Ki vagy mi a címben említett Vándorlegény?
Egy rangos kézműves pályázat a fiatalok számára, mely már tizedik alkalommal került kihirdetésre. Lerántom a rejtélyről a leplet: az Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázat Vándorlegény című kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban.
A „Vándorlegénynek” már szép múltja van: a pályázatot 1995 óta kétévente hirdetik meg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium, a Hagyományok Háza, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége, a Kézműves Alapítvány, a Debreceni Művelődési Központ a részt vevő intézményekkel együtt. A pályázók műveiből rendezett kiállítás és a hozzá kapcsolódó programsorozat az ország hat városának művelődési - oktatási intézményei együttműködésével valósult meg, a programsorozat záróakkordja a budapesti kiállítás.
Magyarországi, és az ország határain túli magyar nyelvterületen élő, a hagyományos szövés, vászonszövés, nemezelés tevékenységekkel foglalkozó fiatalok nevezhettek. A hagyományos kézműves tevékenységgel foglalkozóknak kiváló lehetőség a bemutatkozásra, a megméretésre, alkotói fejlődésük biztosítására. Hat kategóriában (fonható szálas anyag, szövés-nemez, fazekas, faragás, bőrműves, hímzés – csipke – viselet - népi ékszer) vehettek részt a 11-15 és 16-25 éves pályázók.
A kiállítást Szabó Zoltán főmuzeológus, Hagyományok Háza Népi Iparművészeti Osztály vezetője, néprajzkutató nyitotta meg. Megnyitójában hangsúlyozta, hogy a Vándorlegény pályázat célja a népművészeti hagyományok továbbéltetése, a magyar tárgyi kultúra hagyományainak megtartása, a fiatalok alkotókészségének fejlesztése Szabó Zoltán a becses pályamunkák méltatása mellett kitért arra is, hogy vannak körök, amelyek a népművészet aktualizálását, abba a kívülről jövő beavatkozást nem tekintik elfogadhatónak, s az így született alkotásoknak szerintük helyük sincs múzeumban. Az igazgató kifejtette ellenvéleményét: az olyan értékmentő mozgalmak nélkül, mint a Gyöngyösbokréta, vagy a háziipari mozgalom, olyan műhely, mint a Zsolnay volt, ma a népművészetünk sokkal kevesebb értékkel rendelkezne. A műhelyek, mozgalmak valamint a tudatos gyűjtő és értékmentő személyek tevékenységének köszönhető, hogy például a buzsáki hímzést ma is művelik, a székely festékeseket újra s hagyományosan, festőnövényekkel színezve készítik.
A megnyitót Zsikó Zsuzsanna és Égető Emese, a „Röpülj páva!” vetélkedőben is szereplő népdalénekesek dalai tették még emlékezetesebbé.
Jó érzés lehet a bemutatott kiállított tárgyakkal együtt élni. A csodálatos nemezelt, szőtt, faragott, korongozott alkotások, megírt tojások, újragondolt öltözetek és gyöngy ékszerek belesimulnak modern életünkbe, úgy őrzik a múlt értékeit.
A tárgyakban meglátjuk alkotóik kézügyességét, a hagyományok tiszteletét, elkötelezettségüket eleink iránt úgy, hogy alkotásaiknak érvényes üzenetük van a ma élőknek.
Az alkotók fiatalok, iskolások, a bemutatott alkotások harmóniát sugároznak, az átörökített tudás és szépség megtestesítői. Csodálatra méltó, amit ezek a fiatalok tanáraik támogatásával létrehoztak – hiszen a háttérben szükségszerű, hogy legyen egy-egy lelkes pedagógus. Nem lehet elvárás, hogy egy szakkörön vagy népművészeti iskolában a bemutatott színvonalon alkossanak – a kiállításon az ország legjobbjai mutatkoznak be -, de inspirációnak, ihletadónak, szép élménynek szívből ajánlom. A környékbeli iskolák tanárai bizonyára elhozzák tanítványaikat – ha eddig nem gondoltak rá, s most igen, már megérte nekifognom a beszámolómnak.
A kiállítás rendezői Pölös Andrea, Borbényi M. Éva és Pintér Piroska voltak.
A kiállítás a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban tekinthető meg (1011 Budapest, Fő utca 6.) 2014. március 29-ig, keddtől szombatig 10 és 18 óra között.
Tánczos Erzsébet