„Meg vagyon írva” címmel volt látható Mosonyi Éva népi iparművész kiállítása Budapesten.
A cím kettős jelentésű: egyrészt utal a megírt tojásokra, másrészt Krisztus megjövendölt halálára és feltámadására. A kiállítás megnyitója nagycsütörtökön volt. Bíró László tábori püspök megnyitó beszédében a hímes tojások vallási hátterét hangsúlyozta, ami a művésznő szándéka is: a terem központjában az óriási keresztet formázó írott piros tojások Krisztus kereszthalálára utalnak.
Bár a tojás ősidők óta az élet és az újjászületés szimbóluma, a mi kultúrkörünkben húsvétkor öltözik különleges díszbe, s ezen az ünnepen a leghangsúlyosabb a szerepe.
A kiállításon az erdélyi hagyományokat idézi fel az oltár, ahova az asszonyok kosarakban, tálakban vitték el az ünnep ételeit s a hímestojásokat. Itt fehér-sárga vonalakkal díszített piros tojásokat láthatunk a kosarakban, ezek a kiállítás végeztével a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumba kerülnek a mintarajzokkal és a leírásokkal együtt.
Külön vitrinben tekinthetjük meg Kungl Mihályné, a nagymama legkedvesebb mintáit, tojásírásra használt eszközeit.
- Mikor készítette el élete első hímeseit?- kérdeztem Mosonyi Évát a megnyitó ünnepség után.
-Nem túlzás, ha azt mondom, hamarabb tanultam meg a tojásírást mint a betűvetést. Ez egy baranyai kicsi faluban, Kékesden történt, ahol a nagymamám vezetett be a horgolás, hímzés meg a tojásírás rejtelmeibe. Maga mellé ültetett, s megtanított mindarra, amit ő is a nagymamájától tanult. Kislányként nem gondoltam én arra, hogy együtt élek a hagyományokkal, furcsa is volt, mikor először láttam múzeumban olyan tojásokat, mint amiket a nagymamám festett, de hamar célommá vált a kékesdi mintakincs megőrzésé, s a Kárpát-medence mintakincsének rendszerezése. Utóbbi igen nagy feladat, mert a mögöttünk levő 100 évben a tojásírás motívumvilága (akár egy nagy robbanás után) egészen összekuszálódott, s nagyon megváltozott.
-A nagymama mellől egyenes út vezetett a népi iparművészségig?
-Nem, kezdetben csak az a vágy hajtott, hogy a húsvéti asztalra minél szebb hímesek kerüljenek. Csak később, akkor is a család és a barátok biztatására álltam ki munkáimmal a nyilvánosság elé. A tojásírás nekem szenvedélyem, de nem ez a munkám. Eredeti végzettségem és életfelfogásom szerint tanító vagyok. A szó bővebb értelmében is, hiszen igen sokakat vezethettem be a tojásírás rejtelmeibe De voltam marketing menedzser, szakközgazdász végzettségem is van, jelenleg a Csoko-láda kézműves boltot vezetjük.
- Nem próbált kizárólag a tojásírással foglalkozni?
- Ez nehéz kérdés .A nagymamám igen ügyeskezű asszony volt, sokak kérésére festett hímes tojást, de ezért soha eszébe sem jutott volna pénzt elfogadni. Sosem vágytam arra, hogy a hímeseimből éljek meg, számomra egészen más minőséget jelentenek az életben.
- Mit képvisel ma a hímes tojás?
- Leginkább a locsolásért járó tárgynak tartják, pedig a tojás jelképek, ősi tudás hordozója. Annak idején szántáskor az első barázdába kitették a hímest, így igyekeztek biztosítani a jó termést. Az egyes motívumoknak külön jelentésük volt, sajnos ez a tudás mára feledésbe merült. Nem volt mindegy, hogy a leány melyik fiúnak milyen díszítésű tojást adott!
A képen természetes anyagokkal festett tojások láthatóak.
- Talán jobban meg is becsülték.
- Megbecsülték, az igaz, de régen senki sem festett kifújt tojásokat. Főtt tojásokat díszítettek, örültek nekik, aztán feltörték és megették. Ez az élet rendje, és erre bíztatok mindenkit. Ez az egyik titka annak, hogy a következő évben újra kezdődhessen az alkotás.
- Az önálló alkotásban Hímes tojások című könyve is segít.
- Az elmúlt évek során nagyon sokaknak mutattam meg a tojásírás fortélyait, ennek tapasztalataiból született a könyv.
- Tehát érdekli manapság az embereket a tojásírás?
- Szerencsére igen sokan vannak, akik szeretnek tojást díszíteni, ismerik a főbb technikákat, motívumokat. A tapasztalataimat gyűjtöttem össze ebben a könyvben, hogy az is boldoguljon a tojásdíszítéssel, aki egymaga próbálkozik. Tapasztalatból tudom, hogy mik a buktatók, mikre kell figyelni, s ezt meg is osztom. Említettem, hogy tanító a végzettségem, ezért is nagy öröm a számomra, hogy óvodákban, iskolákban is ott van a kiadvány, a gyerekek megismerhetik belőle néphagyományainkat, a gyakorlat során pedig kézügyességük, esztétikai érzékük is fejlődik.
- Az óvodákban, iskolákban milyen festékekkel színezzék a tojásokat?
-A növényi festékeket jó szívvel ajánlom, én magam is előszeretettel használom őket. A vöröshagyma héja a legismertebb színező, de sok mást is használhatunk. Minél hosszabb ideig tartjuk a tojásokat a festőlében annál intenzívebb árnyalatot kapunk.
A képen természetes anyagokkal megfestett tojások láthatóak.
- Ön 2010-ben pontosan 2010 viasszal megírt piros tojást festett meg úgy, hogy nem volt közöttük két egyforma. Mi késztette erre?
- Ennek a vállalásnak volt már előzménye: 2007-ben 1500 darab hímesem magyar rekordnak minősült. Amikor kihirdették, hogy Pécs Európa Kulturális fővárosa lett 2010-ben, azonnal eldöntöttem, hogy 2010 darab, a tojásdíszítés Kárpát-medencei mintáiból eredő, de különböző tojást festek.
- Hogyan lehet emlékezni arra, hogy milyen variáció készült már el?
- Ennyi különböző tojást nem lehet spontán ihletettséggel megfesteni. Ehhez komoly tervező és rendszerező munkára volt szükség.
- Eszerint a népi iparművészek alkothatnak új mintákat?
- Természetesen jártasnak kell lenni a hagyományos motívumokban annak, aki saját tervezésű mintával áll elő. Látni kell azonban, hogy a művész feladatát nem lehet a meglévő minták másolásában meghatározni. A népművészet mindig alakult, hiszen az emberek benne éltek, s életük, körülményeik, a technika változása a népművészetben is tetten érhető. Ma is születnek variációk, és ez így van jól.
-A kiállításon láthatunk egy egészen különleges vitrint. Az ismertetőn ez áll: Modern törekvések.
- Igen, pont azért áll ott, hogy bemutassuk, hogyan lehet a hagyományok mentén új törekvéseket megvalósítani. Az első oszlopot a Pécsi Bazilika altemplomának mintái ihlették. A második sor címe: a „Geomertia dicsérete növényi festékekkel”. Aztán áll a „Mértani szabályosság tűzpirosban”.
- A következő igen különös.
- Ez a „Kacsok fehéren- feketén”. Nagyon dekoratív, a könyvemből könnyen elsajátítható az elkészítés menete. Az utolsó oszlopban „Kékfestő átiratok” szerepelnek, tehát egy más terület díszítményeit alkalmaztam a tojásokon. Látható, hogy a kiállításon jól megférnek egymással az autentikus ősi minták és a modern törekvések.
- Ön a Kézműves Remek címet kétszer is elnyerte, szakmai nívódíjat kapott, 2008-ban piros tojásai bélyegen is megjelentek, s azóta is viszik hagyományaink hírét a világban. Mit tanácsol a szülőknek, pedagógusoknak, hogyan fogjanak a gyerekekkel a tojásíráshoz?
- A tojásdíszítés jó szórakozás, de hogy ez így legyen, néhány dologra oda kell figyelni. Szép, hibátlan héjú tojást válasszunk! A barna kevésbé törékeny, mert vastagabb a héja, érdemes azzal kezdeni. Ecetes majd tiszta vízzel át kell törölni, mert a szennyeződés tönkre tenné a munkánkat. Kell egy jó íróka és viasz, tojás meg úgyis van otthon. Én kislány koromban a gereblyés motívummal ismerkedtem meg először, másnak is szívből ajánlom.
A képen: Nincs elrontott tojás!
- Sajnos még így sem garantált a siker.
- A tojás természetes anyag, ezért előfordulhat, hogy hiába a gondosság, mégsem lesz szép megfestve, vagy esetleg megszalad a viasz mikor írunk rá. Erre én azt mondom, hogy rontott tojás nincsen! Ahogy egy kissé elsózott ételt is rendbe lehet hozni, egy szabálytalanul viselkedő tojásból is ki lehet hozni a szépet. Az egyenetlen színű tojást például visszamarathatjuk, a túlszaladt viaszt pedig alakítsuk mintává! Sokszor ezek a „rontott” darabok lesznek a legszebbek, csak meg kell hallanunk, mi akar lenni maga a tojás. A siker záloga a tojásfestésben is az, hogy örömmel végezzük. Ez minden tevékenységen átüt!
A képen dióburokkal színezett tojások láthatóak.
Tánczos Erzsébet írása
