- Művész családba született?

- Nem, a szüleim nem voltak művész emberek, de a világra és így a művészetre is nagyon fogékonyak, nyitottak voltak. A családi légkör nagyon meghatározó volt. Az általános iskolás éveket Hódmezővásárhelyen töltöttem, mire középiskolás lettem, a család Pestre költözött. Én itt is, ott is rendre megnyertem a versmondó versenyeket, magam is írtam verseket és minden mást. A középiskolában amolyan fő szervezője, mondhatni lelke voltam a színjátszó körnek. Komoly előadásaink voltak minden évben, de a legnagyobb  várakozás talán a rendszeres év végi paródiaműsorunkat előzte meg. Abban rendre kifiguráztuk a tanárainkat is, meg saját magunkat is. Csak ajánlani tudom az ilyen kezdeményezést, a legjobb az éves feszültség levezetésére diákoknak és tanároknak egyaránt. Emellett éveken át hegedülni tanultam.

- Tehát nem művészeti képzésben folytatta tanulmányait?

- Édesapám vágya volt, hogy mérnök legyek. El is végeztem a Műszaki Egyetemet, bizonyára mérnökként dolgozom nyugdíjas koromig, ha nincs az öcsém.

- Merthogy?

- Mert az öcsém iskolájában újra kezdtem a színkör, diákszínpad szervezést. A Pál utcai fiúk előadásunk máig emlékezetes a számunkra. Közben egy úttörőcsapatot szerveztem, majd a központi úttörő művészegyüttes vezetését bízták rám.  Közel két évtizedig vezettem az együttest. Akkor aztán sok minden megváltozott, és nekem is újabb, más terveim támadtak. .

- Mikor történt a változás és miben nyilvánult meg?

- Mindez 1988-ban volt. Már egy ideje művelődéstörténeti klubot vezettem a Magyar Nemzeti Múzeumban. Mindenféle műfajt kipróbáltunk ott az érdeklődő gyerekekkel, sokoldalúan térképeztük fel az egyes korszakokat. Ez mindig nagy kihívást és sok-sok élményt jelentett. Igazi élményközpontú tanulást.

- Mi mindennel foglalkoztak?

- Beleástuk magunkat a régi korok zenéjébe, irodalmába, képzőművészetébe gyakorlatilag mindenbe, ami hozzáférhető volt.

- Mi nem volt az?

- A régi korok táncai. Az nagyon nehezen hozzáférhető területnek bizonyult, de ettől rettentő izgalmas is lett. Én nem adom fel az engem érdeklő dolgokat, úgyhogy elhatároztam, történelmi táncokkal is megismertetem a gyerekeket, mert egy kort a táncai is jellemeznek.

- Hogyan történt mindez?

- Megalakítottam a Garabonciás Gyermekegyüttest. Akkor a cél az volt, hogy történelmi táncokat tanítsunk a gyerekeknek, ők adják azokat elő.

- Kik jöttek a Garabonciásba?

- Kezdetben azoknak a tanítványaimnak a gyerekei jöttek, akik még a ’60-as években jártak hozzám. Aztán az ő gyerekeiknek a barátai, osztálytársai is csatlakoztak, mert ők is részt akartak venni ebben az izgalmas dologban.

- Milyen korúak és hányan voltak?

- Általában tíz évesek. A garabonciások most is leginkább a felső tagozatos gyerekek közül kerülnek ki, bár a korhatár kitolódott: 16-20 éves „régi motorosok” emelik a műsor értékét. Először öten voltak, és pillanatok alatt megsokszorozódtak.

- Mivel foglalkozott akkoriban az együttes?

- 1988-ban, amikor a Garabonciás alakult, reneszánsz és barokk táncokat tanultunk és adtunk elő. Később többet akartunk. Mivel a Garabonciás Együttes tagjai között voltak zeneiskolás gyerekek, az ő játékuk színesítette a műsorokat.

- Hogyan alakultak tovább az előadások?

-Még egy régi, ókori görög tematikájú játszótáborban jó ismeretségbe kerültem a pantomimesekkel. A Garabonciásban  aztán külön pantomimes csoport alakult, s a műsorainkban is az eszközös pantomim és a tánc egymást váltva szerepelt. Ekkortól olyan táncjátékokat adtunk elő, amelyeknek történetet mesélnek el. Ebben központi helye van a történelmi társastáncoknak, a történet többi részét pedig pantomimmel játsszák el a szereplők. Ilyen volt például az egyik első műsorunk, a korai magyar történelme felidéző Királymesék című előadásunk. Közben felfedeztük,hogy a táncos gyerekek titokban a pantomimet tanulgatják, a pantomimesek meg a tánclépéseket, hát egybe olvadt a két csoport, mindannyiunk megelégedésére.

-Említette a Királymesék című előadást. Mely történelmi korokat mutatják be az előadásaikon?

-A műsorok egy része folyamatosan repertoáron van, bár a szereplők időről-időre változnak, egyesek kinőnek az aktív garabonciás korból, mások beleérnek, s az előadások ezt persze követik. Szeretném megjegyezni, hogy Vadady Ágnes koreográfus, táncpedagógus volt a Garabonciás Együttes első, alapító koreográfusa.  Aranyos Ágota koreográfus Tarcsa Zoltán  pantomim mester és Péter Boglárka asszisztens alkotja meg és tanítja be  velem együtt a műsorokat mellettem.

- Kik ők?

- A garabonciás „műfajok” gondozói kiváló szakemberek. Aranyos Ágota koreográfus hazai és külföldi mesterektől tanult. Tarcsa Zoltám pantomim művész az Európa-hírű Karsai Gizella tanítványa, új műfaj megalkotója. Péter Boglárka végzett tánc- és drámatanár.

-Mely történelmi korszakokat mutatják be a Garabonciás műsorai?

-A Garabonciás Együttes műsorai több korszakot felölelnek, bemutatnak. Az Ókori játékok című előadáson az ókori görög és római világ ünnepei, hétköznapjai, játékai elevenednek meg pantomim játékainkban.  Megmutatjuk az ókori iskolát, színházat, az ókori olimpia eseményeit. Mivel gyerekek adják elő főként gyereke számára, az előadás stílusa, hangvétele, tempója igazodik ehhez.  A műsorokban a nézők is szerepet kapnak, például az ókori versenyjátékokban részt vehetnek.

- Milyen műsoruk van még?

-A történelmi kronológia és az, hogy milyen sorrendben születtek az előadások, nem vág egybe, én most a történelmi kronológiát követem. Ősök nyomdokán című táncjátékunk a honfoglalás korát idézi. Az kor hiedelemvilága, szokásai elevenednek meg. A műsorban egy ifjú felnőtté válását ünnepli a nemzetség, a szertartást a táltos vezeti. A táncjáték jelmezei korabeli emlékek és kutatások alapján készültek, a kísérőzene is a kor hangulatát kelti. Ezzel az előadással Portugáliában is nagy sikerünk volt, ahol addig nem sokat tudtak a mi hiedelmeinkről, népszokásainkról, őstörténetünkről.

- Hogyan születnek az előadások ötletei?

- Nem tudom megmondani, az ötletek szerencsére folyton jönnek, aztán több szűrűn kell átmenniük, míg megvalósul egy előadás. Az ötlet egy dolog, más felderíteni, hogy például a honfoglalás korában hogyan élhetett egy ifjú ember. A hitelesség nagyon fontos, hiszen mi végeredményben közvetett módon, élményszerűen tanítjuk a garabonciásokat és a nézőket is, és nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségben. Itt van például a már említett Királymesék, ami három táncjáték a XIII.-XV. század magyar királyainak emléket állító mesék nyomán. A szereplők korabeli viseletben, korhű zenére, a koroknak megfelelő táncelemekkel lépnek színre. A mesék korabeli krónikások leírásából származnak, az egyik történet alapjául Vörösmarty Mihály költeménye (Szép Ilonka) szolgált, tehát hiteles forrásokból dolgozunk.

- Honnan van ennyi darabhoz korabeli öltözetük?

- Házilag oldjuk meg a kivitelezést, tárolást is. Vannak alapdarabok, melyek kis változtatással több előadásban is viselhetők. Sokat köszönhetünk a szorgos és ügyes kezű szülőknek.

A Középkori vásár darabban látható ruhák például a Gyerekjátékok című előadásban is feltűnnek. Nem is tudnánk másként a sok-sok szereplésen, beleértve külföldi turnékon a részvételünket megszervezni. A Középkori vásárban középkori sokadalom árusai, kikiáltói, mutatványosai és a vásári nép forgataga adják a közel negyven perces műsor hangulatát. A korhű jelmezek korabeli muzsika, reneszánsz táncok teszik hitelessé a műsort.

- Mint egy életre kelt történelem óra.

-Igen, valami afféle. Az egyik legnagyobb kihívás különben a Gyermekjátékok előadás volt.

- Miért?

- Említettem már, hogy ötleteknek nem vagyunk híján. Egyszer Bruegel világhírű festménye ihletett meg, hogy elő kellene adni a festményt színpadi játékként. Mondtam a játék szakembereknek, de megkaptam, hogy ilyet aztán végképp nem lehet. Festményből színpadi produkciót ki látott már? Nekem persze több sem kellett, innentől már nem hagyhattam magam meg az ötletet. Az előadás megszületett. Bruegel világhírű festménye tölti be a színpadot, a festményen látható gyermekjátékok egy része kavarog a táncos-pantomímes játékban. A műsor zenéjét a festő kortársától és "földijétől", Susato-tól kölcsönöztük, a "jelmeztervező" meg persze maga a festő. A hitetlenkedő szakemberek aztán írásban követtek meg. Az előadással pedig bejártuk Hollandiát sőt, Bécsben is bemutattuk, ahol a festmény található. Szép anyáink játékai című műsorunk a XIX. századi magyar hagyományos játékokat mutatja be. Sikerrel játsszuk egy műsorban a Gyermekjátékokkal. Így  gyakorlatilag egy órás két felvonásos műsort alkottunk meg.

- Azért a későbbi korokat is bemutatják?

- Igen, a Szép Ilonka históriája reneszánsz táncjáték Vörösmarty Mihály költeménye alapján Mátyás király szerelmi kalandját mutatja be ez is egy magyar történelmi előadás. A Huszáros viszonylag friss. Ebben a nagypapa várokozással tekint pelyhesállú unokájára: büszkesége biztosan huszárnak áll. A huszárverbunk dallama pedig odavonzza a falubelieket, nőket, öregeket is. A Tündérvilág című táncjáték angol eredetű Henry Purcell Tündérkirálynő című muzsikájára a Szentivánéji álom motívumaira készült. Nagyon érdekes a barokk zene és a reneszánsz téma együtt, egy zeneműben s a színpadon.

- Van-e legkedvesebb műsora?

 - Az egyik kedvenc, ha szabad ilyet mondani, a Napkirályfi. A  francia barokk korát idézi. Lully művét dolgoztuk fel, mely a "táncoló király", XIV. Lajos ifjú éveit jeleníti meg, amikor a kamasz-király balett-szerepével lepte meg udvarát.  Ő volt ugyanis a Nap, s az előadás sikere után ragadt rá a név: a Napkirály. Mi az előadásban azt mutatjuk meg, hogy XIV. Lajos élő ifjú ember volt, hatalmas elvárásokkal a nyakában, ettől emberi a helyzet, s a kor is átélhető.  A Napkirályfi előadással Franciaországban is nagy sikerünk volt.

- A Garabonciások néha állatbőrbe is bújnak.

- Igen,   La Fontaine meséit Lully zenéjére mutatja be táncos-pantomimes műsorunk. Táncelemei a francia barokk népi stílusát idézik, ezt a stílust mutatják a műsor jelmezei is. A történet az, hogy a gyerekek a kamra zugában egy kosarat találnak tele állat-maszkokkal és a nagymama mesekönyvével. Kedvük támad a történetek eljátszására, s így is tesznek.

-Évente hányszor lépnek fel?

- Ez változó, de a Garabonciások legalább 20-30 alkalommal lépnek pódiumra egy évben, és eddig  20 külföldi szereplésünket láthatta a közönség

- Hogyan lehet egy ifjú ember garabonciás?

-A garabonciás diák a magyar népi hitvilág természetfeletti személyeinek egyike. i 13 iskolát végez, így bűvös könyvhöz jut, melynek segítségével a levegőbe tud emelkedni. Ha úgy adódik, vihart, jégverést okoz vagy könyvéből "kiolvassa" a sárkányt és azon lovagol a falu fölött. A sárkány aztán hosszú farkával  lesöpri a házak tetejét, a fákat pedig tövestül kicsavarja. Ez nem tűnik valami egyszerűnek. A Garabonciás Együttes tagjának lenni ennél lényegesen egyszerűbb, s talán még szórakoztatóbb. Az együttes újoncai hamar szerepet kapnak.

-Mikor van toborzás?

- Most éppen nyár van, mondhatni uborkaszezon, de a gyerekeket egész évben várjuk, próbáink a Ferencvárosi Művelődési Házban vannak. A részletekről a www.garaboncias.hu honlapon lehet tájékozódni. A garabonciások olyan iskolások, akik szívesen tanulmányozzák, tanulják régmúlt korok táncait, muzsikáját, játékait. A tanultakból kerekedik műsor. Múzeumok, művelődési házak gyermekrendezvényein, történelmi emlékezések műsorában, gyakran a televízió képernyőjén láthatók, külföldön is sikeresen mutatják be műsorukat. Történelmi játékaikban a felidézett kor hétköznapjai és ünnepi eseményei jelennek meg, táncos-pantomimes feldolgozásban, korhű viseletben, korabeli zenével. Műsoraik után gyakran tanítanak meg a közönségnek egy reneszánsz, barokk táncot, vagy korabeli játékokat játszanak velük. Próbáikon művészeti alapképzésben részesülnek, színpadi gyakorlatot szereznek, megismerik műsoraik művelődéstörténeti "hátterét". Az új műsorokra alkotó táborban készülnek fel.

- A Garabonciás Együttes jövőre 25 éves lesz. Mik a tervek a közelgő ünnepi évre?

- A jubileumra a "Garabonciások 20 éve " című  évkönyv „pótfüzete” és jubileumi kerámia plakett kiadását tervezzük. Az ünnepi műsorban helyet kapnak az egykori garabonciások is, vendégei között lesznek a garabonciás történelmi táncos találkozók résztvevői és Vadady-díjasok. Műsora a negyed század sikeres produkcióit idézi. A „régi garabonciások” találkozóján az „öregek” kisgyermekeit is láthatjuk. Mindezt a Helytörténeti Gyűjteményben rendezett kiállítás kíséri.

Tánczos Erzsébet írása