunkázás a Művésztanyán

-Lehet még találni bármit a XXI. században?

-Szerencsére igen, s az asszonyok együttműködtek velünk. Találtunk régi fényképeket – a korabeli viselet ezeken jól látszik, s kézimunkákra is akadtunk. A 86 éves Margit néninek örömmel mutattuk, hogy Madarász Melinda Meyke milyen csodás ruhákat tervezett a nála fellelt kézimunkák és fényképek alapján!

barkonők.jpg

Madarász Melinda Meyke tervezte barkó ruhákban Olaszországban

-A tanítványok bekapcsolódtak a gyűjtésbe?

- Hamarosan ők is elhozták a családi kincseiket, amennyiben még voltak ilyenek. Mivel a technikai tudás átadása mellett nagyon fontosnak tartjuk a szemlélet átadását is, megismerhették az egész folyamatot az anyag gyűjtésétől a kézimunka elkészítéséig. Így sokkal komplexebb tudást kaptak, mintha bedolgozók lennének, és megadott mintákat hímeznének ki. Tervezést is tanultak, hogy akár egyetlen szimbólum, minta kiemelésével, középpontba helyezésével csodát lehet elérni – s Beszprémy Katalin mutatja is az elkészült tárgyakat.

szoloskenderes.jpg

Kenderes szőlőmotívummal

-Tehát nem változatlan formában készítik az eredeti kézimunkákat.

-Nem, tanultunk tervezést is, meg hogy az egyes motívumok hogyan adaptálhatóak a korunkra. Kata ( Beszprémy Katalin) az eredeti színösszeállításon is változtatott, visszafogottabb, lágyabb színvilágot használunk – mutatja Fodor Edina, aki a hímzést tanulta.

himzettinfg.jpg

Barkó rózsák

-Mik a jellegzetes barkó motívumok ?

- Legismertebb egyértelműen a barkó rózsa, de ennek is több technikával készült és számos variációja van. Ezt a szép mintát liliomnak neveztük el.

liliomos.jpg

Érdekes, hogy a szőlő is gyakran előfordul, ennek vallási oka is lehetett, illetve a szőlőtermesztésben is gyökerezhet- mutatja Farka Éva szervező, a Művésztanya egyik lelke.

szolosek.jpg

-Pedig a vidéken nem is jellemző a szőlőművelés.

-Most nem, de hajdanán ne folyt itt szőlőművelés, Mátyás király kedvenc szőlője pont errefelé volt. Gyönyörű párhuzamot fedeztünk föl a szentsimoni templom szőlőábrázolásaival. A hímzések szerkesztése ugyanez a körkörös stílusú. Valószínű, hogy az 1650-ben festett templom képi világából indultak ki a régi emberek – meséli Ament Éva.

szőlősszekrényke.jpg

-Szépséges motívum a madaras is- mi paradicsommadárnak neveztük el- az is látszik, hogy az eredeti mintát hogyan gondoltuk újra. Ebben az esetben éppen színesebb lett a motívum.

Az eredeti madarak:

madareredeti.jpgAz újragondolt színvilágú madár:

madaruj.jpg

-Most végzett 20 inas négy népi mesterségben. Hogyan tudják tovább folytatni, amit megtanultak? A terembe lépve öt szövőszéket látunk. Ezek itt maradnak?

-Nem, a szövőszékeket a Hagyományok Háza biztosította az inasok számára – ismertette Pintér Piros, a szövők mestere.

-Hogyan tudnak az inasok tovább dolgozni, ha visszakerülnek a szövőszékek?

-Mostanra mindenkinek lett sajátja, ki a padlásról hozta le és tette rendbe a nagymamájáét, ki kölcsönbe kapott, de mindenkinek került, és tudják is használni. Legelőször a szövőszékek összeállítását tanultuk meg. már mindenki javában festett, hímzett, a mi szövő csapatunk még nyakig az összeállítással foglalkozott, de közben megtanulták ezt is. Nélkülem is boldogulnak már!- meséli Piros, a szövők mestere, de azért megnyugtat: - Ha esetleg megakadnak, akkor kisegítik egymást, mert igen jó közösség alakult itt ki, és én is továbbra is a mesterüknek tekintem magam. Továbbra is számíthatnak rám.

szövés.jpgtarisznya.jpg

 A szőttesből tarisznya is készül.

 

-A szövésben vannak barkó jellegzetességek?

-Igen, a kenderes igazi barkó jellegzetesség.

-Mit jelent ez?

-Az anyagba mintaként kenderszálakat szőnek. Érdekes, hogy ez a visszafogott, sávos minta igen modernnek hat. Ebből nagyon sok mindent készítünk, hímzéssel is díszíthető, de anélkül is igen szép. Rongyszőnyeg mintája alapján is szövünk. Az eredeti színeit kicsit tompítjuk, de a mintát meghagyjuk. Ebből a szőttesből készül tányéralátét, táska, sok minden.

kenderes.jpg

 

-Láthatóak valahol az alkotásaik?

- Sebestyén Márta viselt a Felszállott a páva! döntőjében Madarász Melinda Meyke által tervezett barkó ruhát, ezt az egész ország láthatta. Azon vagyunk, hogy megmutassuk a világnak, hogy micsoda barkó kézműves értékek vannak, s hogy ezek milyen szépen illeszkednek a XXI. századi életünkbe. Már kész termékekkel is büszkélkedhetünk.

-Miket készítenek a Művésztanyán?

-Minden háztartásban használt tárgyakat: tányéralátétet, mobiltartót, szalvétatartót, de kis szekrénykék is készülnek, meg persze ruhák.

-A bútorfestők sem csupán monumentális darabokat készítenek. Fára festenek, de készülnek fülbevalók, medálok, hajcsatok, de van itt levéltartó, kulcsosszekrényke, tükör sok-sok gomb. Közös bennük a mintakincs – avat be Ament Éva a bútorfestők munkájába.

 simonim.jpg

levéltartó, előtte a szentsimoni templom egyik kazettájának mintája

-Most, hogy a tanfolyam hivatalosan véget ért, mi lesz az inasok csapatával? Lesz folytatás?

- Elhatározásunk, hogy folytatjuk, és együtt is maradunk, mert nagyon összetartó közösséggé kovácsolódtunk. Együtt többre vagyunk képesek mint külön-külön. Az is összetartó erő, hogy a mesterségeink is egymásra épülnek. A szövők a szőttessel az alapanyagot állítják elő, amire a hímzők kézimunkáznak. Így alakulnak ki például a ruhadarabok is: barkó hagyományok alapján ma is hordható viselet- mutatja Varjánné Krisztina.

 

vagas.jpg

-Ehhez minden segítséget megadunk, amit csak tudunk. A Hagyományok Háza 2014-ben is megszervezi népművészeti táborát Szajolban, s a Művésztanya szinte áttelepül majd egy hét intenzív alkotásra. Minden inastól útmutatással, mintagyűjteménnyel, és továbbra is folyamatos kapcsolattartással válunk el, tehát a búcsú nem is jó szó itt. Hiszen folytatjuk, a közös alkotást- mondja Pintér Piros.

-Fontos tudni, hogy ez a kurzus a résztvevők számára több mint szabadidős tevékenység –mutat rá Farkas Éva szervező. - Sokak számára a kenyérkeresetet jelentheti majd, hiszen most a termékek értékesítését dolgozzuk ki. A múlt héten jártunk a portékáinkkal Olaszországban, és minőségi kézműves termékeink optimista várakozásainkon felül arattak sikert. Az együttműködő közösség, a tanfolyamon elsajátított szemlélet, az oktatók szakértelme és támogatása sokak számára sorsfordító lehet, s azon dolgozunk, hogy az is legyen. A tanfolyamot befejezve lezárult egy csodákkal teli korszak. Most születik az izgalmakkal teli jövő, melyben- hisszük, a csodák tovább folytatódnak!

 

 Tánczos Erzsébet írása

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://netfolk.blog.hu/api/trackback/id/tr926133149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása