Libák siráma- leányok álma : a tollfosztó

2013. november 15. - netfolk

Kedves Olvasóm!

Ha szereted a netfolk bejegyzéseit, hívj meg egy kávéra, he teheted...

Átvitt értelemben persze.

A netfolk blogot évek óta saját, és talán mások örömére is írom. Most eljött az idő, hogy az olvasó közösséghez forduljak, hogy a blogot a már megszokott színvonalon tudjam a jövőben is írni. Ebben segít, ha havonta egy kávé árával támogatod a blogot. Ezt megteheted ide kattintva: https://www.patreon.com/netfolk

Eleink a liba s tyúktollat igen nagyra értékelték, mivel a párnák jelentették a vetett ágy díszét, gazdagságát.

A tollal töltött dunna 17. századtól követhető nyomon, de csak a tisztaszobabeli ágyakban.

A vetett ágyban szalmazsák volt, rajta derékalj, abba került az első kopasztású toll. Erre lepedőt tettek, majd párnákat, arra dunnát. Az ünneplő dunnába pehely került. A tollhoz tollfosztással jutottak hozzá.

Mikor lehetett tépni?

A fiatal ludakat évente háromszor, az idősebbeket akár ötször is megtépték. Szakértelmet, gyakorlatot kívánt ez a munka, mert a kontár kárt tehetett a liba bőrében.

Mi a tollfosztás?

A tollfosztás kaláka jellegű munka volt, s mint a többi hasonlóan végzett munka a közös szórakozást is jelentette. Az asszonyok, lányok társas munkája az volt a tollfosztás az őszi- téli időszakban., mikor a mezei munkák idejének az esztendőre vége szakadt.

Mikor volt az ideje?

A tollfosztáskor a száráról letépdesik a tollat. Különösen a fonástiltó napokon, kedden, pénteken, vasárnap és ünnepnapokon, Borbála, Luca és Miklós napján gyűltek össze a rokonok és szomszédok egymás tollát megfosztani.

Hogyan zajlott?

Bérelt vagy meghívásra látogatott házaknál dolgoztak.
Úgy húsz asszony gyűlt össze egy-egy kalákát hirdető házhoz, s mesélve, énekelve esténként tizenegyig is dolgoztak. A 20. század elején még volt tollfosztó, rendre mézespálinkával, kaláccsal, mákos kukoricával kínálták. kínálták a segítőket.

Hogyan ünnepeltek?

Több hétig is eltartott a tollfosztás, s mikor végeztek vele az évre,mulatságot tartottak.. A nagy mulatozást csak az éjféli töltött káposzta szakította meg.

Ekkor tollas maskurákat öltöztettek: egy-egy asszony arcát szilvaízzel bekenték, majd tollat fújtak rá. Sokféle tréfát eszeltek ki ilyenkor:az ajtón vagy ablakon át madarat eresztettek be. Lábára, nyakára tréfás szövegű cédulát kötöttek.

Ilyenkor más maskarások is jöttek a házhoz, és az asszonyok lányok azt figyelték, figyelték, hogy van-e köztük férfileselkedő. Ha nagy igyekezetük eredményeképpen találtak egyet, azt levetkőztették,s ruha, cipő nélkül bocsátották el.. Előfordult, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot. Egy-egy asszony kalapot tett, nadrágot húzott, s úgy játszotta a „gavallér” szerepét. Reggel nótázva mentek együtt haza.

Néhol a tollfosztóba csak komoly udvarló bemehetett, de még ő sem maradt sokáig.

De ha az asszonyok nem voltak megelégedve az ellátással, szétfújták, szétszórták a toll egy részét. Ilyenkor az utca, udvar is megtelt tollal. Ez megmutatta, hogy fösvény volt a háziasszony.

Egyes vidéken a toll csumáját a legény összeszedte, és a neki tetsző lány háza előtt szórta el az udvarlás jele volt. Másutt ezt nem vették jó néven, mert éppen a megszégyenítés jele volt.

Tiszaföldváron a legények összeszedték a kocsányokat, és a lányok háza elé szórták, s reggel megfigyelték, hogy eltakarították-e. Így tették próbára a lányok szorgalmát.

Íme egy film , magáért beszél: