Farsangi játékok bőven vannak/ voltak, persze nem minden tájégységben dívott mind, hiszen a farsang farka volt a játékok, a mulatság intenzív része. Ismerjünk meg néhányat:
A farsangi alakoskodás Magyarországon már legalább hatszáz éves hagyomány.
Legjellemzőbb vonása, hogy a hétköznapi élettől eltérő ( FORDÍITOTT VILÁG!) dolgok történhetnek, ekkor egy rövid időre megbomlik a szokásos rend.
Valóban "a feje tetejére áll a világ".
A hosszú böjtre előtt a farsangi időszakban az evés-ivás, a mulatozás szinte kötelező. A táncmulatságokat, különböző játékokat, vetélkedőket rendeztek, s ekkor volt a legtöbb lakodalom is a falvakban. Aki viszont pártában maradt, azt durva, vénlánycsúfolókkal gúnyolták.
BÁLOK,TÁNCMULATSÁGOK, LAKODALMAK:
Minden társadalmi réteg megrendezte ilyenkor a maga bálját, a szervezők általában a legények voltak. A "batyus-bálokra" az ételt a lányok, az italt pedig a fiúk vitték, a zenészeket pedig a bálozók közösen fizették ki. Fontos szerepük volt ezeknek a táncos mulatságoknak a párválasztásban. A lányok ilyenkor bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, aki ha tetszett neki a lány, kitűzte a kis csokrot a kalapjára.
A táncmulatságok legfőbb ideje a farsang volt, ilyenkor értek rá leginkább a mulatozásra, mert ekkor volt a legkevesebb mezőgazdasági munka. Ezek egy része a fonóban kapott helyet, bálok többsége azonban a kocsmában vagy bérelt házaknál zajlott. Minden társadalmi réteg megrendezte a maga bálját. A szervezők a mindenkori legények voltak. A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. Az egész magyar nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra.
Az házasságkötések, lakodalmak ideje is logikusan a farsang időszaka volt.S ekkor tréfásan, sokszor bizony tapintatlanul figurázták ki a pártában maradtakat. Ezek a csúfoló szokások húshagyó kedd éjszakájához, hamvazószerdához kapcsolódtak. Zajt keltve kiabálták:
Húshagyó,
Itt maradt az eladó!
A farsang adott alkalmat a különféle jelmezek, maszkok felöltésére.
A magyar falvakban ördögnek, kereskedőnek, cigányasszonynak, katonának, koldusnak, menyasszonynak, kéményseprőnek, boszorkánynak öltöztek be az alakoskodók, de igen népszerűek voltak az az állatalakoskodások. Legkedveltebb a medve-, ló-, kecske- és gólyaalakoskodás volt. A medvét táncoltatták, a gólya a lányokat próbálta csipkedni, a kecskére, lóra alkudoztak. A néma jelenetektől, a pantomimszerű játéktól a párbeszédes formákig sokféle változata élt e dramatikus szokásoknak.
A halottas játékoknak, temetési paródiáknak különös jelentőségük volt a farsangi időszak végén, mert összekapcsolódtak a farsang temetésével. Például a medvesalji Hidegkúton menyasszonynak öltöztetett bábut vagy egy menyasszonyt alakító lányt búcsúztattak és sirattak el farsang keddjén a mulatságot megszakítva. A Középső-Ipoly vidékén trágyahordó saroglyára rossz ládát vagy szalmazsákot tettek, ezt négy legény vitte a vállán. Másik kettő a papot, illetve a kántort utánozta. Ének kíséretében égették el a szalmazsákot vagy ládát. A borsodi barkóságnál is a temetési paródia több változatát jegyezték fel. Itt a farsangi időben tartott mulatság zárult böjtfogadó szerdán a pikáns szövegekkel megtűzdelt „halott”-búcsúztatóval.
Farsangi temetés
Eljátszottak ál-lakodalmat, ál-temetést is. Utóbbi halottas játék, temetési paródia, s különös jelentőségük volt a farsangi időszak végén, mert összekapcsolódtak a farsang temetésével.
A medvesalji Hidegkúton menyasszonynak öltöztetett bábut vagy egy menyasszonyt alakító hús-vér lányt sirattak el húshagyó kedden a mulatságot közepén. Az Ipoly vidékén trágyahordó saroglyára rossz ládát vagy szalmazsákot tettek, ezt négy legény vitte a vállán. Másik kettő a papot s a kántort utánozta. Énekszóval égették el a szalmazsákot vagy ládát - a menyecske életben maradt! A borsodi barkóságnál a temetési paródia számos változata élt együtt. Hamvazó szerdán pikáns szövegekkel megtűzdelt „halott”-búcsúztatóval vágtak bele a böjtbe.
Voltak a kivégzést imitáló játékok is, ezek húshagyókedden zajlottak : két férfi rabnak, kettő hóhérnak öltözött. A kocsma elé vagy a falu főterére terelték , ahol rájuk olvasták a falu bűneit és „kivégzezték” őket: az elítéltek fejére cserépedényt tettek, s ezt nyilvánosan leütötték. Aztán " feltámadtak" és éjfélig mulattak a kocsmában. Azért nem tovább, mert akkor hamvazószerda szigorúan böjti nap volt.
Tuskóhúzás
A farsangi lakodalmas játékok közül a leglátványosabb a nyugat-dunántúli rönkhúzással, tőkehúzással összekötött mókaházasság. Jó magas fát döntöttek ki, ezt húzták végig a lányokból, legényekből alakult párok az úton. Amikor megálltak, tréfás esküvőt tartottak.
Néhol a tuskót a vénlányok ajtaja elé letették, hogy reggel, amikor az illető hölgy ki akar jönni, ne tudja kinyitni az ajtaját. Olyan eset is volt, hogy tuskóval szinte felszántották a vénlányok udvarát.Közben - ha nem fulladtak ki a rönkvontatásban - vénlánycsúfoló éneket énekeltek.
Ma is tartják itt-ott, ha a településen nem volt esküvő, akkor tartanak egy bolondos lakodalmat, hogy kicsúfolják a házasodni nem óhajtó fiatalokat.
Húshagyókedden rendezték a tuskóhúzást olyan községekben, melyekben az esztendő során nem volt lakodalom.
Íme egy álesküvőt megnyitó versezet:
"Mélyen tisztelt Közönség!
Felsőbátkifalu nagyközség!
Hajják meg a süketek! Nyíljon ki a fületek!
Nagy eseményt hirdetek, jó mulatságot ígérek:
Azért jöttünk össze ma, legyünk hát egy csokorba.
Házasság lesz ebből tudom, ezt bátran itt megjósolom.
A falu egy legénye, kinek az esze kereke
Mindig jár és meg nem áll,
Kigondolta, úgy tudom, házasodik farsangon."
/Körmend/
Bikaütés:
Kászon völgyében a bikaütés dívik, ez is egy dramatikus játék.
A szokás az egykori állatáldozatokkal hozható kapcsolatba. A bikát alakító legény egy szalmából készített ruhába bújik, fejére jókora káposztafőző cserépfazekat helyeznek, arra meg egy-egy bikaszarvat rögzítenek, kezébe nagy kolompot tesznek.
A játék során "gazda" baltával a kezében árulja "jószágát" a falubelieknek. A "kupecek" alkudoznak
a bikára, de nem adják meg az árát, úgyhogy a gazda inkább fejbe vágja mint káros legyen benne. A cserépfazék széttörik, a legény kiugrik a jelmezből, és tűzbe dobják a " bika" bőrét, s mulatnak tovább. A hídról a patakba seprik a hamut, hogy a víz messzire vigye és megóvja a falu lakóit a rossztól és rontástól.
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-1271.html
http://etno.lett.ubbcluj.ro/admission/
http://www.historia.hu/archivum/2006/0601tatrai.htm
http://philatelia.hu/galeria/bus%C3%B3j%C3%A1r%C3%A1s
