A paraszti társadalomban nagyon egymásra utaltan éltek az emberek, de ezt a világ legtermészetesebb dolgaként élték meg. Komaválasztáskor is olyan komát igyekeztek választani, akiről sejthető volt, hogy segít majd a kukoricafosztáskor, tollfosztáskor, fonásnál.
Az év során számos olyan alkalom volt, amikor az emberek együtt dolgoztak. Szerettek együtt dolgozni, mert ez nemcsak a munkának, hanem a beszélgetésnek, az éneklésnek, a szórakozásnak is az ideje volt. Amikor még nem volt villanyvilágítás sem az emberek számára ezek az alkalmak jelentették a szórakozási lehetőséget az igencsak hosszú téli estéken.
Mi a tollfosztás?
A tollfosztás kaláka jellegű munka, egyszerre közös dolog és együttes szórakozás A legélőbb társas munka, még mindig találni! Sőt, néhol, ahol megszűnt a fonó intézménye a tollfosztó vette át közösségi szerepét. Tollfosztáskor vagy bérelt házba mentek dolgozni, vagy meghívásra a lányok, asszonyok, mert jellemzően csak nők vehettek rajta részt.
Nézzük is meg a tollfosztás hogyan zajlik a nógrádi Tájházban:
A tollfosztáskor a száráról letépdesték a tollat. A háziasszony mindenki elé egy-egy halom tollat tett, ami egyre töpörödött, ahogy tépkedték a tollat és a pelyhet a szárról. A munka eredményét óvatosan - hogy ne röppenjen el a levegőbe - összegyűjtötték, aztán beletöltötték egy párnahuzatba, utána meg a dunyhába vagy párnába. A magyar parasztságnál a tollal töltött dunna használata a 17. századtól bizonyítottan jelen volt.
A vetett ágyban alul volt a szalmazsák, arra került a derékalj. A derékaljba az első kopasztású tollat tették. Erre lepedőt terítettek, majd legalább négy párnát. Erre jött még legalább egy dunna. Az ünneplő dunnát pehellyel töltötték.
A lányok kelengyéjének legfontosabb részét jelentő dunnába a tollat a libafosztással teremtették elő. Az árva vagy félárva leánynak összeadták a falubeliek a toll-mennyiséget, amire szüksége volt, mert tudták, hogy nincs édesanyja, aki tollfosztót szervezne a számára. A lakodalmi előkészület előtt a leendő menyasszonynak fosztották a tollat.
Honnan volt a toll?
A fiatal ludakat évente legalább háromszor jól megtépték. A ludat először 9–10 hetes korában tépték. A második tépés ez után 7 héttel következett. Ez a tépés nem volt ám olyan egyszerű munka, szakértelmet, gyakorlatot kívánt, a kóklerek kárt tehettek a liba bőrében!
Na, szegény jó Márton lúd, nem ez a kedvenc része!
A fonástiltó napokon, kedden, pénteken, vasárnap és ünnepnapokon, Borbála, Luca és Miklós napján tollat fosztottak. Munka közben mézes pálinkával, kaláccsal fokozták a hangulatot. Farsang végén a maszkos alakok a tollfosztóba mentek el szórakoztatni a tüsténkedőket. Ezek az alakoskodók sokszor kötözködtek, randalíroztak, s akkor aztán csak úgy repkedett a toll! Mézzel, lekvárral bekenték az arcukat és erre pedig jól ráragadt a sok pihe, ezzel mókáztak.
Előfordult, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot.
A tollfosztóban a gazdasszony süteménnyel, borral kínálta a fosztásban résztvevőket.
Szokás volt, hogy a legények összeszedték a kocsányokat, és a lányok háza elé szórták. Másnap aztán megfigyelték, hogy eltakarították-e. Kókán a toll csumáját a legény összeszedte, és a neki tetsző lány háza előtt szórta el. Míg más helyen ez megszégyenítésnek számított, ott ilyen sajátosan udvaroltak.
A tollfosztóba csak a komoly udvarló mehetett, ha férfi egyáltalán betehette a lábát, de ő sem időzhetett sokáig. A Dunántúlon azonban a tollfosztó vette át a fonó szerepét. A tollfosztóban énekeltek, beszélgettek. Az alábbi ének is tollfosztóból származik:
Tollfosztóban voltam az este, |
Édesanyám azt is kileste. |
Mindig csak azt hányja veti szememre, |
Kivel beszélgettem az este. |
|
Nem beszélgettem, én senkivel, |
Édesanyám testvéröccsivel. |
Azzal sem beszélgettem én sokáig, |
Éjfél után három óráig. |
|
Tánczos Erzsébet
Forrás:
http://www.nyeomszsz.org/orszavak/pdf/VasasTollfoszto.pdf
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-693.html
Néprajzi lexikon
http://www.historia.hu/archivum/2005/0510tatrai_telimunkak.htm