Tojásdíszítés kicsit másképp 2.

2013. március 20. - netfolk

A viaszolt technikákról itt írtam: http://netfolk.blog.hu/2013/03/10/egyszinu_irott_tojas_keszitese ,és itt: http://netfolk.blog.hu/2013/03/20/viaszos_tojasdiszitesi_modok

Most az egyéb tojásdíszítő módok közül mutatok be néhányat.

Karcolt tojás:

Ez a technika nagy múltra tekint vissza Magyarországon. VI-VIII. század körüli karcolással díszített tojás került elő egy avar temetőben. Magyarországon a tojáskarcolás legkiválóbb mesterei, a motívumok alkotói,
megőrzői és továbbadói a pásztorok voltak. Mára a karcolt tojás mintakincse és, elterjedési területe jóval szerényebb, mint a viaszírásos díszítésé. Az előre megfestett tojásra karcolják a mintákat és gyakran a rövid versikéket is.

A képen karcolt tojások láthatóak.

Mondják még kotort vagy vakart tojásnak is. Készítése egyszerű, gyorsan elsajátítható. Régebben főleg a férfiak foglalatossága volt. Híresen szép mintákat karcoltak a pásztoremberek.

Munkaeszközök: bicska, kés vagy vastagabb tű, esetleg szeg, manapság már a tapétavágó kés.

A jó vastag héjú tojásokon kívül festékre van még szükségünk.

Régebben a sötétpiros, fekete, liláspiros, , sötétlila színek voltak a legnépszerűbbek. A sötét szín praktikus, mert háttérből a karcolat fehérsége szinte kivilágít. A Tiszaháton hagymahéjjal festették a karcolásra szánt tojásokat, mert az nem ivódik mélyen a tojás héjába, s akkor könnyebb karcolni.

Karcolni lehet főtt és kifújt tojásra egyaránt, érdemes főtt tojással kezdeni.

Hogyan dolgozzunk?

Röviden: óvatosan.

Hosszabban:Vegyük tenyerünkbe a tojást és fogjuk körül ujjainkkal. Ne szorítsuk ( összeroppanna), de tartsuk stabilan! Ezután fogjuk a tapétavágó kést a kezünkbe , és nem túlmerőlegesen tartva húzogassuk a tojáson. Így vastag vonalakat kapunk. Minél meredekebben tartjuk a kést, annál vékonyabb vonalakat hozunk létre.

Ha elkészültünk a karcolással, a tojást bedörzsölhetjük szalonnadarabbal, hogy fényes legyen, s ezzel a karcolás porát is eltakarítjuk.

Szalmarátétes tojás

A szalmadarabkákkal díszített tojások, mint megannyi ékszer, csillognak-villognak.

Készítésükkel az emberek nyilván a gazdagok aranyból való, drágakövekkel kirakott ékszertojásait kívánták utánozni.

Az így készült tojások igen tetszetősek, ám a díszítő mód korlátai adottak.

Csehszlovákiában, Ausztriában a szalmarátétes díszítő mód igen elterjedt, míg Ukrajnában csak ritkán alkalmazzák. A szalmarátétes tojás azonban igen érdekes dísz lehet.

A szimmetriára ügyeljünk! A szimmetrikus elrendezés biztosítja, hogy a tojáson rend legyen, a díszítmény megfeleljen az esztétikai követelményeknek.

A szalma elkészítése a legfontosabb mozzanat.

A szalmaszálakat vágjuk fel. 20 cm-es darabokra, és áztassuk langyos vízben legalább egy napig. Utána a szalmaszálat kettéhasítjuk, és éles késsel, ügyes mozdulattal a fehéres színű belső részét lemetsszük vagy levakarjuk. Ezáltal a szalmának a külső, fényes része marad meg, amelyik egészen vékony, könnyen hajlítható.

Mindig csak azt az egy szalmaszálat vegyük ki a vízbő1, amelyiken dolgozunk, hogy a többi ne száradjon ki. Ha ez mégis megtörténne, dugjuk vissza a vízbe!

Miután kellő mennyiségű szalmát dolgoztunk fel, a hosszúkás csíkokat nem langymeleg vasalóval kivasaljuk. Ha ezzel is készen vagyunk, jöhet a méretre vágás. A szalma szélességétő1 függően kisebb-nagyobb rombuszokat, háromszögeket, négyzeteket, vékony, hosszú csíkokat vághatunk ki.

Mire van még szükségünk? A díszek felragasztásához legyen átlátszó ragasztónk!. Mindig csak kis felületet kenünk be ragasztóval, a ragasztót fogpiszkálóval egyengessük el! Szükség van egy nagyobb tűre is, amelyet a vastagabb felén dugóba ütöttünk bele. Így megfelelő szerszám lett belőle. Legyen a kezünk ügyében kis edényben víz.

Hogyan dolgozzunk? A nagy tű hegyét belemártjuk a vízbe, így arra rátapad a szalmadarabka. Azt ráhelyezzük a tojásra, a tű hegyével tudjuk a helyére igazítani. Ha a tojás kellően díszes, a szalmadarabkákat lakkal még rögzítenünk kell, hogy később se hulljanak le. A lakkozást végezhetjük ecsettel is, ha netán padlólakkot használunk. Ettől a tojás felülete csillogó lesz, a hajlakktói viszont selymes fényt kap.

Gyöngyrátétes tojás:

Az így készült tojások is igen mutatósak.

Munkánkhoz szükséges: átlátszó ragasztó, fogpiszkáló, dugóba szúrt hosszú tű, nedves rongy, apró és közepes méretű gyöngyök.

Hogyan dolgozzunk? Kifújt tojáshéjra alkossunk, ez lehet tyúk-, kacsa- vagy libatojás. Minél nagyobb a tojás, annál bonyolultabb és részletezőbb minta kialakítására nyílik lehetőség. Ha az alapnak szánt színre a tojást előzőleg befestjük, még szebb lesz a tojásunk.

Mindig csak egy kis területet kenünk be ragasztóval. A gyöngyöt mutatóujjunkkal vigyük fel a tojáshéjra. A nagy tűvel a gyöngyszemeket a helyükre irányíthatjuk.

A díszítmények többnyire mértaniasak. Főként az osztókörök, meg a segédvonalakkal kialakított háromszögek, rombuszok adják ki a mintákat. Nagyobb tojásokon akár virágszerű díszítmények is kialakíthatóak.

Patkolt, vasalt, fémapplikációval díszített tojás:

A képen Sallay László kovács, tojáspatkoló alkotása látható

Hazánkban többnyire kovácsok vagy géplakatosok készítették, fő1eg virtusból, kézügyességük bizonyítására. Sokan hitték azonban, hogy a patkolt tojás szerencsét hoz tulajdonosának.

Készítési módja: a fehéren hagyott tyúk- vagy libatojás belsejét kifújják, majd tiszta vízzel kimossák. A tojáshéjat vagy üresen hagyják vagy megtöltik homokkal. A patkónak vagy egyéb figurának agyagból elkészítik a negatívját úgy, hogy az ólomszögek részére is hagynak lyukat, majd ólommal kiöntik. Ha az ólom lehűl és megkeményedik, a figurát bicskával megtisztítják a felesleges ólomdarabkáktól és végleges formájára faragják. A patkót kissé meghajlítják a tojás görbületének megfelelően. A kis patkót a tojásra helyezik, és az ólom szögek helyét ceruzával bejelölik. A tojás másik oldalán, pontosan átellenben, ezt a műveletet szintén elvégezik. A megjelölt pontokon vékony tűvel lyukat készítenek, majd egy kis fúróval méretre nagyobbítják.

A legnehezebb munka a patkó vagy figura felerősítése. Ehhez kell a csízió! A patkót ugyanis hosszú ólom szögekkel kell felerősíteni úgy, hogy a szögeket a tojás túloldalán bújtatják ki, s hajlítják be. Ez a behajlítás a legnehezebb. Ha nem ke1lően hajlítjuk be a szögeket, a patkó lötyögni fog, ha nagyon behajlítják, előfordulhat, hogy a tojás eltörik. Régebben a patkón kívül gyakran sarkantyúval, állatfigurával, de nemritkán a kéziszerszámok kicsinyített másával is díszítették a tojást. A kovácsok megrendelésre is dolgoztak. Ekkor kovácsoltvas díszekkel ékesítették a tojást. Ezek a vasalt tojások.

Manapság patkoltnak mondják a fémapplikációval díszített tojásokat is. Korai példányai palóc vidékekrő1 ismeretesek. A figurát rendszerint rézlemezből vágják ki, széleit simára reszelik, az ólomszögeket pedig színes fejű gombostűkkel helyettesítik, és többnyire ragasztással rögzítik. Az elmondottakból nyilvánvalóan kitűnik, hogy mívességben messze alulmarad a patkolt vagy vasalt tojástól.

Patkolt tojást a világ más tájain is készítenek vagy készítettek, Indiában is, ahol azt tartják, hogy megvéd a szemmelveréstől.

Ezt elmondja és bemutatja sokkal plasztikusabban maga a mester-Sallay László kovács, tojáspatkoló:

Pingált tojás:

Újabban terjedt el az a módszer, hogy ecsettel festik a díszítményt a tojásra, majd lakkozzák. Ezek az úgynevezett pingált tojások.

Ez a díszítő mód alkalmatlan a hagyományos tojásdíszek felvitelére. A Kalocsáról indult, majd Mezőkövesden és máshol is alkalmazott díszítő technika a szép, de kevés ősi motívumot felmutató "pingált fal" mai díszeiből meríti mintakincsét és technikáját.