Mivel közeledünk a NYÁRI NAPFORDULÓhoz, nézzük, hogy mi is a napforduló a néphagyományban!
Válaszként álljon elsőként itt a Néprajzi Lexikon meghatározása:
" A napforduló nem más, mint két asztronómiai időpont:
1.) a nyári napforduló idején a Ráktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb a nappal.
2.) a téli napforduló idején a Baktérítőn éri el a Nap a zenitet, és az északi félgömbön leghosszabb az éjszaka.
A napfordulók azoknál a népeknél lettek ünnepnapokká, amelyek először tértek rá a szoláris, azaz napév szerinti időszámításra, és ahol jelentős napkultusz alakult ki."
A kereszténység kialakulása idején a Római Birodalomban már a Julius Caesar-féle szoláris naptárat használták, és a Napot megszemélyesítve, különféle istenek alakjában tisztelték.
A nappaloknak a téli napfordulótól kezdődő hosszabbodását a napisten újjászületéseként ünnepelték.
A keresztény egyház a 4. századtól kezdve ekkorra tette Krisztus születésnapját, azaz karácsony ünnepét .Krisztust (jelképesen) a " legyőzhetetlen nappal" azonosították.
Az európai népeknek már az ősidőkben is voltak ünnepi rítusai, amelyekkel az év leghosszabb nappalait meg éjszakáit ünnepelték.
A téli napfordulat ünnepköre, mely András napjától farsang farkáig tart, jóval hosszabbra nyúlik , mint a nyári napforduló ünnepi időszaka. Azért, mert a természet télen pihen, s nyugalomban van az is, akit munkája a természethez köt. Ráérősen ünnepel, de figyelme már a következő évi termés és az állatszaporodás körül jár. Ennek érdekében próbálja megtenni ami hatalmában áll, s megnyerni a természet erőit. Csoda-e tehát, ha az egyház elfogadta a napfordulók pogány külsőségekkel való ünneplését , de azokat saját tartalommal és jelentéssel töltötte meg?
Persze a napév szerinti időszámítással és a naptisztelettel függött össze a nyári napforduló is. Ezt ünnepi rítusokkal, főként a tűzgyújtással ünneplik a mai napig . Az 5. századtól az egyház a nyári napfordulót is keresztény ünneppé tette, ebből lett Szent Iván nap, azaz Keresztelő Szent János ünnepe. A Közép-európai paraszti kultúrákban, így a magyaroknál is, a napfordulók körül ünnepi szokások alakultak ki, hiedelmek fűződnek hozzájuk, melyek igen régre nyúlnak vissza. A karácsonyi regölések és a Szent Iváni rítusénekek is megőrizték az ősi szokásokat. A keresztény egyház a nyári napfordulót “Szent Iván napjával” helyettesítette.
A nyári napforduló ünnepét a következő, tűzzel kapcsolatos mágikus népszokások jellemzik:
Bod Péter református lelkész (1712-1769) leírása alapján tudjuk, hogy Szent Iván napon ilyen dolgokat végeztek
-
A gyermekek mindenféle éghető, bűzkeltő dolgot gyűjtöttek s tüzet raktak belőlük, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni. Tüzet ugrottak, és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el. A nyárközépi tűzgyújtással az ősi ember minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.
-
Égő üszkökkel a kezükben járták a határt, hogy megáldják a termést
-
Égő kerekeket gurítottak le vagy forgattak, annak örömére hogy a nap már az égen felső pontjára hágott.
A nyári napforduló ünnepét a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották.
A Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba, aztán az asszony eldobta a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.
A néphit szerint…
Aki Szent Iván napján pillangót fog, az egész évben szerencsés lesz. A fehér lepke szerencsét hoz, a sárga pénzt, a tarka lepke szerelmet. A szürke, barna vagy fekete pillangót meg ne fogja, mert az bajt hoz. A kora reggel fogott szentjánosbogár viszont az egészségvarázslás része.
A gyermekáldásra vágyók vagy épp várandósok, ha szép gyermeket szeretnének, szedjenek cseresznyét vagy almát, és este a tűz mellett egyék meg – a tűzben megsütött gyümölcsök gyógyító erejűek.
Tűzbedobálás mint varázslat:
Amennyiben a tűzbe dobott anyag lángra lobban, és nem fröcskölődik szét az egész tűzfelületre, az a dolgok jóra fordulnak! Ha nagy szikrát vet az olaj, és a szikrák a tűz körén kívülre szállnak, akkor a dolgok rosszabbra fordulnak. ha a tűzbe dobott anyag eloltja a lángot, akkor valaki (lehet, hogy pont az, aki a tüzet rakta) megbetegszik. Ha virágkoszorút dobnak át a tűz felett a szerelmesek, és a másiknak sikerül elkapni, biztos a boldogság. Viszont ha a koszorú a tűzbe pottyan, akkor vége lesz.
A nyári napfordulókor virágzik a páfrány.
Miért érdekes ez? A páfrány virága a növények tiszavirága, mert csak néhány pillanatig él, azután elhervad. A néphagyomány szerint azonban aki megpillantja, az érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A boszorkányok is a páfrány virágának köszönhetik mágikus erejüket!
A páfrány virágát láthatatlanná tevő varázsszernek tartották.
Sajnos szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre. Abban a pillanatban, amikor a virág kinyílik, odarepül egy apróka madár, és elragadja az ember elől. Az is lehet, hogy az ördög szakítja le a virágot, mivel nem akarja, hogy más is rendelkezzen az általa birtokolt mágikus erővel.
Tánczos Erzsébet írása
Forrás:
http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20120621/nyari-napfordulo/
http://www.met.hu/ismeret-tar/naphold/
http://mek.niif.hu/04700/04798/html/katona_folklor0015.html
http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/4-1733.html
http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/teli_napfordulo_a_csillagaszati_tel_kezdete